Minden egyes szelektíven begyűjtött PET italos palack Kínába kerül – tartja a városi legenda. E szerint hatalmas tengerjáró hajókon, konténerek tíz- és százezreiben utazik a hulladék, amelyből az újrahasznosítás után műszálas pulóver, takaró vagy éppen háztartási eszköz készül. Egy kóláspalack így kerül vissza pár hónap elteltével, újjászületve az öreg kontinensre.

Ahogyan az lenni szokott, a városi legendáknak van némi valóságalapjuk, még ha a tények nem is igazolják teljesen a szóbeszédet. Műanyaghulladék-feldolgozó iparág ugyanis Magyarországon is létezik, évente 22-23 milliárd forintos üzlet. Nemcsak PET-palackokat, hanem háztartási és ipari csomagoló- és takarófóliákat – a nejlonzacskótól a vegyipari nagyüzemek hulladékáig – is sok tízezer tonnányi mennyiségben dolgoznak fel az országhatáron belül.

Hulladékkezelés Kínában. Európa lassan zárkózik fel.
Fotó: Getty

A hozzávetőleg 160 000 tonnás hazai műanyag-feldolgozó kapacitás bő huszadát adja a PET-palackok újrahasznosítása. Ezeket alapos, részben kézi erővel végzett válogatás és tisztítás után nagyobb szemcsés granulátummá darálják, ez az anyag megy azután szinte teljes egészében az ázsiai gyártókhoz. Azért oda, mert a nyugati üzemek ma még kevésbé preferálják az újrahasznosított alapanyagokat, hiába sokkal olcsóbbak, mint a kőolajból előállított elsődleges műanyagok.<#zaras_figyelo#>

DRÁGA NYERSANYAG
Mint Olasz László, a polietilén és polipropilén fóliák feldolgozásában piacvezető ReMat Zrt. elnök-vezérigazgatója mondja, az újrahasznosított alapanyag ára csak 60-70 százaléka az olajszármazékként, a vegyiparban előállított nyersanyagnak. Óriási mennyiségekről van szó, hiszen csak a ReMat évi 14 000 tonnányi hulladékból állít elő granulátumot. A több cégből álló csoport a TVK tiszaújvárosi gyára mellett és Rakamazon működtet feldolgozót. A ReMat és a rakamazi Recplast Kft. együttes árbevétele 2011-ben 3,6 milliárd forint volt, s az elmúlt négy évben 800 millió forintnyi beruházást hajtott végre, 40 százalékban uniós támogatásból.

A mindennapokban csak szemétnek tekintett műanyag azonban egyre drágább: a felvásárlók egymásra licitálnak a minőségi műanyag hulladékért, legyen az fólia vagy PET-palack. Emögött pedig főként Ázsia – kisebb részben Nyugat-Európa – olcsó alapanyagokat kereső feldolgozóiparának elszívó hatása áll. Az országban elszórva található kisebb-nagyobb műanyag-újrafeldolgozó cégek (lásd a táblázatot) egyebek mellett azért is fogtak össze, hogy a feldolgozható alapanyagok forrását bővítsék – mondja a ReMat elnök-vezérigazgatója. Az említett 160 ezer tonnás kapacitásnak ugyanis csak mintegy negyedét használja ki az iparág. Egyelőre például az erősen szennyezett vagy egyedi anyagokból álló csomagolóanyagok a mai technológiákkal idehaza nem hasznosíthatók.
A fentiek miatt alakították meg a műanyag-feldolgozó cégek a Coreplast Műanyag Újrafeldolgozó Klasztert. E kezdeményezéshez eddig 12 iparági vállalat csatlakozott, köztük a legnagyobbak. A klasztertagok összesített árbevétele 2010-ben 17,5 milliárd forint volt, adózás előtti eredményük összege pedig közel egymilliárd forintot tett ki. A több mint nyolcszáz főnek munkát adó cégeket tömörítő összefogás nem kevesebb mint 6 milliárd forint értékben exportál újrafeldolgozott műanyagot.

KUTATÁSI IRÁNYOK
„Az összefogás fő célja éppen az, hogy ne csak válogassuk, mossuk, majd ledarálva és granulálva bezsákoljuk egykori hulladékunkat, hanem a hatalmas mennyiségű alapanyagra építve hosszabb távon a további feldolgozást is megszervezzük Magyarországon” – mondja Sőrés András, a Coreplast Klasztert szervező S-Affaire Tanácsadó Kft. ügyvezetője. Jó lenne ugyanis, ha a mainál markánsabb innovációs potenciált tudna felmutatni a zöldiparnak ez a fontos hazai ága, így nem csak a leggazdagabb nyugat-európai országoknak lenne egyedi technológiájuk az újrahasznosításban.

Az Új Széchenyi-terv keretéből 39,9 millió forintos támogatásban részesített és a klasztertagok által 10,7 milliós önrésszel támogatott másfél éves projekt részeként párhuzamosan három területen indulnak intenzív kutatások. A cél olyan hasznosítási eljárások kialakítása, amelyek révén a hulladék nemcsak alapanyagként, hanem hazai üzemben előállított, magasabb hozzáadott értékű végtermékként jelenik meg, például az építőiparban, a ház körül használatos áruként. A klaszter tavaly áprilisban alakult, a támogatás első részletét karácsony előtt pár nappal kapták meg. A napokban indulhat útjára az a három kutatási program, amely meghatározza majd a továbblépés irányát. Az egyik a hulladék 6-8 százalékát kitevő PET-alapanyagok hatékonyabb hasznosítását, a másik az eddig feldolgozhatatlan csomagolóanyagok anyagában történő, illetve energetikai célú felhasználását tűzi célul. A harmadik kutatási irány pedig a már említett késztermék előállítására irányul, megvizsgálva, hogy a meglévő anyagokból milyen technológiával milyen termékeket érdemes gyártani.

ARANYBÁNYA
Persze ott még nem tartunk, ahol például Belgium. Ott a minap már olyan elektronikai hulladékfeldolgozó üzemet létesítettek, amely például ötvenezernyi, egyébként veszélyes hulladéknak minősülő leharcolt mobilkészülékből egyéb anyagok mellett egy kilogramm aranyat is képes kinyerni. Az elektromos-elektronikus hulladékok kezelése a legkomplexebb, legnagyobb kihívással járó hulladékkezelési feladat napjainkban. Az előkezelés során nyert hulladékfrakciók közül az alumínium- és a vashulladékok kohászati feldolgozása többnyire Magyarországon történik, és megoldódni látszik a képcsőüveg itthoni újrahasznosítása is. Emellett szaporodik a kábelfeldolgozásra alkalmas üzemek száma, de a kinyert drága rézhulladék hasznosítására még mindig csak külföldön van lehetőség.

Ugyanakkor a nyomtatott áramköri lapok réz- és nemesfémtartalmának visszanyerése a brómozott égésgátlókkal kezelt műanyag lapok és szerelt alkatrészek változatos anyagösszetétele miatt magas műszaki és környezetvédelmi elvárásokat támaszt, ezeknek Európában mindösszesen három speciális kohó képes megfelelni. A legnagyobb szakmai kihívást viszont továbbra is a műanyag frakciók jelentik: ezek tisztítása és fajtánkénti elkülönítése a legkorszerűbb technológiák alkalmazását igényli, amelyek nagy beruházási igényük miatt a mai magyar begyűjtéshez képest jóval nagyobb hulladékbázison üzemeltethetők gazdaságosan. Hosszabb távon jól jönne, ha a magyar cégek fel tudnának mutatni olyan technológiát, amellyel a fenti problémát kezelni lehet, így régiós szinten is helyzeti előnybe kerülhetnének.