Mit kezdjen a tanár, ha egyik tanítványa összeveri a másikat? Vagy ha „csak” zaklatja? Esetleg őt magát inzultálja egy diák vagy annak szülei? Mit lehet tenni az ilyen – úgy tűnik, egyre sűrűbben előforduló – esetekben? Talán a közoktatási gyakorlat egyik legégetőbb kérdései ezek, amelyre leginkább a szakiskolák pedagógusainak kell gyors választ találniuk, hiszen ott fordul elő leggyakrabban iskolai agresszió. A pedagógusok arról panaszkodnak, hogy eszköztelenek az ilyen jelenségekkel szemben, hiszen nem képezték ki őket a megfelelő konfliktuskezelésre, az agresszív diákokkal, szülőkkel való kommunikációra.

Az utóbbi időben több konferencia témája is volt az iskolai erőszak, de a legtöbb helyen csak elméleti megoldásokat vázoltak fel a szakemberek. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) a gyakorlati munkához próbál segítséget nyújtani. Kidolgozott egy – nagyon hosszú és bonyolult nevű – programot, „Az alternatív vitarendezés, az érdekalapú tárgyalás és a resztoratív technikák bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába” címmel. Már eddig is 270 pedagógus vett részt ezen, az érdeklődés egyre nő, s a tapasztalatok lenyűgözőek. Egy győri pedagógus arról számolt be, hogy a program bevezetése óta oly mértékben lecsökkent a normaszegés, hogy már „kezd kétségbe esni.” Az érintett nagyjából 70 intézményben, szakiskolákban mindenütt érezhetően csökkent az agresszív esetek száma.

A csodamódszer

Hogy mi ez a módszer, azt Szerdahelyi Emőke, az OFI-projekt szakmai programigazgatója vázolta az FN-nek. Ő maga is gyakorló pedagógusként találkozott azzal a helyzettel, hogy olyan konfliktusokat kellett rendre megoldania, amelyekre a tanulmányai során nem készítették fel. Épp ezért azt tűzte ki célul, hogy olyan programot fejlesszenek ki, amely a gyakorló pedagógusokhoz szól, a napi kérdésekre ad választ, megoldási stratégiát.
k_fn9_cikk_banner
A program legfontosabb eleme az az egymásra épülő továbbképzési program, amely során a tanárok megismerkednek a hatékony konfliktusfeloldás technikáival. „Elsődleges célunk, hogy helyén kezeljük a gyerekeket, és ennek köszönhetően egyre kevesebb erőszak legyen körülöttük” – magyaráz a szakember, aki szerint saját belső rendezetlenségünkről szól, ha belekeveredünk egy konfliktusba. Ezért a képzés első 30 órás modulja egyfajta személyiségfejlesztésre fókuszál, arra, hogy „magunkban teremtsünk rendet”. Ezt követik többek közt a „Konfliktuskezelési gyakorlatok”, a „Mediációs technikák”, a „Resztoratív technikák”, és a „Multiplikátior képzés”. Ezentúl része a programnak egy esetmegbeszélés és egy szupervíziós rész is, ami a napi gyakorlatba visszatért tanárok számára nyújt segítséget.

Összesen 7x30 óra továbbképzésről van szó, amit az OFI ingyen bocsát rendelkezésre a szakképzésben dolgozó pedagógusoknak, igaz, egyelőre csak az ország három régiójában, Észak-Magyarországon, Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldi régióban. Eddig 270-en vettek részt a felkészítéseken, de az érdeklődés egyre nő.

Figyelni a másikra

A konfliktusokat egyrészt kezelhetjük a törvényekkel, szankciókkal, büntetésekkel vagy rossz esetben a normákon, jogon kívül erőszakkal. Ez utóbbit kell visszaszorítani, de az előbbi sem igazán hatékony – véli Szerdahelyi Emőke, s hozzáteszi, ők abban hisznek, hogy tárgyalással, közvetítéssel, megbeszéléssel is fel lehet oldani az iskolaközösségi problémákat.

„A konfliktuskezelés lényege, hogy én figyelek rád, és a saját érzéseimmel megpróbálom benned megfejteni, hogy mi az, ami téged bosszant, bánt, sért.” Az érzelmi szükségleteket kell feltárni. A mediátor, különböző tárgyalási technikákkal a konfliktusban lévő mindkét fél részvételével feltárja ezeket, és megpróbálja megtalálni azt a közös pontot, ami mindkettőnek megnyugvást hoz. Többek között erre képezik ki a programban részt vevőket.

„Ha mondjuk, egy gyerek megveri egy társát, akkor normát sért, megszegi a szabályokat, s ezért jár valamilyen büntetés. Van egy fegyelmi tárgyalás, kap egy osztályfőnöki intőt satöbbi. Ezzel azonban semmire nem jutunk” – mondja a szakember. A sértettség, a megbántottság, megalázottság az áldozatnál megmarad. Az elkövető részéről pedig a düh csak tovább nő. Attól, hogy megbüntették, holnap meg holnapután még összevissza fogják verni egymást. Az áldozatból előbb-utóbb ráadásul elkövető lehet, az elkövetőből pedig áldozat.

Az erőszak a jéghegy csúcsa

Ebben a helyzetben mi a resztoratív (helyreállító) technikákat javasoljuk a tanároknak – magyaráz Szerdahelyi Emőke –, amikor leültetik a két félt, és megpróbálják a kapcsolatot újraépíteni. Meghallgatják az áldozatot, hogy mi történt az atrocitáskor vele, milyen érzelmi szükséglete van, hogy később nyugodtan élje közösségi életét. Az elkövető is elmondja, hogy mi történt vele azóta, ő hogy élte meg a dolgot, mi az, ami benne az erőszakhoz vezető folyamatot elindította. A verekedés, az erőszak csak a jéghegy csúcsa. A resztoratív technikával a mélyben lévő nagyobb részt is meg lehet vizsgálni. El kell jutni addig, hogy kimondja az elkövető, mit tud fölajánlani, hogy helyreállítsák a kapcsolatot. A másik félnek pedig meg kell bocsátania. Másképp nem megy. A gyűlölet gyűlöletet szül. Az is előfordulhat, hogy a megbeszélésen olyat tud meg egymásról a két fél, amiből a kapcsolatokat újra tudják építeni.

A tanárokat arra képezik ki, hogy legyen olyan technikájuk, amivel képesek már a konfliktusokat megelőzni is. Az a leghatékonyabb, ha nem is fajul el az erőszakig, ha megtanulja a pedagógus észrevenni azokat a jeleket, amik a konfliktusokat vetítik előre, és időben beavatkozhat. Ilyen jel lehet például az állandó villongás, vagy amikor mondjuk elkezdik a másikat a kinézete, a teljesítménye alapján fricskázni. A versengő iskolákban kőkeményen beindul a „rangsorolósdi”, ahogy Aronson is leírja nemrég magyarul megjelent könyvében. Ezért a szakemberek szerint minél több kooperatív technikát kellene alkalmazni az iskolákban.

Ököljog helyett esetmegbeszélés

A nagybajomi Kolping Katolikus Szakiskolába rengeteg hátrányos helyzetű tanuló jár, e diákok egy részének a neveltetés hiánya miatt nem volt más vitarendezési technikája, mint az ököljog, az agresszió, a hangos szó – vázolta a számos más szakiskolára is igaz helyzetet az FN-nek Csima Ágota intézvényvezető. Óriási igény mutatkozott a pedagógusok részéről, hogy valamilyen eszközt kapjanak a konfliktusok kezelésére. Ezért is volt jó lehetőség, hogy három pedagógus részt vehetett az OFI-képzéseken.

Azóta az alternatív vitarendezés segített elsimítani például az egyik kollégiumi nevelő és három diákja közötti, addig kibékíthetetlennek tűnő ellentétet. Mindkét (mind a négy érintett) fél kibeszélhette közösen a problémáit, érzelmi hiányok kerültek felszínre minden oldalon. Azóta elcsitult ez a konfliktus, mint ahogy sok más is az iskolában. Az igazgatónő szerint nem ment először könnyen a vitarendezés e módja, a napi gyakorlatban sokkal bonyolultabb, mint azt a képzéseken „lepróbálták”, de egy idő után a gyerekek által is kedvelt módszerré vált. Volt egy korábbi éles diák-tanár konfliktus, ami fegyelmi eljáráshoz vezetett, s végül a renitens diák kicsapásával ért véget. Az új módszereket megismerő diákok ma maguk mondják, hogy e technikával – ha már akkor ismerték volna – maradhatott volna a fiú az iskolában.

A feszültség egyre nőtt

Somogyvárról például a tantestület harmada vett részt a képzésen. A helyi integrált oktatási intézmény magában foglal óvodai, általános iskolai, speciális szakiskolai képzést, valamint diákotthont és gyermekotthont is. Talán pont a közelmúlt intézmény-összevonásainak is köszönhetően a tanárok azt tapasztalták, hogy egyre nő a feszültség az iskolahasználók (tanárok, diákok, szülők) körében – mondta el az FN-nek Gróti Mónika igazgató. Volt olyan kirívó eset, amikor pedagógust bántalmazott egy diák, ez fegyelmi és rendőrségi vizsgálatba is torkollott, de a hétköznapokban is megsokszorozódott a kisebb atrocitások száma.

A pedagógusok nem tudtak mit kezdeni az ilyen esetekkel. Az OFI-képzés azonban adott egy új – hangsúlyozottan nem kizárólagos – vitarendezési technikát a kezükbe, amellyel hatékonyan kezelhetik a problémákat. Még csak néhány hónapja vezették be az ott tanultakat a gyakorlatba, de máris érezhetően lecsökkent az agresszív esetek száma. „Úgy tűnik, működik a dolog, meg is szeretnénk mutatni a többi kollégának is” – foglalta össze a benyomásaikat az igazgatónő.

Iskola-összevonásokból agresszió

Szerdahelyi Emőke – hasonlóan a somogyvári igazgatónőhöz – úgy véli, hogy az iskola-összevonások is okai lehetnek az agresszió növekedésének az oktatási intézményekben. Ilyenkor a gyerekeket ugyanis kiemelik a megszokott környezetükből, és beteszik egy adott, összeszokott, de számukra idegen közösségbe. Ott újra meg kell harcolnia a csoportban elfoglalt helyéért. Elindul az a szociálpszichológiai folyamat, amelyik azt tisztázza, kinek milyen szerepe van a csoportban. Ilyenkor erősödik meg az agresszió.