Jó néhány magyar exportőr került az utóbbi időben bajba amiatt, hogy egy biztosnak tartott piacon – például a németen – eladott terméke után a vevője jókora késedelemmel vagy egyáltalán nem fizetett. Pusztán azért, mivel maga sem jutott a pénzéhez attól a kereskedelmi partnerétől, akinek számára továbbexportálta az adott árut – ­mond egy példát a hazai exporttevékenységet egy speciális szemszögből vizsgáló szakember. Szerinte még akkor is kockázatos és bizonytalan a külpiaci terep, ha sikerül exportmegrendeléshez jutnia egy hazai cégnek. A magyar gazdaság kevés sikerágazatának egyike ugyan a külkereskedelem, ám sok szereplője így is ingoványos talajon jár.

Légiexport. Magasba szállt a külkereskedelmi aktívum.
Fotó: Getty

No persze nem a Magyarországon (is) termelő – s nálunk is a topexportőrök közé tartozó – multik, hanem a külkereskedelemben kis súlyt képviselő, ám jelentős foglalkoztató és a gazdaságpolitika által – a szavak szintjén feltétlenül – prioritásként kezelt magyar tulajdonú mikro-, kis-, közepes és nagyvállalatok.

<#zaras_figyelo#>Az Új Széchenyi Tervtől kezdve egészen a tárcaegyeztetésen lévő külgazdasági stratégiáig számos dokumentumban, illetve számtalan kormányzati megszólalásban visszaköszön ugyan a hazai tulajdonú kkv-k támogatásának a fontossága, ám a tettekben ez kevéssé érződik. Ez meg is látszik az eredményeken: „A kimondottan kis- és középvállalatok 2011-es forgalmáról egyelőre nincs megbízható statisztikánk, ám 2010-ben e vállalati csoportnak a teljes közvetlen kivitelben elért részaránya nem volt több 10 százaléknál” – tartalmazza a nemzetgazdasági tárca ez irányú kérdésünkre adott válasza. Nem valószínű, hogy tavaly nagyon változott volna a helyzet, az ideit pedig még borúsabbnak ítélik az érintettek, elsősorban maguk a cégvezetők. „Ahhoz, hogy e cégcsoport áttörést érjen el külpiaci tevékenységében, hatékonyabb, versenyképesebb, rendszerszemléletű megjelenésre lenne szükség, s ennek érdekében az államnak jelentősen erősítenie kellene szolgáltatói szerepét” – állítja ugyanis a magyar tulajdonú, külkereskedelemmel foglalkozó cégeket tömörítő szakmai szervezet, a Magyar Külgazdasági Szövetség (MKSZ) elnöke. Dávid Imre, maga is egy nagyvállalat, az Agroinvest Zrt. elnöke rámutat: a hazai tulajdonú vállalkozások számára elengedhetetlen az állami hátszél. Kiváltképpen így van ez az Európán kívüli piacokon, amelyeknek egy részét nem vagy kevésbé érintik a válság hatásai, s ezért nagyobb lehetőségeket kínálnak az exportőrök számára.

ÚJ TÉRSÉGEK FELÉ
Igaz, ez – mármint a földrajzi választási lehetőség bővítése – szintén (kül)gazdasági prioritás. Olyan viszonylatok kapnak a meglévők mellett kiemelt szerepet a lassan talán már tényleg elkészülő külgazdasági stratégiában, mint a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika), az arab államok, vagy éppen egy közelebbi térség, a Nyugat-Balkán. E viszonylatok némelyike jól is teljesít (lásd a mellékelt táblázatokat), ám azt, hogy a multiknak vagy a magyar kkv-knak köszönhetően, egyelőre csak sejteni lehet. Mindenesetre a Nemzetgazdasági Miniszté­rium állítja: „Tudatosan törekszünk a kkv-k exportjának a növelésére nemcsak a szomszédos országok viszonylatában, hanem Európán kívülre is.” Mindehhez – sorolják – többféle támogatást kínál az állam, a külpiaci hálózattól kezdve (ennek feladata e kör segítése) a HITA Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Hivatalon keresztül (amely egyéni tanácsadással, szakvásárokon való részvétel támogatásával, különféle szakmai programok és konferen­ciák szervezésével és lebonyolításával segíti a kkv-kat) egészen a versenyképesség javítását célzó intézkedésekig (mint például az adminisztráció mérséklése).

Ugyanakkor a szakma szerint még ha ez így is lenne, számos egyéb segítség kellene e szférának ahhoz, hogy a jelenleginél eredményesebb legyen a külpiacokon. Dávid Imre idesorolja például a kereskedőházak állami részvételű beindításának szükségességét (Mi legyen az állam szerepe? – Figyelő, 2012/3. szám). Erre hosszú évek után mára a kormányzat is rájött, ám még mindig csak a felismerés szintjéig jutott el. „A kereskedőházi koncepció gyakorlatba történő ültetése a soron következő időszak feladata” – tudatta kérdésünkre a gazdasági minisztérium. Ám a szakma szerint nagy kérdés, hogy a költségvetési megszorítások idején jut-e erre egyáltalán állami forint.

Az uniós forrásokhoz jutás is kiemelten fontos a hitelszűke közepette jelentős forráshiánnyal küzdő magyar vállalatok számára. Ráadásul jelenleg az is nagy kérdés – veti fel Dávid Imre –, hogy mi lesz egy komoly forráslehetőséggel, az uniós pályázati pénzekkel, pontosabban egy részükkel. „Az utóbbi időben némileg élénkült ugyan a pályázati kiírási aktivitás (közeleg 2013), de nem tudni, mi lesz akkor, ha Brüsszel jövőre valóban felfüggeszt mintegy 150 milliárd forintnyi juttatást a Kohéziós Alapból” – mondja ki sokak aggodalmát az MKSZ elnöke. Általában véve az uniós pályázatok a közvetlen és a közvetett (beszállító) exportőrök számára nyitottak, kifejezetten e kör számára azonban kevés kiírás van.

ÓVA INTŐ JELEK
A temérdek probléma ellenére a külkereskedelem összességében jól teljesített tavaly. Igaz – tegyük hozzá –, az árfolyam alakulása is szerepet játszhatott ebben: a forint az euróhoz mérten éves átlagban 1,4 százalékkal gyengült, ám decemberben 9,7 százalékkal volt magasabb a kurzusa, mint 2010 decemberében. Ami pedig a forgalom adatait illeti: a Központi Statisztikai Hivatal által a napokban közzétett éves részletes adatok szerint euróban számolva az export értéke közelítette a 80 milliárdot, az importé durván 73 milliárd volt, s így rekordösszegű aktívumot produkált a külkereskedelem. Ugyanakkor vannak óva intő jelek is: a forgalom dinamikája negyedévről negyedévre lassult, ráadásul az év utolsó hónapjában a havi export elmaradt a 2010. decemberi értéktől. Nem véletlen, hogy 2012-re kevésbé optimista a magyar tulajdonú vállalatok exportkilátásait illetően a szakember, aki szerint „már a múlt év is vegyes volt a külkereskedelmi eredményeket tekintve a hazai tulajdonú cégek számára, az idén pedig nagyon sok a kérdőjel”.  Például nagyon sok függ attól, hogy az induló gyártási folyamatokba (mint a Mercedesé, az Audié, a GM-é) mennyire tudnak beszállítóként bekapcsolódni a magyarok.

Mindezeken túl van egy további hátráltató tényező. Külpiacokon mozgó cég számára messze nem elhanyagolható veszély a vevői nemfizetés kockázata, amely az idén fokozódhat – állítja a problémával szembesülő üzletemberekkel napi kapcsolatban álló szakember. Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi igazgatója szerint ugyanis „általában véve a helyzet rosszabb, mint tavaly volt”. Európában csapkodnak a villámok, az egyes országok minősítései változnak, s ennek vannak negatív mikrogazdasági vonzatai is. Mindez pedig közvetlenül is növeli a partnerek nemfizetési kockázatát, amelyet csak fokoz az árfolyamok ingadozása. A nemzetközi kereskedelemben használt devizákhoz való kötődés, így az import drágulása miatt is gyengülhet a vevő fizetési képessége.

Mindezek alapján a Coface Hungary szakembere azt tanácsolja a magyar exportőröknek: még a tavalyinál is éberebben üzleteljenek, hogy minél biztosabban ki tudják iktatni a vevők nemfizetési kockázatát. Hiszen a láncolat egyik tagjának megromlott fizetési képessége miatt dőlhet az egész dominósor, s beszállítók, exportőrök, reexportőrök kerülhetnek bajba.