Egy mítoszt rombolt le egy tavaly nyári előadásában David Plouffe, Barack Obama 2008-as kampányának igazgatója. „Az internetes kampány alapjául az old-school megközelítés szolgált: e-mail címlisták és honlapok. Persze a közösségi oldalakon is ott voltunk, de a hangsúly a hagyományos eszközöké volt” – hökkentette meg hallgatóságát mindjárt a beszéde elején.

A bejelentés sokak számára volt kijózanító, ám annak ellenére máig makacsul tartja magát az a vélekedés, hogy az amerikai elnök győzelme a masszív web 2.0-ás jelenlétnek volt köszönhető. Ezért a nyugati demokráciákban egy ideje titkos csodafegyverként tekintenek az internetes közösségi oldalakra, videó és fotómegosztókra, nem utolsósorban pedig a blogokra. E tekintetben Magyarország sem kivétel: szűk két hónappal az országgyűlési választások előtt olyan politikusok is intenzív webes imázsépítésbe kezdtek, akik eddig kerülték a nyilvánosságnak ezt a szegletét.

ÚTTÖRŐ SZOCIALISTÁK. Az internetes kampány első hulláma a négy évvel ezelőtti választás idején érte el Magyarországot. Először az MSZP és személyesen Gyurcsány Ferenc szánt kiemelt szerepet a virtuális tartalmaknak, ami szervesen illeszkedett az akkori miniszterelnök modernizátor önképéhez. Így vált hírértékűvé, az újdonság erejénél fogva, a politikusi blog műfaja, vagy éppen a kormányfői dolgozószobában rögzített „spontán táncolós” videó. Sőt, a Szélkakas mikroszájttal az MSZP szervezte az első internet alapú negatív kampányt is hazánkban.

Ám éppen a szocialisták kezdeti webes lendületének alábbhagyása bizonyítja, hogy önmagában a virtuális közösségekre építés nem hoz sikert. Az Amőba és a köré szervezett közösségi oldal helyébe lépő Kapcsolat.hu már jóval kevésbé klasszikus közösségi oldal, sokkal inkább egy pártfórum, ahol a generált tartalmak jelentős része maguktól a szocialista politikusoktól érkezik.

A veszni hagyott kezdeti konjunktúra felélesztésére az európai parlamenti választásokon elszenvedett vereséget követően Baja Ferenc, az MSZP innovációs és informatikai tagozatának vezetője tett kísérletet, amikor az egész pártműködés „2.0-ás alapra” helyezését szorgalmazta. A javaslat azonban teljes mértékben visszhangtalan maradt. Ez persze nem meglepő annak fényében, hogy már Szili Katalin-féle „Helló Pécs” mozgalom Twitter-jelenlétének is milyen minimális hatása volt a baranyai város polgármester-választása idején. A szocialisták így 2010-re visszatértek a klasszikus módszerekhez. Egyéni képviselőjelöltjeik legfeljebb saját honlapokkal veszik ki a részüket a kampányból, és az olyan kezdeményezések, mint Mesterházy Attila Orbán Viktornak szánt YouTube-üzenete is inkább epizód jellegű próbálkozás, mintsem egy tudatos koncepció része.

A szocialistákkal szinte homlokegyenest ellenkező ívet mutat a Fidesz online szereplése. A legnagyobb ellenzéki párt 2006-ban még látványosan mellőzte a webes jelenlétet. Négy év elteltével viszont Orbán Viktornak, illetve a párt számos egyéni képviselőjelöltjének Facebook-profilja, a Nicolas Sarkozy kampányából „importált” OVTV, Navracsics Tibor társas blogja, végül, de nem utolsósorban a rendszeresen online közvetített pártrendezvények filozófiaváltásra engednek következtetni. A sort a Fidesz honlapjának 2007-es átszabása nyitotta, aminek következtében a weboldal ma már blog- és videogyűjtő is egyben. Ezt követte ez év elején egy sor további internetes újítás, így mára jóformán nincs olyan fideszes politikus, aki valamilyen módon ne próbálkozna a virtuális térben is kapcsolatba lépni választóival.

Az internetes kampányjelenlét azoknál a pártoknál esik nagyobb súllyal a latba, amelyek vagy tudatosan mellőzik a tömegmédiát, vagy kiszorulnak onnan. Magyarországon ez leginkább a Jobbikra és a Lehet Más a Politika (LMP) formációra igaz, ahogyan az is, hogy ezek a pártok valóban több, innovatívnak mondható kezdeményezéssel éltek a webes térben. A szélsőjobboldal például az internet segítségével tudta diverzifikálni kommunikációját az újnyilas hangvételű Kuruc.info vagy a Jobbik hivatalos álláspontját kifejtő-kiegészítő – még a print verzió előtti – Barikád.hu oldalak segítségével. Ugyanígy újdonság volt az LMP-től, hogy a párt a 2009-es EP-választás előtt internetes adománygyűjtésbe kezdett. Igaz, a remélt 50 millió forintnak mindössze a töredéke érkezett be, ami szintén a magyarországi webes politizálás koraszülöttségét mutatja.

<#zaras_figyelo#>NYOMULÁS A FACEBOOKON. Felmerül a kérdés, mindezek után mennyi hozadéka van a hazai pártoknak abból, ha extra erőfeszítéseket tesznek az online jelenlét fejlesztése érdekében. Több mint félmilliós magyar felhasználói közösségével a Facebook magától értetődő módon vált a virtuális kampányba beleszerető politikusok kedvelt interaktív felületévé. Ám a webes kampány a jelek szerint nálunk még messze nem közelíti meg a tömegmédia üzenetközvetítő hatékonyságát. Ezt támasztják alá a Nézőpont Intézet február 6-a és 9-e között elvégzett 1000 fős, országos reprezentatív közvélemény-kutatásának eredményei is. Ezek szerint a választókorú hazai népesség 84 százaléka ma is elsősorban a hagyományos csatornákon keresztül tájékozódik a kampányeseményekről, s mindössze 13 százalékuk fordul az internethez ebből a célból.

Bármilyen meglepő is, a politikailag aktívak körében ez az arány pontosan ugyanekkora. A választáson való részvételüket biztosra ígérő „aktív” szavazók 66 százaléka tájékozódik elsődlegesen a televízióból, 7 százalék a rádióból, míg 12 százalék az újságokból, ezzel szemben az interneten megjelenő tartalmak alapján véleményt formálók súlya 13 százalék. Ennek magyarázata, hogy az aktív szavazók között több az idős választó, ők pedig többségében nem rendszeres netezők.

A felmérés során csupán minden tizedik választó – egészen pontosan a megkérdezettek 11 százaléka – állította azt, hogy már meglátogatta valamely párt vagy vezető politikus profilját. Ez az arány a részvételüket biztosra ígérők körében alig magasabb, mindössze 13 százalék. A legszűkebb halmaz, vagyis az elsősorban az internetről tájékozódók között is mindössze 31 százalék azok aránya, akik saját bevallásuk szerint jártak már ilyen oldalon.

Az eddigiekkel összhangban nem meglepő, hogy területi bontásban a budapestiek, a népesség szerinti megközelítésben a 18–29 éves korosztályba tartozók, míg iskolázottságukat tekintve a felsőfokú végzettséggel rendelkezők azok, akik közül az adott kategórián belül relatíve a legtöbben – igaz, még így is csupán 17–18 százaléknyian – találkoztak már a politika közösségimédia-jelenlétével. Ha pedig pártszimpátia szerint nézzük végig a választókat, az látszik, hogy az internetes kampányra a Jobbik támogatói a legfogékonyabbak. Utóbbiak esetében 18 százalék járt már egy párt vagy politikus social media oldalán – szemben a Fidesszel, illetve az MSZP-vel rokonszenvezők 12-12 százalékával.

Mindezek a számok egyáltalán nem jelentik azt, hogy figyelmen kívül hagyható volna a politika webes jelenléte. Ellenkezőleg. Az, hogy a politikusok egyre inkább felismerik a Facebook nyújtotta előnyöket – a mostani kampányban ez zömmel a fideszesekre igaz –, akár azt is előrevetítheti, hogy az internetes kampány első hulláma után a második már nem csupán egy rövid, néhány éves konjunktúraként zajlik majd le.

A szerző a Nézőpont Intézet vezető elemzője.