Üveggömb nélkül
A szerkesztő véleménye
2012-03-20 20:04
Néhány hete a szerkesztőségünkben járt és hosszú előadást tartott Hankiss Elemér professzor. A nagy tudású társadalomkutatótól kissé közhelyesnek hangzott az a megállapítás, miszerint a válság megmutatta: nemhogy évekre, de két-három hónapra sem tud ma előre tervezni az átlagember.
Sajnos azonban ez a sokat emlegetett formula immár a szakértőkre is igaz. Az ingatlanpiac ismert guruinak többsége egy, két, sőt három éve is egy-másfél éven belülre jósolta a lakóingatlanok áresésének a megállását, a fellendülés kezdetét. Csakhogy az ingatlanok árának egészséges növekedését (legalábbis békeidőben) tartós, hosszú hónapokon, de inkább egy-két éven át tartó prosperitásnak kell megelőznie, ami széles körű keresletet generál, miközben a kínálat korlátos. Ezt az egyszerű alapigazságot szinte mindenki kihagyta eddig a számításából. Az elmúlt év eseményei (görög bajok, magyar leminősítés, hirtelen forintgyengülés és hasonlók) azonban Hankiss professzor félmondatának fontos igazságát erősítik. Névvel ugyan nem, de a nélkül a 15-20 éves piaci tapasztalattal rendelkező ingatlanosok is elismerik: de facto fogalmuk sincs, mit hoz a holnap. A jóslatok kábé így szólnak: ha nem lesz nagyobb baj, akkor stagnálhatnak az árak.
Nem kell azonban lakásgurunak lenni ahhoz, hogy belássuk: a GDP 0,5 százalék alatti idei növekedése s hozzá a hitelezés szűkülése nem fog tömegeket lakásvásárlásra sarkallni. Legfeljebb egy szűkebb, stabil állással és jövedelemmel megáldott felső, illetve középréteg talál majd egyre nehezebben nívós ingatlant, ahogyan (az építkezések harmadolódása nyomán) kikopnak a kínálatból a jó áron kínált, új és újszerű vagy exkluzív lakások, házak. A drámaian rossz összetételű hazai használtlakás- és családiház-kínálat hendikepes darabjainak ára viszont még az inflációt sem fogja követni, még szélcsendes időkben sem.
Ezekből az erősen kompromisszumos ingatlanokból viszont jó ideig bőséges lesz a kínálat, hiszen a mintegy 100-120 ezer problémás adós tizedének a tulajdona egy éven belül piacra kerülhet, méghozzá nyomott áron, egyre szerényebb kereslet mellett. A tavaszi hónapok, a szocpol, a hónapokat csúszó új, kamattámogatott hitelkonstrukciók persze reményt adhatnak. Csakhogy lakást nem két-három hónapra, hanem évtizedekre vásárolnak az emberek. Olyan emberek, akik nem égették meg magukat a közelmúltban a hitelekkel, akiknek biztos, jól fizető állása van, ezért abszolút hitelképesek, és akik őszintén bíznak abban, hogy a következő három-négy évben újra látványos szárnyalásnak indul legalább a magyar gazdaság. Jelentkezzen, aki magára ismer!