Topmenedzser béralkuja.
5 millióból 3-at fizetnek ki. Fotó: Getty

Finoman szólva sem tekinthető egységesnek Magyarországon a felső vezetők javadalmazása. A topmenedzserek bérezésében jókora eltérések tapasztalhatók ágazati és földrajzi értelemben egyaránt – derült ki a PwC 2012 elején készített felméréséből. A kutatás a Magyarországon dolgozó vezérigazgatókra, helyetteseikre, az egyes funkcionális területek vezetőire, valamint az igazgatósági és felügyelőbizottsági elnökökre és tagokra terjedt ki mind a versenyszféra, mind pedig az állami szektor vállalatainál.

Nagy eltérések tapasztalhatók a hasonló pozícióban lévő vezetők javadalmazásában, akad példa 17,5-szeres különbségre is. A teljes felső vezetői kör felének jövedelme évi 19 és 35 millió forint között mozgott.<#zaras_figyelo#>

Az előzetes várakozásoknak megfelelően valóban nagy különbség van a bérplafonnal szabályozott állami szektor és a versenyszféra felső vezetőinek fizetése között. A leginkább meglepő eltérés azonban mégsem ebben a metszetben, hanem a vállalatokon belüli funkcionális területek mentén mutatkozott. A magyar vállalatok átlagában egy marketing- vagy hr-igazgató közel kétszer annyit keres, mint a cég informatikáért felelős vezetője.

A felmérésből kiderül az is, hogy a vállalkozások egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek vezetőik eredményességhez kötött javadalmazására. A magyar cégek topmenedzsereit évi 5 millió forint teljesítményhez kötött változó bérrel kecsegtették, ám ebből csupán 3 millió forintot fizettek ki.

Nemzetközi kontextusban nézve a felmérésből az derül ki, hogy a magyar topmenedzserek javadalmazási csomagjai rendkívül konzervatívak, a tulajdonosok nagyon szerény mértékben alkalmazzák a Nyugaton már széles körben elterjedt ösztönzési formákat, így például a részvényopciós vagy részvényjuttatási programokat.

Hasonlóan kedvezőtlen tendencia rajzolódik ki a magyar háztartások megtakarításainak változásából. A GfK Hungária elemzése szerint 2004, a felmérés kezdete óta nem látott alacsony szintre csökkent tavaly a megtakarításokkal rendelkezők aránya. A megtakarítások most még a 2008–2010 közötti válságos időszak arányszámainál is alacsonyabbak. Azok, akiknek még van némi megtakarításuk, elsősorban váratlan helyzetekre tartalékolnak, az öngondoskodás és a gyerekek jövőjére való takarékoskodás egyre inkább háttérbe szorul. Az elmúlt évben a szokásosnál is jobban sújtotta a lakosságot a nehezen kiszámítható gazdasági környezet, a forint gyengülése az euróval és a svájci frankkal szemben, az infláció, s ezeken keresztül az általános fogyasztói bizalom romlása. Mindezek tükröződnek a megtakarítási célok, illetve a megtakarítási eszközök változásában. A legnagyobb mértékben az autóvásárlási, lakásvásárlási vagy -felújítási, illetve az üdülési célú megtakarítások szorultak vissza. Jelentősen visszaesett azok száma is, akik valamilyen műszaki cikk megvásárlásának céljával takarékoskodtak.