Megírta levelét a kormány Brüsszelnek, s várhatóan néhány héten belül dönt az EU arról, hogy elfogadja-e Budapest válaszait a nyitott kérdésekre. A kabinet a múlt pénteken postázta a két, jelenleg is zajló uniós kötelezettségszegési eljárással kapcsolatos válaszát, a bírók nyugdíjazása, valamint az adatvédelmi hatóság helyzete van terítéken. A jegybank függetlenségével kapcsolatos kifogásokra a kabinet már válaszolt.

Fellegi Tamás az IMF-nél. Tessék helyet foglalni!. Fotó: EPA

Lapzártánk után, április 7-ig várható az Európai Központi Bank állásfoglalása a jegybanktörvény kormány által tervezett módosításairól. Elemzők szerint ennek rendezése a legfontosabb előfeltétele a Nemzetközi Valutaalappal elkezdendő tárgyalásoknak. Hasonlóan nyilatkozott lapunknak Cséfalvay Zoltán, a nemzetgazdasági tárca államtitkára is (Tankönyvi példát hajtunk végre, Figyelő, 2012/13. szám). A hivatalos kommunikáció hónapok óta erősen tartja magát ahhoz, hogy kell nekünk az IMF-megállapodás. Lapunk kormányzati forrásokból úgy értesült, hogy a kérdésben a döntés egyedül a miniszterelnökön múlik, aki korábbi elutasító álláspontján változtatott az utóbbi időben. Kommunikációs szempontból egyébként itt a jó alkalom. Schmitt Pál köztársasági elnök lemondása ugyanis a következő hetekben olyan erővel uralja majd a politikai közbeszédet és a médiát, hogy a kormány különösebb arcvesztés nélkül egyezhetne bele az IMF és az EU feltételeibe. <#zaras_figyelo#>

TESZT
A kabinet egyfolytában hangsúlyozta, hogy nem a török utat járja. Ezen azt kell érteni, a törökök két évig etették a befektetőket azzal, hogy tárgyalnak az IMF-fel, ezalatt sikerrel finanszírozták lejáró adósságukat, ám végül elutasították a megállapodást. Hasonló gyanú a magyar államkötvények vásárlóiban is megfogalmazódott a tárgyalások megkezdésének elhúzódása láttán. Olaj volt a tűzre, amikor Töröcskei István, az Államadósság-kezelő Központ vezetője két ízben is megpendítette annak lehetőségét, hogy Magyarország az idén lejáró devizakötvényei megújítására IMF-megállapodás nélkül bocsátana ki kötvényt. Lapunk piaci forrásokból úgy értesült, hogy az adósságkezelő fel is vette a kapcsolatot a JPMorgan és a Citigroup befektetési bankkal mint a kibocsátás lehetséges szervezőivel. A rosszalló reakció nem is késett: a magyar kötvények CDS-felára az idei 500 bázispont körüli mélypontról március végére 540-re szaladt fel. (A CDS azt a díjat jelenti, amelyet egy 10 millió euró értékű, ötéves lejáratú államkötvény nemfizetési kockázata elleni biztosításként kell kiadni 1000 euróban.)

Az üzenet egyértelmű: a magyar államkötvények befektetői csak nagyon drágán vennék meg az IMF-védőháló nélkül kibocsátott papírokat. A várakozások szerint 8 százalék körül kialakuló kamatszint hosszabb távon olyan mértékben megemelné az államháztartás kamatkiadásait, hogy a már így is magas, a GDP 80 százalékára rúgó államadósság még tovább növekedne. Egyértelmű ugyanakkor az is, hogy a magyar kormány tesztelte a piacokat, amikor feldobta egy kötvénykibocsátás lehetőségét. Az ötlet kedvezőtlen fogadtatása nyomán logikus lenne a hiteltárgyalások elkezdésének felgyorsítása. A köztársasági elnök lemondása el is terelné a szükséges gazdaságpolitikai áldozatokról a figyelmet.

A kabinet ugyanakkor játszhat arra is, hogy a megállapodást szorgalmazó kommunikációjával fenntartja a piaci bizalmat, ám közben arra vár, hogy gazdaságpolitikája révén mikor indul be a növekedés. Ha ezzel párhuzamosan az eurózóna adósságválsága is kedvezőbb fordulatot vesz, akkor elkerülhető a megállapodás az IMF-fel, s lehet folytatni az eddig követett gazdaságpolitikai irányt. Ennek a forgatókönyvnek persze megvan az a kockázata, hogy az IMF unja meg a dolgot, és nyilvánosan is elzárkózik a tárgyalásoktól. Nem hagyja, hogy törököset játsszanak vele. Ekkor a magyar kormány ugyan felháborodhat, viszont nagy a kockázata annak, hogy a piac, főleg a hitelminősítők az ország romló megítélésével reagálnak. Így ismét növekednének a költségvetés kamatkiadásai, és romlana az adósságpálya. Kényszerhelyzet állna elő, a kormánynak vissza kellene ülnie a tárgyalóasztalhoz, s valószínűleg bele kellene mennie a korábbinál keményebb feltételekbe is a megállapodáshoz.

IGÉNY LENNE RÁ
Logikus ugyanakkor az is, hogy a kormány megpróbálja megkerülni az IMF-et. A tőkepiacokon ugyanis, folytatva a tavalyi trendet, az idén is nagy kereslet mutatkozik a feltörekvő országok adóssága iránt, bár kétségkívül szerényebb mértékben. A folyamatos keresletre utal az is, hogy március végén történelmi csúcsra, majdnem 4100 milliárd forintra emelkedett a külföldi befektetők tulajdonában lévő magyar állampapírok állománya. A vételi érdeklődés tavaly december óta annak ellenére folyamatos, hogy azóta mindhárom nagy hitelminősítő a bóvli kategóriába vágta le a magyar adósság minősítését, s ráadásul az IMF-tárgyalások megkezdésének időpontja is egyre bizonytalanabbá vált. Mindennek hátterében az áll, hogy a világ vezető gazdaságaiban nulla közeli vagy nagyon alacsony a kamatszint. A pénz olcsó, bőséges a likviditás, s így akadálytalanul áramolhat a tőke olyan országokba is, amelyeknek a kockázata viszonylag magas, ám ebből adódóan a kötvényeik után fizetett kamat is magasabb. A folyamatnak további lökést adott, hogy az amerikai jegybank, a Federal Reserve újra beindította a pénzpumpát, további likviditásnöveléssel próbál lendületet adni az amerikai gazdaságnak.

A Dealogic nevű pénzügyi szolgáltató adatai szerint az idei első negyedév rekordot hozott a feltörekvő országok kötvénykibocsátásaiban. Ebbe a kategóriába tartozik Magyarország is. Ugyanakkor a részvénykibocsátások a Lehman-válság kitörése óta 2012 első negyedévében a legalacsonyabb szinten álltak. Az első negyedévben összesen 248,5 milliárd dollár értékben csapolták meg a piacokat a feltörekvő országok. Ez némi csökkenést jelez ugyan az előző év utolsó negyedéhez képest, viszont a tavalyi első negyedévhez viszonyítva 14 százalékos növekedést mutat.

A Dealogic adatai szerint a feltörekvő országok az Egyesült Államokban rekordszintet jelentő, 115,4 milliárd dollár értékű kötvényt dobtak piacra az első negyedévben. Ez 17 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbi szintet. (Érdekes ugyanakkor, hogy a nyilvános részvényértékesítésekben korántsem jelentkezik ekkora lendület. A feltörekvő országok közül egyedül India tudott valamelyes növekedést felmutatni. A brazil vállalatok közül mindössze egy hajtott végre az első negyedévben ilyet, míg a kínai nyilvános részvényértékesítések száma megfeleződött.)

PIACI NYOMÁS
Az érdeklődés tehát elvben meglenne a magyar kötvények iránt, ám a befektetők és az elemzők tesztelése után világossá vált az is, hogy az IMF által nyújtott védőháló nélkül nagyon drágán lehetne eladni azokat. Nem véletlen, egyre több elemzői kommentár szól arról, hogy ha a kabinet továbbra is húzza-halasztja a tárgyalások megkezdését, akkor ismét a piac lesz kénytelen kikényszeríteni a változást. Ennek akár első jele lehet az is, hogy a múlt héten szokatlanul gyenge volt a vételi érdeklődés az ÁKK likviditási kincstárjegy-aukcióján.

A Citigroup egy elemzése szerint abban az esetben, ha az EKB kedvezőtlenül reagál a magyar kormány jegybanki függetlenséggel kapcsolatban tervezett intézkedéseire, akkor tovább erősödhet a kormányzatra gyakorolt piaci nyomás. Április közepére várható egy további fontos dokumentum, a kormánynak ekkor kell benyújtania Brüsszelnek a konvergenciajelentés aktualizált verzióját. Befektetői szempontból ennek dupla jelentősége van. Kiderülhetnek belőle a kabinet 2013-ban folytatandó költségvetési politikájának körvonalai, s ezen keresztül segíthet abban, hogy az EU feloldja a befagyasztott kohéziós támogatásokat. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a várhatóan megszorításokat tartalmazó jelentés nyilvánosságra hozatala után próbálkozik meg az ÁKK egy devizakötvény-kibocsátással.