Idézet Szent-Györgyi Alberttől, aki e sorokat 1977-ben, az Országos Tudományos Diákköri Konferencia szervezőinek küldött levelében írta, s úgy tűnik, ez a szemlélet máig föllelhető a Nobel-díjas tudós örökösei, a szegedi kutatók körében – fogalmaztak a tiszteletére múlt héten rendezett nemzetközi konferencián.

„Az, hogy Magyarország, Szeged városa és a Szegedi Tudományegyetem egy közel ezerfős tudományos konferenciának adott otthont, önmagában is óriási dolog. Az, hogy a meghívást egyszerre kilenc Nobel-díjas is elfogadta, a hazánkban zajló kutatómunka szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű” – mondta Varró András, a Tisza-parti város egyetemének tudományos és innovációs rektorhelyettese. A szekcióüléseken a Nobel-díjjal kitüntetett kutatókéhoz hasonló jelentőségű eredményekről egyeztettek a világ minden pontjáról érkezők. A szervezők óvatos becslése szerint legalább 10-15 olyan nemzetközi rangú kutató is jelen volt, aki bármikor megkaphatja a Nobel-díjat. „Magyarországon jelen pillanatban is dolgoznak olyan topkutatók, akik eredményeikkel megérdemelnék a legrangosabb elismerést” – fogalmazott Hegyi Péter, a konferencia főtitkára.

A tudomány, a kémia történetében mérföldkő volt Szent-Györgyi Albert munkássága is a biológiai oxidáció és a C-vitamin felfedezése révén. A szegedi egyetem professzoraként 1930 és 1936 között sikerült bebizonyítania, hogy a korábban izolált hexuronsav a C-vitaminnal azonos, és paprikából kilogrammos mennyiségben kivonható.

A paprikában, Szeged környékének jellegzetes növényében valóságos C-vitamin-bányára bukkant a professzor. Az itt nyert mintákat – még mielőtt kérték volna – a világ minden tájára eljuttatta. Sőt, amikor 1935-ben Belgiumban tartott előadásokat, C-vitaminnal kezelt néhány beteget, akiknek állapota drámai fordulattal javult, így orvosi zseninek tartották azt a Szent-Györgyit, aki amúgy nem kedvelte a gyakorlati orvoslást.


<#zaras_figyelo#>
Mégis meglepetésként érte, amikor 1937. október 2-án telefonhívást, majd távirati megerősítést kapott Stockholmból: a svéd főváros orvosi egyeteme, a Karolinska Institutet javaslatára neki ítélték a fiziológiai és orvosi Nobel-díjat. A bejelentést vad ünneplés követte itthon, Szegeden spontán fáklyás felvonulást tartottak: Szent-Györgyi eredménye – miként a Times nevezte: Paprika-díja – helyreállította Magyarország megtépázott tekintélyét a világ szemében. A Tisza-parti város Dóm teréről Stockholmba utazó 44 éves Szent-Györgyi Albertet a Nobel-díj átadásakor az ünnepi szónok úgy említette, mint „a Szegedről jött új hódítót”.

A legmagasabb tudományos kitüntetést a „biológiai életfolyamatok, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis terén tett felfedezéseiért” kapta, később munkatársaival világszínvonalú eredményeket ért el az izom kémiai és biokémiai mechanizmusainak vizsgálatában.

A konferencia záróakkordja. Öt Nobel-díjas tudós segített a halhatatlanságot szimbolizáló kocsányos tölgy elültetésében.

A szegedi, akkor Horthy Miklós nevét viselő egyetem rektoraként (1939–1940) radikális reformokat vezetett be Szent-Györgyi Albert. Egyebek mellett diszkriminációellenes diákszervezetet hozott létre, továbbá egy színjátszó csoportot. E lépésekben is kifejeződött háborúellenessége. Szent-Györgyit mint az ellenzék egyik legjelentősebb alakját letartóztatták, 1944 nyarát házi őrizetben töltötte, majd szeptember elején eltűnt Szegedről, háborús menekültként bujkált az országban.

Aztán 1945-ben vezetője lett a Polgári Demokrata Pártnak, két hónapra Moszkvába utazott. Az itthon újjászervezett parlamentben képviselőként, az Akadémia titkáraként dolgozott, a budapesti egyetem biokémiai tanszékét vezette. Megalapította a Biokémiai Intézetet, s oda a professzort követte szegedi tanítványainak többsége. Ám 1947 szeptemberében szakított a kommunisták vezette hazai rendszerrel: 54 évesen ismét száműzetésbe kényszerült, újraépítette karrierjét.

Nyolcvanéves volt, amikor 1973 októberében úgy tért vissza Magyarországra, hogy több mint 25 év után először a kormány vendége volt. Az ok: szegedi tanítványa, Straub F. Brunó meghívta az általa irányított MTA Szegedi Biológiai Központ átadási ünnepségére. Akkor a Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatták. Beszédében Szent-Györgyi Albert kijelentette: „Látom, tapasztalom, hogy ebben a kis országban olyan nagy a tudomány tisztelete, szeretete, a közös emberi kincsek megbecsülése oly erős, hogy ennek alapján joggal várhatom: a magyar tudomány hatalmassá fog növekedni.”