Kéretlen publicitást kapott az év végi parlamenti hajrában elfogadott víziközmű-törvény, végrehajtási rendeletei közé ugyanis egészen más területeket érintő jogszabályokat is elhelyeztek. Így került a törvénybe például az a rendelkezés is, amely mentesítette volna a kaszinókat a dohányzási tilalom alól. Egy törvényalkotói baki nyomán azonban a kitétel mindössze egyetlen óráig volt érvényben, január 1-jén hatályát is vesztette.

HOSSZÚ TÁVRA TERVEZTEK
A törvény azonban a véletlenszerűen hozzákapcsolt részek nélkül is méltó a figyelemre. Nemcsak azért, mert az élethez nélkülözhetetlen, ezért biztos üzletet jelentő víz elosztását szabályozza, hanem azért is, mert sarkalatos, csak kétharmados többséggel megváltoztatható törvénynek minősítette a jogalkotó, azaz minden bizonnyal jó ideig ezzel kell együtt élniük az ágazat szereplőinek.

Igaz, ebben az esetben a törvény előkészítését széles körű egyeztetés kísérte, a szakmai részletek kidolgozásába a vízműcégek szakembereit is bevonták, így a megszokottnál kevesebb kritikus hangot hallani. Pedig változások jócskán lesznek, például radikálisan csökken majd az önálló vízművek jelenleg négyszáz körüli száma.

Ellenőrzés. Elvben biztosított a karbantartás fedezete

A vízközművek nagy része csak egy-egy kisebb településen szolgáltat, a lakosság 95 százalékát a száz legnagyobb szereplő szolgálja ki. Néhány év múlva azonban ennyi sem marad, a törvény ugyanis méretbeli korlátot állított fel ahhoz, hogy megkapják a működési engedélyt, amelyet a Magyar Energia Hivatal (MEH) ad ki.

A jogszabály úgynevezett fogyasztói egyenértéket állapít meg, amelyet egy összetett képlet határoz meg, alapvetően a kiszolgált lakosok száma és az üzleti felhasználók fogyasztása alapján. Ebből az egyenértékből az idén és jövőre ötvenezernek, 2014–15-ben százezernek, ezt követően már 150 ezernek kell lenniük a szolgáltatási területen. Így a várakozások szerint 2016-ra nem marad több 40-50 szolgáltatónál. A konszolidáció már el is indult.<#zaras_figyelo#>

A Figyelő által megkérdezett szolgáltatók válaszaiból az derül ki, hogy nagyvárosok környezetében a felhasználói egyenérték valamivel nagyobb, mint a kiszolgált lakosok száma, a Szegedi Vízmű Zrt. esetében például a 175 ezer fős lakossághoz az előzetes számítások szerint 208 ezer fős felhasználói egyenérték társul.

Az eddig önálló vízművel rendelkező kistelepülések számára az a leginkább kézenfekvő, hogy a megyei vagy regionális szolgáltató ernyője alá gyűljenek. Ennek előkészületei már meg is kezdődtek például Békés megyében, ahol a Békés Megyei Vízművek Zrt. előzetes egyeztetéseket folytat a megyében lévő nyolc kisebb szolgáltatóval és a tulajdonosokkal, amelyek hajlandónak is mutatkoznak a csatlakozásra.


A közepes nagyságú városok viszont igyekeznek megőrizni befolyásukat az évente jó 200 milliárdos árbevételű ágazatban. Még akkor is, ha az ármegállapítás joga a településektől a MEH-hez került. Kaposváron például azt tervezik, hogy a városban szolgáltató Kavíz Kft. a Somogyvíz Kft.-vel és egy zalai társasággal társul, hogy meglegyen a megfelelő méret, és ne kerüljön az üzemeltetés az állami tulajdonú DRV Zrt.-hez.

MEGSZŰNŐ MAGÁNTULAJDON
Tolna megyében Szekszárd szeretné az egész megyét integrálni egyetlen víziközmű-társaságba, de ebből Paks nem kér, a város elkezdte saját, potenciálisan Fejér és Bács-Kiskun megye egy részére is kiterjedő társulásának a szervezését. Bátaszék hajlik a szekszárdi központú társuláshoz való csatlakozásra, azzal a feltétellel, hogy saját üzemigazgatóságot kap, továbbá a városi víz- és csatornaműnél jelenleg foglalkoztatottak legalább öt évig állásban maradhatnak majd a közös cégben is.

Az elbocsátásoktól sokan tartanak, miközben a törvény által kikényszerített koncentrálódás gazdaságossági szükségességét senki sem kérdőjelezi meg. Becslések szerint 2016-ra 10-15 százalékkal csökkenhet az ágazatban foglalkoztatott mintegy húszezres létszám, vagyis két-háromezer ember munkája válik feleslegessé. A törvény kimondott szándéka, hogy felszámolja az ágazatban a magántulajdont, mert az – Bánki Erik, a jogszabályt benyújtó fideszes képviselő szerint – semmit sem tesz hozzá a szektor működéséhez, viszont jelentős profitot vesz ki onnan. Azok a külföldi befektetők azonban, akiknek határozott idejű szerződésük van közművek üzemeltetésére, ettől még nyugodtak lehetnek, mert a jogszabály nem vonatkozik a nemzetközi befektetési egyezmények által védett szerződésekre. A francia Suezt ez persze nem vigasztalja, mert azt követően, hogy Pécsett kizárták a szolgáltatásból, a fővárosban is rosszul áll a szénája (erről lásd cikkünket a 40–41. oldalon). A szintén francia Veolia viszont eddig elkerülte, hogy konfliktusba keveredjen a társtulajdonos önkormányzatokkal, így jelen állás szerint birtokon belül maradhat szerződései lejártáig. Ez a Budapesti Csatornázási Művek Zrt. esetében 2022, a Szegedi Vízmű Zrt.-nél pedig 2024. Salgótarjánban szintén 2024-ben, Érden és környékén pedig 2031-ben jár le a szerződése.

A hazai befektetőknek azonban nincs pardon, Bánki Erik szerint őket ki kell vásárolni. A képviselő az egyik példaként Komlót említette, ahol a Suez tulajdonában lévő Pécsi Vízmű Zrt. egyik leányvállalata – amelyre már nem vonatkozik a befektetésvédelmi megállapodás – rendelkezik szűk 7 százalékos részesedéssel.

Szolnokon a közművek önkormányzati tulajdonban vannak, az üzemeltetést a Víz- és Csatornaművek Koncessziós Zrt. végzi, a nevében szereplő szerződéses formában, 2030 végéig. A cégnyilvántartás szerint a zrt.-ben részvényes a társaság elnök-vezérigazgatója, Kaposvári Kázmér, valamint testvére, Kaposvári Ágnes. A cég fogyasztói egyenértéke 163 ezer, tehát megfelel a törvényi kritériumoknak. Ennek köszönhetően a szerződés kifutásáig megmaradhat a jelenlegi üzemeltető. Új koncessziót azonban nem szerezhet magánszereplő az ágazatban.

EMELKEDŐ DÍJAK
A fogyasztókat persze leginkább az árak érdeklik, és ebben a tekintetben is hoz változást a törvény. A rendszerek amortizációjára kötelező lesz tartalékot képezni, ennek meg kell jelennie a fogyasztói árakban. Vannak térségek, ahol ez nem okoz majd változást; a Pannon-Víz Zrt.-nél az amortizáció aránya 22-24 százalék a díjban, Szegeden pedig mintegy 35 százalék, így ezeken nem is kell majd a törvény miatt változtatni. Békés megyében az átlagos arány azonban csak 10 százalék, és Nagy László, a Békés Megyei Vízművek Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese úgy számol, hogy a törvény nyomán egy legfeljebb 10 százalékos áremelésre szükség lesz.

Vannak olyan települések is azonban, ahol eddig egyáltalán nem szerepelt az amortizáció a díjakban, így ezeken a helyeken nagyobb emelkedésre kell számítani. Még akkor is, ha az eddigi, településenkénti díjak helyett ezentúl szolgáltatónként egyazon ár lesz, így a különbségek ki fognak egyenlítődni. Viszont nemcsak a törvény hajtja felfelé az árakat, hanem a vízvezeték- és a csatornahálózat fejlesztése is. Szegeden például az uniós csatornázási projekt 2007 óta önmagában mintegy 2 százalékkal növeli évente a csatornadíjat.

Így a szolgáltatóknak egyre több energiát és pénzt kell áldozniuk a jövőben a követeléskezelésre, főleg úgy, hogy a behajthatóság terén nem hoz érdemi változást az új törvény. A Békés Megyei Vízműveknek azért kell egyre több eszközt igénybe vennie, hogy ne emelkedjen 7 százalék fölé a 90 napon túli hátralék árbevételhez viszonyított aránya. A Pannon-Víznél ez a mutató jelenleg csak mintegy 3,4 százalékos, de tavaly ősszel már így is követeléskezelő cég közreműködését kérték, főleg az önkormányzati bérlakásokban élők rossz fizetési morálja miatt.