Fotók: Szigeti Tamás

Első pillantásra lehetetlen küldetésnek tűnt Tibor Dávid és Ács Balázs, a Masterplast Nyrt. alapító-fő tulajdonosának a terve: a lakossági befektetők körében is sikeres részvénykibocsátással próbálkozni ilyen gazdasági környezetben, a globális válság közepén. Mindennek tetejébe részvénytársaságuk egy magyar központú építőipari csoport. Márpedig a magyar építőipar nem pusztán válságban van, hanem – nem túlzás a kifejezés – összerogyott.

SZERETHETŐ TÖRTÉNET
A mission impossible-t még a számok sem cáfolják, hiszen a 2008-ig gyors ütemben növekvő építőanyag-kereskedő és -gyártó csoport (Szigetelők, Figyelő, 2009/22. szám) az elmúlt években stagnáló árbevételt ért el. Bár rögtön hozzátehetjük: az iparágban már a megkapaszkodás önmagában is siker, ráadásul a jövedelmezőség tavaly nagyot javult. A rossz felütést két további nagyon fontos hatás is árnyalta, a Masterplast árbevételének háromnegyede prosperálóbb, külföldi piacokról származik, ráadásul a növekvő energiaárak miatt a cég fő profilját jelentő utólagos hőszigetelésre mindenhol megmaradt az igény. És végül a szubjektív elem. Az a befektető, aki nyitott arra, hogy jobban megismerje a Masterplast-sztorit, olyan szerethető történetbe pillanthat bele itt, Magyarországon is, amilyet az amerikai gazdasági bestsellerekből ismerhetünk. Ha nem is egy garázsból, de két 17 éves fiú gimnáziumi barátságából és egy sikeres nyári melóból indult a ma már nemcsak Európát, de a fél világot elérő hálózat! A nagy terv mindenesetre félig már sikerült, hét magyar intézményi vagyonkezelő 1,1 milliárd forintnyi részvényt már lejegyzett, a százforintos névértékű új papírok 630 forintos áron keltek el.<#zaras_figyelo#>

Tibor Dávid (ma a cég elnök-vezérigazgatója) és Ács Balázs (a jelenlegi alelnök) székesfehérvári gimnáziumi jó barátok 17 évesen gondoltak egy merészet. Tibor Dávid édesapjának saját műanyaggyártó üzeme volt, amely egy akkori TVK-leányvállalat tetőfóliáját is forgalmazta, de ezen az üzletágon akkoriban nem volt nagy hangsúly. A fiúk az egyik nyáron beültek az autójukba, és elkezdtek a tetőfóliákkal házalni a környék építőanyag-kereskedéseinél. Mindez sima üzletkötői munka volt, jutalékrendszerben. A17 éves fiúknak sikereik is voltak. Szeptemberben visszamentek a gimibe, de a következő nyáron fejlesztették az üzletet, megduplázták a saleskapacitásokat. Aztán jöttek a főiskolai évek, Tibor Dávid a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján közgazdásznak, míg Ács Balázs a győri Széchenyi Főiskolán építőmérnöknek tanult. 



1997-ben azonban hirtelen „helyzet” alakult ki. Tibor Dávid édesapja a lótenyésztés felé fordult, eladta a műanyagüzemét, felszámolta érdekeltségeit, és így gazdátlan maradt a tetőfólia-forgalmazás is. A két fiúban még élénken élt, hogy milyen gyorsan megismerték a piacot, milyen jó volt az üzlet, ezért gondoltak egy nagyot, és 1997-ben Masterplast Kft. néven céget alapítottak. Bár „szabadidejükben” továbbra is fősulira jártak, egymás vizsgaidőszakaira is figyelemmel elkezdtek váltógazdálkodásban céget vezetni.
Az üzlet a 2008-as globális és hazai válságig szinte töretlen sikertörténet volt. 2000-ben fontos mérföldkő volt az első külföldi kereskedelmi leányvállalat Szlovákiában, ezt követte hamarosan a romániai. A külföldi cégek is sikeresek voltak, és lassan a társaság egyre inkább a saját termékfejlesztés felé fordult. „Akkor még csak azt mondtuk, hogy ez egy jó ötlet, gyártsuk le, és adjunk nevet neki, ma már ugyanezt innovációnak hívjuk” – nevet Tibor Dávid.

A bérgyártatást egy káli barnamezős üzem megvásárlásával 2005-ben már saját gyártás is követte. „Egy ideig toldozgattuk-foldozgattuk a gyárat, de ahogy nőttek a megrendelések, végül visszabontottunk egy nagy részt, és még egy üzemet felhúztunk” – meséli Ács Balázs, aki hozzáteszi, azóta egy modern szabadkai szigetelőanyag-gyár létrehozásával, egy kisebb romániai ragasztógyár megvásárlásával, valamint a sárszentmihályi központban végzett konfekcionálással teljes a saját portfólió. Az impozáns cégközpontot egyébként a tulajdonosok részben Székesfehérvár közelsége, részben az elérhető árú földterület, részben a kedvező befektetési környezet miatt tették Sárszentmihályra.

A cégcsoport adatainak megtekintéséhez kattintson!

2008-ban a tőzsdei megjelenés levezénylésére már kiválasztották a Concorde Értékpapír Zrt.-t is, de a tanácsadó végül lebeszélte az alapítókat a nyomott üzleti hangulat miatt a bevezetésről. Kevesen lépik meg, de Tibor Dávid és Ács Balázs saját hatalmukat is korlátozták, amikor három külső igazgatósági tagot választottak maguk mellé: „Addig mindent megbeszéltünk, és kicsit féltünk is, mi lesz, ha majd leszavaznak minket, ám azóta úgy érzem, hogy ez volt az első komoly lépés ahhoz, hogy jó vállalatvezetővé váljunk” – meséli Tibor Dávid.

CSODAVÁRÁS HELYETT
A külső tagok azóta is változatlanok Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója, aki nemcsak szakmabeli, de saját cége tőzsdére vitelében is azonos utat járt be. Gara Iván konzervatív szemléletű bankár, aki a Raiffeisennél dolgozott korábban, és aki még ügyfélként ismerte meg először a fiúkat, illetve Szőnyi András kanadai–magyar kettős állampolgár, akinek kiterjedt nemzetközi cégvezetői tapasztalata és amerikai szemlélete hasznosul a cégben.


2008-ig évente közel 20 millió euróval nőtt a forgalom. 2008-ban egy év alatt 24 százalékkal zuhant az árbevétel. Nem volt idő a csodavárásra, azonnal elkezdődött az igazodás, az egyszerűsítés, a költségcsökkentés, olykor még a létszám-racionalizálás is. Nyomás alatt is bizonyított a vállalatcsoport, végül is megküzdöttek a nehézségekkel. Már közel húsz nemzetközi kereskedelmi leányvállalata működött a csoportnak, de ekkor a kisebb piacokon (Koszovó, Montenegró, Moldova, Albánia) bezárták a cégeket, ahogyan Németországban is. Ez utóbbi piac annyira zártnak bizonyult, hogy túl drága lett volna az áttörés.

Innentől négy évig euróban mérve szinte teljesen beállt a cég forgalma, ám ez a stagnálás is sok változást takar. A Masterplast szinte teljesen átalakította a termékportfólióját, egyes termékek forgalmazását megszüntette vagy megdrágította, míg a legsikeresebb részterület, a homlokzati rendszer, az utólagos szigetelés árbevétele mindvégig szépen nőtt.

A mostani részvénykibocsátással (a részleteket lásd külön!) potenciálisan összegyűjthető 8 millió euró is ennek a profilnak az erősítésére kell. A csoport fő fókuszterméke, a homlokzati hőszigetelés EPS-lapja (ami itt természetesen nem a részvényenkénti nyereség ismert angol rövidítését jelenti, hanem az expandált polisztirol terméket) könnyű és térfogatarányosan olcsó termék.

GYÁROS A SZOMSZÉDBAN
A relatíve magas szállítási költség miatt a gyártás nem lehet gazdaságos a gyártástól 250 kilométernél messzebb. Így Ukrajnában egy, míg Romániában két gyárat is szeretne létesíteni a cég, amely nem titkoltan arra számít, hogy ezek a piacok a lokálisan is gyorsan dráguló energiaköltségek miatt valósággal robbanhatnak, akár 2020-ig folyamatosan is két számjegyű növekedést ígérve a cégnek. A vezető tulajdonosok hittek a tőzsdei megjelenésükben, és így az intézményi jegyzés sikere után természetesen hisznek a lakossági részvénykibocsátás sikerében is. Az ismert körülmények (elsősorban a hazai újlakás-piac tetszhalála) miatt a részvény szerintük nem lett drága, és befektetői szemmel jobb akkor beszállni egy cégbe, amikor az már bizonyított, túlélt egy elhúzódó válságot, és éppen nem a nagy növekedés után áll, hanem az iparági ciklus alján. Ami azonban jó beszállási pont, az a másik oldalról rossz kiszállási pont is, így saját bevallásuk szerint, ha lehet, ők most nem szeretnének eladni. „Még ha relatíve jó ár is alakult ki, akkor is a három évvel ezelőtt reális, illetve reményeim szerint a három év múlva látható Masterplast-ár alatt van most az árazás” – véli Tibor Dávid.