Ha minden az eredeti forgatókönyv szerint zajlik, akkor néhány éven belül olyan európai országokban és régiók-
ban is lehet majd szőlőültetvényeket telepíteni, ahol eddig csak hírből ismerték a bort. A 2007-ben elfogadott uniós borreform értelmében ugyanis 2015 végén eltörölnek minden korlátozást, amivel eddig kordában igyekeztek tartani az uniós bortermelést. És bár a tagállamok nemzeti hatáskörben 2018. december végéig még fenntarthatják majd a telepítési joghoz kötött telepítésengedélyezési eljárást, a liberalizáció teljesen átszabhatja az európai borászat hagyományos arculatát. Ezért nem csoda, hogy amint közeleg az új rendszerre való áttérés időpontja, egyre nő az ellenállás is Európa-szerte a népszerűtlen rendelkezéssel szemben.

LÁZADÓK KOALÍCIÓJA
A 27-ből jelenleg tizennégy uniós tagállamot, egytől egyig bortermelő országokat számol az a koalíció, amelyik fellázadt a liberalizáció ellen. Franciák, spanyolok, olaszok, magyarok és románok a lépés súlyos gazdasági, környezeti és szociális következményeitől tartva fokozott nyomás alá helyezik az Európai Bizottságot, hogy nyissa ki újra az egyszer már lezárt dossziét. Még 40 szavazatra (vagyis mérettől függően három-négy ország támogatására) van szükség a minősített többség eléréséhez a tanácsban, ami garantálná a sikert.

<#zaras_figyelo#>Szerencséjükre a jelenlegi agrárbiztos, a román Dacian Ciolos sem teljesen közömbös a boros országok panaszai iránt: a bizottság beleegyezett abba, hogy egy, a tagállamok magas rangú minisztériumi tisztviselőiből álló csoport még egyszer körbejárja a témát. A testület áprilisban tartja első ülését, amit a tervek szerint további három találkozó követhet. Brüsszel azt ígéri, hogy a grémium ajánlásait is beépíti majd abba az őszre elkészülő jelentésbe, amely éppen a 2008-ban hatályba lépett uniós borreform tapasztalatait hivatott összegezni, s indokolt esetben módosítani azon.

Az Európai Bizottság ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy az egyszer már elfogadott reformok utólagos megváltoztatása nem szül jó vért, egyúttal precedenst is teremthet. Nem véletlen, hogy bár lett volna lehetősége rá, a testület nem kezdeményezte a bor- és szőlőágazat szabályozásának kiigazítását, amikor tavaly ősszel előterjesztette javaslatát a közös agrárpolitika (KAP) újabb reformjára. Az agrár főigazgatóság most is nagyon ügyel arra, hogy a KAP átalakítása nehogy összeérjen a szőlőtelepítési jogok eltörlésének felülvizsgálatával, már csak azért sem, mert az előbbi ügyében legkésőbb jövő tavaszra eredményt akar, míg az utóbbi hosszabban elhúzódó vita tárgya lehet.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

A 2007-es borreform egyik legfontosabb célja az volt, hogy teljesen leépítse azokat a torzító támogatásokat, amelyek a nem kifejezetten minőségi borok túltermelésére ösztönöztek. Jól szemlélteti az akkori fenntarthatatlan állapotokat, hogy az uniós szőlőágazatra a közös költségvetésből jutó 1,4 milliárd eurós éves keretből 500 milliót eladhatatlan borok alkohollá történő lepárlására fordítottak. A kényszerlepárlás fokozatos kivezetése mellett egy 3 évre szóló nagyszabású önkéntes tőkekivágási program volt hivatott visszaszorítani a túltermelést. A bizottság statisztikai adatai szerint Magyarországon például a program keretében kivágott szőlőültetvények az országos termőterület 7 százalékát teszik ki, míg uniós szinten valamivel több mint 4 százalékos ez az arány (lásd a táblázatot).

MŰKÖDJENEK A PIAC TÖRVÉNYEI!
„Emögött az a felfogás húzódott meg, hogy ne a bizottság mondja meg, ki, mit és mennyit termeljen, hanem a piaci kereslet és kínálat törvényei alapján hozzák meg a döntésüket a gazdák” – hangsúlyozta a Figyelőnek Roger Waite, az uniós mezőgazdasági biztos szóvivője. A bizottság azzal számolt, hogy az ágazat nagyobb piaci orientációja és az olcsó, eladhatatlan borok visszaszorítása az Európai Uniót a minőségi bortermelés irányába tereli, amiben még mindig a legjobb, és képes lesz megállítani a piacvesztést az újvilági (latin-amerikai, ausztrál, dél-afrikai) borokkal szemben.

Felmerülhet a kérdés, hogy az ültetvénytelepítés 2016-ra előirányzott uniós liberalizálásával vajon nem éppen megint a túltermelést ösztönözné-e az EU. Az agrárbiztos környezetében erre azt mondják, hogy a mai szabályozói környezet köszönő viszonyban sincs a régivel, és rossz irányba elvivő szubvenciók híján éppen hogy a piac jelzései dominálnak. Ezért aztán nem is kell a strukturális többlet felhalmozásától tartani. Másfelől a telepítési korlátozások feloldása lehetőséget nyújt a minőségi bor exportjának növelésére akkor, amikor a külső piacokon növekszik a borfogyasztás, így versenyre lehet kelni az újvilági borokkal.

A nyitást ellenző országokban azonban éppen attól tartanak, hogy az intézkedés eredményeként olcsó borok árasztanák el a piacot, csapást mérve a tradicionális borkészítésre. Marczinkó Ferenc, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke szerint a szőlőtelepítési jogok rendszerének megőrzése stratégiai kérdés a hazai szőlő- és borágazat számára, mert Magyarországon jelenleg csak kimagasló adottságú területekre lehet szőlőt telepíteni. „A tervezett liberalizáció a magyar szőlészeknek és borászoknak a rendszerváltozás óta a minőségi szőlőtermelés irányába tett erőfeszítéseit kérdőjelezi meg” – idézte az Agromonitor.hu a HNT elnökét. Komoly aggodalom tárgya, hogy a telepítési jogok eltörlése után olcsó olasz és spanyol importborok lepnék el a magyar piacot, de a magyar borok hagyományos exportpiacait is.

Magyar illetékesek arra is felhívják a figyelmet, hogy hazánkban és más uniós országokban is bőven van szabad telepítési jog, és aki akar, az minden további nélkül létrehozhat új ültetvényeket. Ha mégsem használják ki a rendelkezésre álló kvótát, annak a forráshiány vagy a gazdasági számítás lehet az oka, hiszen általában 4-5 év is eltelik addig, ameddig termőre fordul egy újonnan telepített szőlő.

A TÖMEGTERMELÉS VESZÉLYEI
Általánosságban véve pedig szakértők szerint létezik egy olyan veszély, hogy a tradicionális európai szőlészetre és borászatra ugyanolyan sors vár, mint a sörgyártásra, ami eredetileg ugyancsak kézműves mesterségnek számított, mára azonban teljesen ipari tömegtermelésbe ment át. Márpedig Európában a bor mindig is több volt egyszerű alkoholnál. Életérzés, a nemzeti kultúra és identitás része, és nem utolsósorban politika. A bor és a szőlészet világától elcsábult művészek, üzletemberek és politikusok nem egy országban olyan lobbierőt képviselnek, amelyről nem lehet nem tudomást venni.