Hiú ábránd, ha egy kisbefektető azt gondolja, hogy egy friss jó hírt követően ő is jó áron be tud vásárolni például az amerikai tőzsdén. Amikor ugyanis számítógépe monitorján felvillan egy szenzációs hír valamelyik vállalatról, addigra valószínűleg rég elkésett a vétellel. Immár a tengerentúli tőzsdei kereskedelem mintegy háromnegyedét bonyolítják le különböző számítógépes programok, amelyek az ismert piaci összefüggéseket, matematikai algoritmusokat felhasználva hoznak döntéseket, s adnak utasításokat ügyletek lebonyolítására – a másodperc törtrésze alatt.

A számítógépek használata a tőzsdei ügyletekhez már több évtizedes múltra nyúlik vissza. A cégek gazdálkodási adatainak tárolására, vagy éppen a kötvényárfolyamok meghatározására már megjelenésüket követően nem sokkal munkába állították ezen eszközöket a kereskedők. Tömeges elterjedésüket ugyanakkor az árfolyamok múltbéli mozgásait tanulmányozó technikai elemzés térnyerése, a széles néprétegek növekvő befektetési hajlandósága és persze az internet terjedése segítette elő. Mindez jókora ugrást hozott a forgalomban, ami aztán jótékonyan hatott az ügyletek költségeire is a kötési díjak mérséklődésén keresztül. Az alacsonyabb jutalék megugrasztotta a napon belüli üzletelést, tovább növelve a forgalmat.

Rajz: Dániel András

VASKOS HAVI DÍJÉRT. Az először még csak a bonyolultabb pénzügyi számításokat elvégző algoritmusok mellé lassan elkezdtek beszivárogni a parkettre az elemzéseket készítő, majd az azok alapján vételi vagy eladási jelzéseket generáló programok. Ezeket már csak össze kellett kapcsolni egy hírlevélküldő alkalmazással, valamint az internetes fizetést lehetővé tévő felülettel, s készen is állt a szolgáltatásaiért vaskos havi díjat beszedő automata pénzgyár. Számos ilyen szolgáltatás érhető el a nemzetközi internetes oldalakról, s ezek önmagukat úgy hirdetik, hogy akár több száz százalékos nyereség megtermelésére is képesek.

Innen már csak egy ugrás volt kifejleszteni a teljesen automatikusan kereskedő algoritmusokat. Ezek nem csak kiadják a jelzést, de azonnal meg is kötik a számításaik szerint jókora profittal kecsegtető üzleteket. Persze aztán követik is a fejleményeket, kezelik a veszteséget, vagy automatikusan realizálják az elért nyereséget. Ezen programok többsége az igen aprócska árelmozdulásokra is vadászik. Mivel napon belül akár több üzletet is megkötnek, nem ritka, hogy a robotok egymással üzletelnek.

S hogy milyen eredménnyel? Tornyos Szabolcs, a BPForex online tőzsdeügynökség ügyvezetője szerint ezek az algoritmusok csak egy bizonyos ideig működnek jól és hatékonyan. „Ha egy séma elkezd működni és nyereséget termelni, akkor azt fokozatosan egyre több program kezdi el használni. Ennek aztán az lesz a vége, hogy azok az összefüggések, amelyekre ezek a szoftverek épültek, a sok egy irányú megbízás miatt megszűnnek létezni” – magyarázza a szakember. Ennek némiképp ellentmondani látszik viszont, hogy a Buda-Cash Brókerháznál öt éve alkalmaznak ilyen programot. Igaz, annak működése nem a klasszikus, sokak által használt technikai elemzés eszköztárára épül.

Rengeteg olyan ismétlődő jelenség figyelhető meg az árfolyamok mozgásában, amire algoritmust lehet készíteni. Ilyen például az oldalazó mozgás, ami abból ered, hogy a piac még bizonytalan a folytatást illetően. Ekkor két szélsőérték között ingázik az árfolyam, hol az eladókat, hol inkább a vevőket csalva a piacra. Ezt egy ügyes program jól ki tudja használni, amíg az ár ki nem tör a sávból. Hasonlóan visszatérő jelenség a nagyobb, összefüggő trendek kialakulása. Ezeket próbálja meglovagolni a Buda-Cash portfoliókezelő terméke is.  Ez minden „trendgyanús” piaci  mozgásra pozíciót nyit, de ha a jelzés fals riasztásnak bizonyul, kis  veszteséggel gyorsan zárja is azokat. Ha viszont elkap egy valódi íves  trendet, akkor azon akkora nyereséget produkál, hogy nem csak fedezi a  közbenső fázisok sok apró veszteségeit, és elkezd profititot termelni. Ez  persze csak akkor igaz, ha a programnak van kifutása, azaz minimum 1 éves  az így végzett portfoliókezelés.

Szitás Attila kereskedelmi igazgató szerint egyértelműen jó „munkaerő” a program, amely 2004-es indulása óta átlagosan 20–25 százalékos hozamot ért el éves szinten. „Döntéseit úgy hozza, mint egy ügyes kereskedő, csak sokkal fegyelmezettebb” – teszi hozzá. Ez pedig kulcskérdés. Sok befektető képes arra, hogy ráérezzen a trendre, de nagyon nehéz ellenállni a pénz csábításának. Hiába tervezi például el valaki, hogy amint rossz irányba fordul a kurzus, azonnal lezárja kis veszteséggel a pozíciót (stop megbízás), a reménykedés hatalmába keríti a trédert, ami további veszteségeket okoz. Szintén gyakori, hogy ha egy trend beindul, a kis nyereséget akkor is elhozza a befektető, ha nem kellene. A „ki a kicsit nem becsüli” elv a tőzsdén felejtős. Ha azt programozták a gépbe, hogy jó trend és nagy nyerő esetén a csúcshoz képest 15 százalékos visszaesést toleráljon, akkor nem ijed meg akkor sem, ha egy nap alatt zuhan 10 százalékot a papír.

Ma már egy algoritmus a másodperc ezred része alatt azonosít valamilyen üzleti lehetőséget, s ezen idő alatt le is reagálja azt. Nem meglepő, hogy a high-frequency trading, vagyis a magas fordulatszámon történő kereskedés némi feszültséget okozott a tengerentúli piacokon üzletelők körében. Egy maréknyi befektetési alap és bank némi díj fizetése fejében olyan szolgáltatást szerezhet az elektronikus tőzsdéktől – mint amilyen például a Nasdaq –, amelynek révén villámgyorsan betekintést nyerhetnek a piac többi szereplője számára nem látható megbízásokba. Ők azután ezt kihasználva az eredeti megbízás tulajdonosa elől olcsóbban elhappolják a részvényeket, hogy azokat aztán drágábban elpasszolják – akár éppen a korábbi ajánlattevőnek. Az alkalmazás használói és a szolgáltatást nyújtó tőzsdék azt mondják, hogy ez egyfajta árjegyzői szerepkör, ami biztosítja a magas forgalmat és a hatékonyságot azzal, hogy közelebb kerülnek egymáshoz az ajánlatok. Az ellentábor viszont azon az állásponton van, hogy ez jogosulatlan haszonszerzésnek számít, hiszen a metódus alkalmazói olyan információk birtokába jutnak, amelyekhez a többi piaci szereplő nem fér hozzá, s az emberi elmével nem követhető sebességgel bonyolítják le az üzleteket.

MILLIÁRDOS PROFITOK. Az ügyben a SEC, az amerikai tőzsdefelügyelet is vizsgálódik, ami a módszer aggályossága mellett az érintett terület nagyságával is összefüggésben lehet. Az ily módon termelt profit nagysága ugyanis a múlt évben becslések szerint 21 milliárd dollárra rúgott, s néhány nagy amerikai befektetési bank idei első félévi kiugró eredménye is részben ebből származott. A Goldman Sachsnál például elismerik, hogy szépen keresnek ezen az üzleten, de egyáltalán nem tartják az így keresett pénzt méltánytalan előnyszerzésből valónak.

Az biztos, hogy a „tuti nyerőt” biztosító számítógépes algoritmusok utáni vágy csak fokozódni fog a jövőben, ami előreláthatólag hektikusabbá teszi az árakat. André Kosztolany, a múlt század magyar származású híres tőzsdei spekulánsa már a nyolcvanas évek végén megjósolta, hogy a napon belüli ármozgások a tőzsdéken egyre nagyobbak és hisztérikusabbak lesznek – miközben ő a számítógépes programok alapján üzletelőket szellemi favágóknak titulálta. Ettől viszont még igaza lehet abban is, hogy bármit csinálnak a robotok, hosszú távon a részvényárfolyamokra ugyanazok a tényezők hatnak ma is, mint amelyek a XVII. században az amszterdami tőzsdén mozgatták a kurzusokat.