Krzyzewsky Zoltán szülei már az általános iskolás évei alatt eldöntötték, hogy fiukat ikerbátyjával együtt külföldi középiskolába küldik tanulni. A Grazban megszerzett érettségi után egy helyi egyetemen folytatták mindketten, de nem tudták már finanszírozni kinti életük költségeit, ezért hazaköltöztek. Zoltán német nyelvű képzést keresett Budapesten is, nehogy kárba vesszen a sok kint töltött év, amire utólag azt mondja: szülei legjobb döntése volt. A Budapesti Corvinus Egyetemen tanult gazdálkodásmenedzsmentet a német nyelvű képzési központban, a kettős diploma programban pedig egy évet Passauban tölthetett.

Fotók: Getty Images

Ugyancsak kettős diplomát szerzett Esther, aki francia édesapa és magyar édesanya gyermeke. A Budapesti Francia Iskolából Párizsba ment, de az ottani kétéves egyetemi előkészítő nem tetszett neki, egy év után otthagyta. Itthon angol–francia szakon folytatta az ELTE-n, ezzel párhuzamosan egy londoni egyetemen kezdett angol–spanyol–francia fordítást tanulni. Végül egy magyar és egy nemzetközi diplomával zárta a négy évet. Esther sokkal praktikusabbnak tartotta a londoni egyetemi oktatást. A magas, évenként egymillió forintos tandíjra Angliában diákhitelt vett fel. A kedvező konstrukcióban csak akkor kell elkezdenie visszafizetni a pénzt, ha a fizetése elér egy bizonyos szintet.

Többen azért is vágnak neki a nagy kalandnak, mert bíznak benne, hogy a külföldi diplomával villoghatnak majd, ha hazaérnek, és a munkavállalásnál segítségükre lesz. Bokodi Szabolcs, az évi több mint 4000 magyar ösztöndíjast utaztató Erasmust koordináló Tempus Közalapítvány programkoordinátora ugyanakkor azt tapasztalja: a hazai munkaerőpiac nem tudja igazán értékelni a harvardi diplomát, és egészen más a helyzet, ha egy magyar végzettség is társul hozzá.

VARIÁCIÓK TANULÁSRA
A külföldi egyetemi életre áhítozók előtt több út áll. A merészebb döntést igénylő verzió a teljes képzés idejére külföldre költözés – amennyiben a megfelelő anyagi források ezt lehetővé teszik. (Nyugat-Európában átlagosan havi 600-800 euróból lehet megélni, a nagyvárosokban ez az összeg inkább 1000 euró körül mozog.) Ebben az esetben az érettségivel a zsebében kopogtathat a diák egy másik ország egyetemének ajtaján. Attól függően, mit tanulna, melyik országot nézte ki és mennyi pénze van, választhat állami vagy magánegyetemet. Tévhit, hogy az előbbiek olcsóbbak – bár kétségtelen, léteznek olyan államok, ahol ingyenes a felsőoktatás –, ugyanis a legelitebb állami helyeken csillagászati összegekkel találkozunk. A magániskolákban többnyire kevesebben tanulnak, több a szeminárium, jobban fogják a diákok kezét, mindezért azonban sokszor nem is kell annyit fizetni, mint a top 20 állami egyetem bármelyikében.<#zaras_figyelo#>

Ha valaki nem szeretne 3-5 évre elszakadni otthonról, beleszagolhat a kinti campusok levegőjébe ösztöndíjak segítségével is. Ezek többnyire részidős, fél-egy éves kintléteket finanszíroznak, közös bennük, hogy az ösztöndíj ideje alatt a tanuló eredeti egyetemének hallgatója marad. Speciális azoknak a helyzete, akik úgynevezett Double Degree programban vesznek részt: nekik két évet itthon, két évet külföldön kell tölteniük. Ilyen például a 21 éves Kata is, aki a budapesti CEU (Central European University) után jelenleg Olaszországban, a Bocconi Egyetemen hallgat nemzetközi közgazdaságtant, pénzügyet és menedzsmentet. A tandíjat, mint mondja, nem könnyű előteremteni: Kata kap ugyan részösztöndíjat, és az egyetem mellett egy kockázatitőke-befektetőnél is dolgozik, ám édesanyja támogatása nélkül nem tudná fizetni a tanulmányait.

KOMPROMISSZUMOK NÉLKÜL
Jellemzően többet, mást szeretne kapni az, aki nyugati egyetemre jelentkezik. Az Universität Wienen történelmet tanuló Dávid úgy véli, hogy van miben fejlődnie a hazai rendszernek. Szerinte a magyar egyetemek egyrészt túlbürokratizáltak, másrészt zavaró örökség a tanárok és diákok közötti alá-fölé rendeltségi viszony, amelynek következtében a megszerzett tudás nem lesz piacképes, hiszen egyes készségek (például a kritikus gondolkodás) nem alakulnak ki.
A katedráról is hasonlóan fest a kép. Bauer András, a Budapesti Corvinus Egyetem Marketing és Média Intézetének tanszékvezető docense rendszeresen ad órákat Amerikában a kaliforniai Berkeley Egyetemen, Franciaországban a párizsi HEC MBA képzésén. Úgy látja, a külföldi elitegyetemeken tanuló diákok tudatosabbak, motiváltabbak, hajlandók nagyon sokat fizetni a jó képzésért, és részben ezért is elvárják a magas szintű oktatást. Az amerikaiakban ezenfelül dúl a versenyszellem is. „Ott a diákok szólnak, ha a másik csal egy vizsgán, mert tisztességes versenyben szeretne mindenki győzni.”

Rendszeresen tanít vendégként Mandják Tibor, a Budapesti Corvinus Egyetem Marketing és Média Intézetének docense egy francia üzleti iskolában. 1999 és 2005 között kint is élt, akkor kezdett tanítani a BEM Bordeaux Management Schoolban. Azóta is visszajár évente rendszeresen tanítani franciául, illetve angolul business to business marketinget és kelet-közép-európai stratégiákat. Azt tapasztalta, hogy a francia üzleti iskolákban az oktatás közelebb áll az üzleti élet gyakorlatához. Elvégzésük során két kötelező szakmai gyakorlaton vesznek részt a hallgatók, és egyre több iskolában, így Bordeaux-ban is már szinte kötelező, hogy legalább egy félévet külföldön töltsenek, ez természetesen beleszámít a francia iskolai évekbe. Ráadásul a két kötelező szakmai gyakorlat közül az egyiket mindenképpen értékesítési területen kell eltölteni. Így a képzés végén a hallgatók olyan használható diplomát kapnak, amellyel viszonylag könnyebben és természetesen lényegesen nagyobb kezdő fizetéssel tudnak elhelyezkedni, mint magyar társaik.

NYUGATRA TARTANAK
A magyar diákok döntő többsége angol nyelvterületre vágyik, s ezzel nincsenek egyedül. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egyetemeinek vonzereje olyan nagy a világon, hogy mindkét államban komolyan szelektálnak a pályázók között. Az Egyesült Államok esetében a tandíj, a kötelező nyelvvizsga és a felvételi vizsga alapján szűrik a jelentkezőket. Ha eredeti angol nyelvterületre nem sikerül eljutni, az okosodni vágyók dönthetnek olyan állam mellett is, ahol angol nyelven zajlik az oktatás, vagy van angol nyelvű képzés. Jó példa erre Dánia vagy Hollandia.

A német nyelv tökéletes elsajátítása motiválja azokat, akik a közeli Ausztriába vagy Németországba mennének tanulni. Ausztriában idáig ingyenes volt a felsőoktatás, lényegében bárkit felvettek, aki jelentkezett, s az első években a vizsgákon szórták ki a gyengébbeket. Nemrég azonban bevezették a tandíjat, hogy valamelyest kezelni tudják a hallgatói tömeget. Franciaország és Olaszország is kedvelt célpont, Skócia, Málta, Dánia, Svédország vagy Finnország pedig azért csábító, mert az uniós államokból érkezőknek ingyenes a felsőoktatás.

Amerikában, Dániában és Németországban is járt egyetemi képzésre Péceli Balázs, aki a Budapesti Corvinus Egyetem diákja, közgazdaságtant tanul, jelenleg mesterképzésen. Úgy látja, Amerikában és Dániában inkább az üzleti életre való felkészülés állt egy órára vagy vizsgára való tanulás mögött, Németországban (a magyar gyakorlathoz hasonlóan) ellenben kizárólag a vizsgára koncentráltak: ha valamit érdekességként elmondtak órán, de nem vizsgaanyag, azzal nem foglalkoztak. Üzleti képzést minden elismert egyetem ad (a legjobb öt gazdasági oktatást nyújtó intézmény bemutatását lásd keretes írásainkban), magánúton erre az üzleti iskolák szakosodtak.

Keletre nem indul a magyar diák, és ezt nem teszi jól – véli Sükösd Miklós, aki a Hongkongi Egyetemen médiakutatást, médiaelméletet és környezeti kommunikációt tanít. „A hazai oktatási, tudományos és üzleti életben azt tapasztalom, hogy a 21. század nagy váltását – Ázsia és a csendes-óceániai térség vezető szerepbe kerülését – még kevesen ismerték fel. A 21. század Kína évszázada lesz, és erre mindnyájunknak fel kell készülnünk, tanároknak és diákoknak egyaránt” – vallja. Ehhez elengedhetetlen lenne, hogy a kínai nyelv elsajátítása is olyan könnyen elérhető legyen, mint mondjuk az angolé.

Hazánk is célország egyes képzésekre, így különösen az orvosi vagy a zenei tanulmányokra vágyó külföldiek számára. Brückner Huba, a kizárólag amerikai–magyar relációban működő Magyar Fulbright Bizottság elnöke pedig úgy látja, az általuk közvetített, többnyire PhD-s amerikai ösztöndíjasok is szívesen tanulnak nálunk.

MERRE TOVÁBB?
Bokodi Szabolcs attól tart, hogy megcsappan az érdeklődés az ösztöndíjak iránt. Az egyetemeket megkérdezve ugyanis kiderült: az állami támogatásos képzésekben tanulók alkották a kiutazók döntő többségét, a költségtérítésesek kevésbé mobilak. „Márpedig belőlük lesz még több a keretszámok változása miatt, s nekik lehet, hogy nem jut már pénzük a képzés díja mellett még egy kint töltött szemesztert is finanszírozni.” Keresik a megoldást arra, hogyan tudják ellensúlyozni ezt a folyamatot. Elképzelhető, hogy a magyar felsőoktatásba nem jelentkező réteg most a külföldi egyetemek felé veszi az irányt, a tapasztalat azt mutatja, hogy akik kint teljes képzésben vesznek részt, azok gyakran ott is ragadnak. Blazsek Szabolcs első ízben a Budapesti Közgazdaságtudományi (ma: Corvinus) Egyetem negyedéves hallgatójaként tanult külföldön. A Maastrichti Egyetemen 1999-ben pénzügyi ismereteket hallgatott, emellett egy kutatási projektbe is alkalma nyílt bekapcsolódni. Később, a diplomaszerzést követően, amikor külföldi PhD-programot keresett, e holland egyetemi projekt keretében írt tanulmányt is csatolta a jelentkezéséhez. Utólag úgy látja, a dolgozatának is szerepe lehetett abban, hogy sikerült bekerülnie a III. Károlyról elnevezett madridi egyetemre. „Bár a doktori program nyelve az angol volt, az első két évben külön hangsúlyt fektettem a spanyol nyelv elsajátítására” – fűzi hozzá Blazsek Szabolcs, aki PhD-hallgatóként tanársegédi állást is kapott. Ebből egyrészt fedezni tudta a megélhetés költségeit, másrészt mentesült a tandíjfizetési kötelezettség alól is.

A magyar egyetemek komoly versenyre kényszerülnek, ha itthon akarják tartani a diákokat, akiket eltántoríthat az az új szabály is, hogy annak, aki állami ösztöndíjasként tanul Magyarországon, vállalnia kell, hogy a képzési idejének kétszereséig idehaza dolgozik. A magyarországi jelentkezések lezárultak, de aki külföldi tanuláson töri a fejét, jó, ha tudja: jövő őszre még bőven van ideje felkészülni. „Aki megfontoltan szeretne dönteni, annak fél-egy évet rá kell szánnia a felkészülésre, így egy jövő őszi tanévkezdéshez még jó időben van” – mondja Lévai Balázs. A külföldi felsőoktatási tanácsadással foglalkozó Engame ügyvezetője azt tapasztalja, hogy a keretszámok megváltozásával több az érdeklődőjük, de míg azelőtt inkább tudatosan a külföldi tanulásra készülő diákokkal találkoztak, sokan most egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkeznek, és ők inkább az ingyenes lehetőségeket keresik.

Ha paradoxnak tűnik is, a felsőoktatásból elvándorlók közvetve javíthatják a hazai rendszert – amennyiben visszatérnek. „Több, neves amerikai vagy európai egyetemen doktorált magyar professzort ismerek, aki hazatért Magyarországra. Úgy gondolom, hogy oktatói-kutatói munkájukkal egyértelműen nyer a hazai oktatási rendszer” – véli Blazsek Szabolcs. A döntésbe azonban a magánélet alakulása is belejátszik. A 35 éves szakember tanulmányai végeztével kint is maradt Spanyolországban: ma a Navarrai Egyetem docenseként a többi közt befektetési pénzügyeket és ökonometriát tanít az alap- és a masterképzésen. Megnősült, felesége ugyancsak az egyetem oktatója.



Érdemes tudni
A meglévő bizonyítványok mellett a motivációs levél, illetve az ajánlás lehet a döntő. Van olyan ösztöndíjat koordináló szervezet, amely külön kiadványban foglalkozik azzal, hogy a motivációs levélben mely angol szavak használata ajánlott, ha be akarnak kerülni a kiszemelt intézménybe. A Bron-y-Aur iroda amerikai, angol, holland és svájci egyetemeket is képvisel. Szalmasági Éva cégvezető arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyelvvizsga szinte mindenhol kötelező, de azt kevesen tudják, hogy csak a nemzetközi típusokat (TOEFL, IELTS, Cambridge) fogadják el a külföldiek, és ezeket időről időre meg kell újítani.

A külföldi egyetemekre közvetítő cégeknek alapvetően két típusa van. Az egyik bizonyos iskolákkal áll szerződésben, jellemzően őket ajánlja a hozzájuk fordulóknak, segít a jelentkezésben, és sikeres bejutás esetén az egyetemtől kap jutalékot, így a diáknak ezért a szolgáltatásért nem kell fizetnie. A másik cégtípus független tanácsadást ígér. Bármely egyetemről legyen szó bárhol a világon, egy-másfél éven keresztül egyengeti a diák útját, segít neki iskolát választani, a nyelvvizsgát megszerezni, motivációs levelet írni, s ezért a munkáért a diáktól kér pénzt, jellemzően összesen egy-kétszázezer forintot.

Nem csak a fiatalok látókörét szélesíti a kizárólag amerikai ösztöndíjakat kínáló Fulbright. A 40 éves korhatár lehetővé teszi, hogy akár már családos emberek képezzék tovább magukat a tengerentúlon. A szervezet tanároknak is ad lehetőséget, hogy időről időre külföldön pallérozzák elméjüket, és egy kinti iskolában tanítsanak.

Az egyetemi, teljes képzéses jelentkezési határidők világszerte októbertől augusztusig szóródnak. A legmenőbb angol egyetemekre (az orvosi képzésekre, valamint Oxfordba és Cambridge-be) többnyire ősszel kell felvételizni a rá következő évre; ha ez valakinek nem sikerült, még befér a január közepi általános felvételi határidőbe. A művészeti képzésekre jelentkezést márciusban zárják. Az amerikai egyetemek általános jelentkezési határideje a legtöbb esetben január elseje. Egyes egyetemek tavasszal-nyáron pótfelvételit tartanak, illetve a határidő lejárta után is fogadnak be jelentkezéseket, az üres helyeket feltöltendő. Az ösztöndíjas pályázatokra lényegében egész évben folyamatos a beadás.