Kovács János reggel tárgyalásra siet. Iratokat nem visz magával, ez fel sem merül, a laptopjára is csak fiatalsága mementójaként emlékszik. A nyakkendőjét viszont gondosan megigazítja: az abba beépített miniszámítógép a szemüvege belső oldalára vetíti majd az éppen szükséges adatokat a megbeszélés során. Névjegykártya? Pályakezdőként még neki is volt, ám üzleti partnerével már jó ideje egy kézfogással cserélik ki személyes adataikat. Kovács egyébiránt ötvenéves, cégénél az átlagéletkor 45 esztendő. Különbségmenedzserként tevékenykedik: feladata, hogy a vállalat nemzetközi csoportjainak eltérő kultúráit összehangolja, segítse a kommunikációt, a súrlódásmentes munkavégzést. Már öt éve dolgozik ott, így lassan tovább is áll majd. Nem mintha nem szeretné a munkáját, de már nem szokás egy projektnél tovább maradni egy helyen. Emberünk jól él, a marketingesek által selpies (second life people) vagy woopies (well off old people) néven emlegetett fogyasztói csoportot erősíti: gyerekei kirepültek, így jut ideje vásárolni, szórakozni, pénzt költeni. Képes volt újrakezdeni és ismét százszázalékosan teljesíteni, karriert építeni. Erre van is még húsz éve a nyugdíjig.

Fotók: Getty Images

A jelenlegi trendek figyelembevételével így festhet egy mai harmincas férfi életvitele 2030 táján. Napjait, életstílusát, munkakörét s általában a jövő munkaerő-piaci jellegzetességeit, a keresett szakmák körét a technikai és a társadalmi változások befolyásolják. A biztosnak tűnő szakmák feltérképezéséhez pedig mindenekelőtt a megatrendekből célszerű kiindulni. Ezek olyan tendenciákat foglalnak magukban, amelyek két-három évtizeden keresztül is tartják magukat, mind nagyobb lakossági arányt elérve. „Ilyen például az individualizmus, a vizualitás szerepének erősödése, a gyorsuló élettempó vagy az egészség- és környezettudatosság” – sorolja Törőcsik Mária, a Trendinspiráció trendkutató cég vezetője.


<#zaras_figyelo#>Az ipari forradalom elsősorban a kékgalléros, azaz az alacsonyabb képzettséget igénylő munkások életére hatott, az ő feladataik egy részét tette feleslegessé. A kötött munkaidő is csak akkoriban jelent meg, előtte sokkal inkább egybefonódott a munka és a magánélet. Galántai Zoltán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jövőkutatója szerint egy küszöbönálló technológiai áttörés az ipari forradalomhoz hasonló változást hozhat, azzal a különbséggel, hogy az most a fehérgallérosok, azaz a szellemi tevékenységet végzők életére lehet igazán hatással.

„Alapvetően két modell alapján lehet felvázolni a jövő szakmáit. Az egyik a jelenlegi trendeket vetíti ki a jövőre, és ebből vezet le pár új munkakört. A másik, a szélsőségesebb verzió technológiai forradalommal számol” – mondja Galántai Zoltán. Utóbbi, a Thomas Frey futurológus nevéhez köthető jövőkép alapján például az erőművek jelenlegi formájukban megszűnnek, az emberiség a lokális energiatermelésre áll át, az utakat önjáró autók lepik majd el. Az oktatás alapjaiban alakul át, s a ruhaipar is eltűnik jelen formájában, a szabók és varrónők például átadják a helyüket a háromdimenziós dizájnereknek. A változások következtében összességében világszerte mintegy kétmilliárd munkahely szűnik meg: nem lesz szükség sofőrökre, töltőállomás-üzemeltetőkre, ruhagyártó üzemekben dolgozó tervezőkre. A robotok és a mesterséges intelligencia terjedése pedig kiváltja a bányászok, halászok, mezőgazdászok munkáját.

ÚJ TÁRSADALOM
Akár a minimális változással számoló, akár a merészebb verzió alakítja a jövő munkaerőpiacát, az már bizonyosan látszik, hogy a világ a távmunka és a munka-magánélet határainak elmosódása felé halad. „A munkavégzés új kereteinek az elfogadása előbb-utóbb magával hozza a rugalmasság és a mobilitás erősödését Magyarországon is. A munka stílusa határozza majd meg az életstílust, ennek nyomán felpuhul a társadalmi rétegződés” – jósolja Törőcsik Mária. A szülők vagyoni helyzete, státusa nem nyújt majd automatikusan garanciát a gyermekek boldogulására. Az oktatáson keresztül azonban befolyásolja azt, hiszen mindinkább a tudásbeli eltérések mentén fog tagozódni a közeljövő társadalma.


Pár évtizeden belül a megszerzett ismeretanyag, a készség és az egyéni habitus alapján három fő társadalmi réteget lehet majd megkülönböztetni. A legmagasabb státusúak közé, a kreatív osztály tagjainak sorába azok tartoznak majd, akik speciális tudással rendelkeznek, otthonosan mozognak a nemzetközi térben, biznisznomádok, azaz a világ bármely pontján képesek dolgozni, megtelepedni, egzisztenciát teremteni, emellett innovátorok is. A középréteg szakismerete is megbízható, alapos, tagjai maximálisan kihasználják az információs társadalom lehetőségeit, és folyamatosan képzik magukat, motiváltak, de nem vállalkozó szelleműek. Végül a periférián lévőknél a szükséges adottságok és ambíció hiánya akadályozza az érvényesülést, a kitörést.

Jean-Michel Carlo, a társadalomtudományi oktatásra és kutatásra specializálódott párizsi Sciences Po kommunikációs intézetének a vezetője szerint azonban az egy szakterületen megszerzett tudás már nem lesz elegendő. Így azok, akik csupán egyetlen tudományág művelésében jeleskednek, nagyon nehezen találják meg majd helyüket a jövő társadalmában. A sebész egy kicsit informatikussá is válik, a kórházvezető pénzügyessé, a menedzsernek pedig az ökológiai szempontokat is figyelembe kell vennie a döntések meghozatala során. Az oktatás és tanulás folyamata is érzékelhető változáson megy át. „Kevés dolog állítható olyan bizonyossággal a jövő munkavállalójáról, mint hogy folyamatosan képeznie és menedzselnie kell majd magát” – állítja Rab Árpád Szörény, az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ igazgatója, akinek a pályája bizonyítja, hogy nem vizet prédikál: eredetileg néprajz szakon végzett, majd kulturális antropológiát tanult, jelenleg pedig a digitális kultúra jelenségeit kutatja.

A fentiekből adódóan azok is biztos megélhetésre számíthatnak, akik az élethosszig tartó tanulásból akarnak valamiképpen megélni. Felgyorsult világunkban az információ iránti azonnali igényt az okostelefonok ki tudják ugyan elégíteni, ám aki csupán ily módon próbál ismereteket szerezni, az elveszti a rendszerszemléletet, és forráskritikai érzékre sem tesz szert. A hajmeresztőre duzzadt információtengerben mindig lesz kereslet azokra a szakmákra, amelyek az adatok rendszerezése által segítik az eligazodást. A klasszikus foglalkozások – jogász, orvos, adóügyi szakértő – mellett idetartozik a szervezetfejlesztő, szaktanácsadói munka is. A jövő kapósnak ígérkező állásai jó részére egyébként igaz, hogy különböző válságokra próbál megoldást nyújtani, legyen szó a demográfiai krízisről, az édesvizek megfogyatkozásáról vagy az ökológiai lábnyom csökkentéséről.

A LEHETŐSÉG ADOTT
Még csak tíz év telt el azóta, hogy a kutatók arról győzködték az embereket: merjék levélírásra is használni a számítógépet. Tették ezt részben azért, mert általános volt a félelem attól, hogy az internet tömegeket tesz majd antiszociálissá. A valóság, ma már látjuk, másképp fest. Mint arra Galántai Zoltán rámutat, a társadalmi és technikai átalakulás, fejlődés megteremti ugyan a változás lehetőségét az élet számos területén, ám nem szükségszerűen vezet változáshoz. Inkább az irány az, amelyet fel lehet skiccelni, a tempót azonban a tapasztalatok szerint olykor a kutatók is hajlamosak alábecsülni.

Előfutárok
Kiss István biotechnológus
„Felszín alatti szennyezett talajok, talajvizek tisztításával, mikrobiológiai kármentesítésével foglalkozunk, valamint az olajipar számára végzünk olyan mikrobiológiai fejlesztéseket, amelyek a kőolajmezők kitermelésének a hatékonyságát növelik” – sorolja feladatait a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Nonprofit Kft. Biotechnológiai Intézetének igazgatója. Hozzáteszi: a biológusok mellett szükségük van vegyészekre és mérnökökre is, sőt az eladhatóságuk érdekében ezenkívül közgazdasági, jogi szakemberekre. Ma már léteznek olyan szakértők, mint például a mérnök-közgazdászok, akik képesek közvetíteni a biológus kutatók és a pénzügyi szakemberek között, a későbbiekben pedig még több, biológiaalapú, de hasonlóan összetett szakma indulhat be és futhat fel. „Április végén adjuk át a legfrissebb projektünket. Román kollégák közreműködésével egy olyan környezetvédelmi labort és eszközparkot hoztunk létre, amely alkalmas arra, hogy pontosan jelezzen, ha szennyező anyag kerül a talajba, és modellezze annak terjedését.” Kiss Istvánék fejlesztése segít a védekezésben és elhárításban. Európában ezenkívül csak egy hasonló laboratórium működik. Egy biotechnológiai projektben dolgozó szakember havi jövedelme ma bruttó 200 és 500 ezer forint közötti.


Reith András fenntartható városokat tervező szakember
„Eredetileg építészmérnökként végeztem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd egy ösztöndíjjal Münchenbe kerültem, a diplomamunkámat pedig Spanyolországban készítettem. A környezettudatos, fenntartható építészet legnagyobbjaitól tanulhattam” – meséli a Mérték Építészeti Stúdió társtulajdonosa. Mint mondja, kulcsfontosságú kérdés a jövőnk szempontjából, hogy meg tudjuk-e oldani településeink fenntarthatósági elvek alapján történő át-, illetve újrastrukturálását, vagy sem. „Az ellátórendszereket sokkal hatékonyabbá kell tenni, emellett a környezeti terheket csökkenteni szükséges. Ez a két dolog talán önmagának ellentmondónak tűnik, de valójában nem az.” Reith András és csoportja ezen a területen nyit új utakat a településtervezésben. A fenntartható település működési modellje szerint nem keletkezik hulladék, mert szinte mindenből egy újabb kiinduló, bemeneti anyag lesz. (Például a tömegközlekedésben depóniagázzal hajtják a járműveket, ezt a termelődő hulladékból nyerik. Tökéletesebb égése miatt ráadásul kevésbé szennyezi a levegőt.) A fenntartható várostervezés még új szakterület, Magyarországon elsőként a Pécsi Tudományegyetemen alakult tanszék ennek kutatására és oktatására. Külföldön naponta bruttó 1000-1500 eurót keresnek a szakemberek, itthon egyelőre ennek csak a töredékét, de a szakma felfutás előtt áll.


Barta Endre bioinformatikus
Molekuláris biológusként végzett, évekig dolgozott és kutatott laboratóriumban. A Debreceni Egyetem tudományos főmunkatársa ma már DNS-szekvenciákat, azaz minden élő szervezet alapját adó örökletes genetikai információkat elemez.
Bioinformatikusként dolgozik és genomikával (a gének kölcsönhatásának vizsgálatával) foglalkozik. A szakma alapja a molekuláris biológia, de mellette a programozás fortélyait is el kell sajátítani, hiszen milliárdos nagyságrendű szekvenciaadattal dolgoznak, amelyet csak számítógépen lehet kezelni. „A szekvenálási technológia, azaz a DNS bázissorrendjének a megállapítása annyit fejlődött az utóbbi pár évben, és olyan lehetőségek rejlenek benne, amelyek a jövőben forradalmi újításokat hozhatnak a gyógyászatban, de a mezőgazdaságban és az ipari mikrobiológiában is” – állítja. Az új generációs kutatásokkal lassan elérhető egy ember teljes DNS-be kódolt öröklődő információjának a meghatározása. Ezáltal feltárható, milyen betegségekre örökölt hajlamokat az illető, hatásos lesz-e számára egy adott gyógyszer, vagy például vannak-e még rákos sejtek a szervezetében – ráadásul mindezt gyorsan és olcsón lehet majd vizsgálni. Egy közalkalmazotti besorolásban, tudományos főmunkatársként dolgozó bioinformatikai szakember jelenleg (pótlékok nélkül) havi bruttó 310 ezer forintos fizetést kap.