Fotó: Getty Images

Magyarországon még mindig nem ritka, hogy egy kutatási eredmény lelkes bemutatásakor arra panaszkodnak: nincs befektető a folytatás finanszírozására. A nyugati világban azonban pont fordított a helyzet, a kutatók gondolkodnak azon, mi módon tudnák olyan irányban folytatni a munkát, hogy az eredmény üzletileg is életképes legyen. Az üzleti szemléletű gondolkodást az úgynevezett technológiatranszfer- vagy tudástranszfer-irodák lennének hivatottak elterjeszteni – Magyarországon egyelőre erősen váltakozó sikerrel tevékenykednek. A közel egy évtizede működő egyetemi technológiatranszfer-szervezetek ugyanis eddig nem tudtak elérni igazi áttörést. Az egyetemi eredményekről levált, úgynevezett spin-off cégekbe többnyire nem érkeztek jelentősebb, több százmillió forintos befektetések.

NEM CSAK TANÍTANI
Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a hazai intézmények a szűkös fejlesztési források miatt csak egy olyan szintre tudnak egy adott tudományos fejlesztést elvinni, amely a kockázati tőkéseknek még túl rizikós állapot. Másrészt a piac kis mérete is gyakran gátló tényező, egészségügyi befektetésekbe például kevesen mernek belevágni. Érezhető gazdasági hatás eléréséhez az irodák stabil anyagi hátterére lenne szükség, ám azok jelenleg pályázatról pályázatra élnek, és ez lehetetlenné teszi a hosszabb távú tervezést. A jövőben azonban csak az olyan, globálisan beágyazott kutatóegyetemek lehetnek sikeresek, amelyek az oktatás mellett a tudásuk piacosítására is megfelelő hangsúlyt fektetnek. Az élvonal európai képviselői tíz éve hozták létre a League of European Research Universities (LERU) elnevezésű szerveződésüket, ám ahhoz eddig nemhogy magyar, de egyáltalán közép-európai egyetem sem tudott csatlakozni.<#zaras_figyelo#>

SZŰKÖS LEHETŐSÉGEK
Leszek Borysiewicz, az elitklub tagjának számító University of Cambridge rektorhelyettese a Figyelőnek a gazdasági hatásokat szemléltetve elmondta: az egyetem régiójában csupán 700 ezren laknak, de az intézet innovációs teljesítményére építve az elmúlt évtizedben mintegy 1000 új céget alapítottak, és ezek 40 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak. Szerinte sikeres gazdaságot csak jó felsőoktatásra lehet alapozni, ehhez pedig olyan kutatóegyetemek kellenek, ahol nem csak a tanításra koncentrálnak. Hasonló gazdasági hatású kutatóegyetem hazánkban egyelőre nincs.

Oktatás egy műszaki egyetemen. Csak azok lehetnek sikeresek, akik a piacosításra is hangsúlyt helyeznek.
Fotó: MTI

A tudástranszferrel itthon csak az ezredfordulót követően kezdtek központilag szervezett formában foglalkozni. A jelenleg szokásos modell szerint a piacon értékesített szabadalmakból befolyt összegeknek, a licencdíjaknak a 40-60 százaléka jut a kutatónak, 20-30 százalékot kap a kutatásnak otthont adó szervezet, és 10-20 százalék kerül a központi innovációs alapba. Egy-egy szabadalmi jog értékesítése néhány tízmillió, legfeljebb néhány százmillió forintot hozhat, ráadásul erre nem gyakran, évente intézetenként egyszer-kétszer akad példa. Az Eurostat adatai szerint Magyarország az egymillió lakosra jutó szabadalmakat tekintve az unió átlagának a hatodát éri csak el, a vezető német vagy svéd értékeknek pedig még a tizedét sem.

A kevés magyar szabadalom nagy része is főként külföldi cégeknél hasznosul, hiszen gyakran nem is léteznek olyan magyar társaságok, amelyek az új technológiákat hasznosítani tudnák. A Szegedi Tudományegyetem például ezért is építette ki kapcsolatrendszerét az Egyesült Államokban és Japánban, ahol vannak technológiaértékesítési partnerei. A napokban éppen egy biogázzal foglalkozó német céggel írnak alá megállapodást, amely a technológia értékesítésén túl további kutatási megbízásokat is hoz majd az intézménynek.

A TactoLogic Kft. robotkarja. Úton a világhír felé

A szűkös lehetőségek ellensúlyozására, kiegészítésére minden egyetem próbál a vonzáskörzetében működő cégekkel együtt dolgozni bizonyos projekteken. Itt is érződik a nagyobb, hazai elkötelezettségű vállalatok hiánya. A letelepedett multikkal kialakulnak ugyan jó kapcsolatok, ám ezek főként csak mérési megbízásokat vagy egészen egyszerű fejlesztési feladatokat hoznak. A globális társaságok a jóval fejlettebb oktatási rendszerű országokban fejlesztik a növekedésüket biztosító érdemi innovációkat, a hazai kapcsolatok csak hosszú évek vagy évtizedek után kezdenek mélyülni.

ELAPRÓZVA
Kérdés az is, hogy tényleg minden egyetemen szükség van-e külön technológiatranszfer-irodára. Sokan vélik úgy, hogy a tucatnyi kis szervezet között szükségtelenül szétaprózódnak a feladatok, és így nem hatékony a tevékenység. A kis irodák nem tudnak elegendő tapasztalatot szerezni, megfelelő kapcsolatrendszert kiépíteni a szűkös forrásaik miatt. Ésszerűbb lehetne például az élettudományok, az anyagtudományok és az egészségügy témakörében országosan egy-egy szervezetet létrehozni, ezeknek elegendő cég lehetne a portfóliójában. Most ugyanis nehézséget okoz, hogy az egyetemek egy-egy szakkiállításon, konferencián csak két-három projektet tudnak felmutatni, emiatt meg sem éri a kiutazás, és nehezebb felvenni a kapcsolatot a nagyobb befektetőkkel.