Bizonyára nem a véletlen művének tulajdonítják majd az összeesküvés-elméletek hazai hívei, hogy az Európai Unió március 13-án, vagyis éppen a nemzeti ünnep előtt hozza meg döntését a 2013-ban az ország számára elérhető kohéziós alapok közel harmadának, majdnem 500 millió eurónak a befagyasztása ügyében. Az EU27 pénzügyminiszterei jövő kedden várhatóan jóváhagyják az Európai Bizottságnak azt a február 22-i javaslatát, hogy – az unió története során először – kohéziós pénzek zárolásával büntessenek egy tagállamot azért, mert nem hozott hathatós intézkedéseket a túlzott mértékű államháztartási hiány visszaszorítására. A múlt pénteki uniós csúcstalálkozó után a pénzügyminisztereknek ezt a döntését a Figyelő kérdésére már Orbán Viktor kormányfő is kész tényként kezelte. A pénzügyminiszterek március 13-i döntését követően technikai egyeztetések kezdődnek a magyar számokról, bár ebbe nyilvánvalóan a majdani hiteltárgyalások is beleszólnak majd.

KÉTOLDALÚ ALAPON
A magyar kormányfőnek jó oka lehetett arra, hogy néhány nappal korábbi fogadkozásától elállva ne kezdjen blokkoló kisebbséget toborozni a pénzügyminiszteri tanácsban az Európai Bizottság javaslatával szemben. Ha ugyanis a hatos csomag néven ismert új költségvetési szabálykönyvnek már az első alkalmazásába beletörne Brüsszel bicskája, az az egész uniós reform hitelességét lerombolhatná a piacok szemében. Olli Rehn, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa még tavaly decemberben világossá tette, hogy mostantól szankciókkal sújtják azokat az országokat, amelyek nem tartják be a költségvetési játékszabályokat. Az már a sors furcsa fintora, hogy az első áldozat éppen az a Magyarország lett, amely tavaly, soros EU-elnökként mindenkinél többet tett az új fiskális rend elfogadása érdekében. A Brüsszel jóindulatára az ellene indult kötelezettségszegési eljárások (ezekről szerdán, lapzártánk után hozott döntést a biztosi testület) és a továbbra is függőben lévő hiteltárgyalások miatt ráutalt magyar kormány azonban ezúttal helyesen mérte fel a lehetőségeit, amikor elfogadta, hogy kétoldalú alapon, technikai folyamat keretében simítsák el a 2013-as hiány megítélésével kapcsolatos nézeteltéréseket.<#zaras_figyelo#>

Olli Rehn és szakértői 3,25 százalékra prognosztizálják a 2013-as hiányt, és a kormány eddig nem tudta hitelt érdemlően meggyőzni őket arról, hogy változatlan forgatókönyv esetén nem ez lesz a helyzet. Leegyszerűsítve a dolgot: a magyar illetékeseknek a GDP 0,25 százalékával egyenértékű költségvetési kiigazítást kellett volna bemutat­niuk Brüsszel felé, hogy elkerüljék az újabb tanácsi ajánlást és a negatív következményeket. A kormány azzal érvel, hogy ezt meg is tette – igaz, csak február 21-én, vagyis egy nappal a felfüggesztésről szóló bizottsági döntés megszületése előtt –, amikor határozatot fogadott el a 2012. és a 2013. évi költségvetési hiánycél biztosítása érdekében.

A bizottság eddig teljesen figyelmen kívül hagyta a szinte az utolsó pillanatban tett magyar próbálkozást (noha igazság szerint februárban Matolcsy György is írt már a gazdasági és pénzügyi biztosnak ugyanerről). Olli Rehn a Figyelő kérdésére azzal magyarázta az elutasítást, hogy a miniszterelnök levelében is részletezett intézkedések nem voltak kellően alátámasztva tényekkel, és előzőleg nem hozták nyilvánosságra ezeket, ahogyan pedig azt ilyenkor szokás. Magyar kormánytisztviselők példátlannak nevezték, hogy egy miniszterelnöki levelet teljesen figyelmen kívül hagynak. „Ha a bizottság nem ért egyet a számokkal, az egy dolog, de semmibe venni azokat, az elfogadhatatlan” – dohogott egy magyar illetékes.

FELPUHULHAT BRÜSSZEL
„Mire a tényleges döntésre ősszel sor kerül, felpuhulhat Brüsszel álláspontja, azaz várhatóan valóban egyetlen eurócentet sem veszíthet a kohéziós forrásból Magyarország” – vélekedett ugyanakkor lapunknak Magas István, a Budapesti Corvinus Egyetem világgazdasági tanszékének a vezetője. Érvelése szerint a bizottság a hibahatáron lévő, 0,25 százalékos várható deficittúllépés miatt helyezte kilátásba a szankciót, ami önmagában is jelzi: kicsi a probléma nagyságrendje. A közgazdasági irodalomból ismert, úgynevezett hiteles fenyegetéssel (credible threat) viszont a brüsszeli testület a többi vétkesnek is szóló üzenetet küldött Magyarországnak. Magas István úgy látja, a döntés jogilag nem kifogásolható, a végeredmény, a kohézió lassítása egy nagyon rászoruló ország esetén azonban már annál inkább. Ezt talán az EU is érzi, ezért hajlani fog az egyezségre, ha a kormány 120-150 milliárd forintot farag a 2013-as kiadásokon. Orbán Viktor is arra számít, hogy egy körülbelül hat hónapos folyamat végén az ügy nyugvópontra juthat, és Magyarország végül egyetlen fillért sem veszít majd. Még a múlt heti uniós csúcs előtt a kormányfő rádióinterjújában így fogalmazott: „Mindenki készpénznek veheti, hogy 2013 januárjában … Magyarországtól egyetlen petákot sem fognak elvonni.” A fiskális paktum aláírását követően pedig közölte: „Hamarosan az uniós vezetők elé kerülnek azok az intézkedések, amelyek okafogyottá teszik az eljárás folytatását.” A Figyelő a nemzetgazdasági tárcához közel álló forrásból úgy értesült, a kabinet a konvergenciaprogramban már egy kiigazított költségvetéssel számol. Ez tartalmazni fogja azokat az intézkedéseket, amelyekkel Brüsszelt meg akarja győzni. Emellett áprilisban a tavalyi Széll Kálmán-tervhez hasonló nemzeti reformprogrammal lép a nyilvánosság elé, ennek tartalmáról azonban nem árultak el részleteket. A már kilátásba helyezett takarékossági intézkedések mellett további 130 milliárd forinttal tervezi a kabinet csökkenteni a kiadásokat. (A GKI Gazdaságkutató Zrt. ugyanakkor hétfői jelentésében valószínűtlennek tartja a tervezett 2,5 százalékos ez évi hiánycél elérését, továbbra is 2,9 százalék körüli államháztartási deficitet valószínűsít 2012-re.)
KETTŐS MÉRCE?
„Magyarország beállt a németek által diktált feszesebb fiskális menetbe, jó eséllyel kaphat méltányosságot, ha a kormány teljesíteni tudja a vállalt 2,2 százalékos GDP-arányos hiánycélt, ezért várhatóan az EU végül eltekint a szankciótól” – magyarázta Magas István. Meglátása szerint akármi történik, a kabinet minden forgatókönyvből profitálhat. Ha sikerül a hiányt az ígért szintre csökkenteni, s nem vonják meg a kohéziós pénzeket, az duplán bizonyítja a kormány gazdaságpolitikájának sikerességét. Amennyiben viszont életbe lép a szankció, akkor okkal hivatkozhat arra, hogy az EU nyomása miatt nem tud markáns eredményeket produkálni.

Addig is, a kedvező bizottsági döntésre várva akár úgy is alakulhat a helyzet, hogy Orbán Viktor erkölcsileg győztesen kerül ki ebből a Brüsszellel vívott erőpróbából. Az ugyanis csak ezután dől el, hogy az EU valóban kettős mércét alkalmaz-e Magyarország esetében: az Európai Bizottságot és az unió egészét is súlyos dilemma elé állíthatja hamarosan a spanyol államháztartási hiány kezelése. Spanyolországban ugyanis a vállalt 6 százalék helyett a legfrissebb, még közelről sem végleges adatok szerint 8,5 százalékot ért el 2011-ben a deficit. Ha Madrid teljesíteni akarja az ez évre elvárt 4,4 százalékos hiánycélt, akkor recessziós időszakban több mint 4 százalékos kiigazítást kell végrehajtania, ami uniós illetékesek szerint fizikailag lehetetlen. Bár a spanyolok esetében még lehetnek enyhítő körülmények, nehezen lehetne megmagyarázni a közvéleménynek, hogy ekkora túllépést tolerál az EU, miközben a sokkal alacsonyabb költségvetési hiányt felmutató magyarokat büntetéssel fenyegetik.

Ez is jól mutatja azt, hogy Brüsszelnek milyen nehéz dolga lesz, ha mechanikusan akarja alkalmazni a szigorú költségvetési szabályokat. Ha nem lép fel kellő eréllyel Spanyolországgal szemben, azzal a kettős mérce vádjának teheti ki magát. Ha viszont következetesen jár el, úgy még nehezebb helyzetbe sodorhat egy olyan országot, amelynek esetleges elsüllyedése az egész euróövezetet magával rántaná – ez a 22-es csapdája.