Angol szakos szobalány, történész operátor, régész légiutas-kísérő – manapság már egyre kevésbé lepődnek meg a hr-esek, amikor olyanok jelentkeznek egy-egy állásra, akiknek a végzettsége köszönő viszonyban sincs a kritériumokkal. Időnként csak utólag derül ki, hogy az illető diplomával rendelkezik, mert inkább nem tünteti fel az önéletrajzában, félve a túlképzettség bélyegétől. Nem egyedi esetekről van szó: a végzősök az elmúlt években egyre nagyobb számban kénytelenek szembesülni a ténnyel, hogy a hosszú évek alatt megszerzett diplomájuknak alig van értéke.

Fotó: Getty Images

A legnehezebb helyzetben a bölcsészek vannak, a Munkáltatói Márka Kutatás is megerősítette, hogy ők az átlagosnál jóval nagyobb arányban kénytelenek elhagyni pályájukat. A felmérés során megkérdezett bölcsészek több mint 30 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tervei szerint a szakmáján kívül fog elhelyezkedni, míg a teljes sokaságnál ez az arány csupán 14 százalék volt. Ennek egy része önkéntes váltás, de sokan a munkaerő-piaci kényszernek engednek.

CÁFOLT SZTEREOTÍPIÁK
Ha a diplomaosztó vagy egy elbocsátás utáni gyors munkahelyszerzésről van szó, a legtöbben amúgy is kifejezetten borúsan látják a helyzetet, a válaszadóknak mindössze a 15 százaléka számol azzal, hogy pár hét alatt talál magának új állást. A bölcsészek pesszimizmusa azonban még ehhez képest is fokozott, csupán 4 százalékuk bízik benne, hogy rövid időn belül munkához jut.<#zaras_figyelo#>

Bár a folyamatot minden bizonnyal a válság erősítette fel, túlzott leegyszerűsítés lenne a kialakult helyzet miatt kizárólag csak a gazdasági környezetet okolni. „Az esztétika szakon, ahol először tanultam, végig azt hangoztatták, hogy a tanulmányaink sok lehetőséget fognak megnyitni előttünk. Ám őszintén szólva nehéz lenne megmondani, hogy ezzel a végzettséggel pontosan hová vennének fel” – meséli Kálló Brigitta, a Debreceni Egyetem egyik volt bölcsészhallgatója. „Esetleg egy kritikusi állás jöhetne szóba, de abból ritkán lesz jó fix bér” – teszi hozzá. Mivel ő korán észrevette, hogy az oktatás során alig jut gyakorlatias tudáshoz, már az első években jelentkezett egy rendezvényszervezői képzésre. Az iskola elvégzése után pedig újra tanulni kezdett, de ezúttal már a piacképesebbnek tűnő idegen nyelvi kommunikátor szakon.

A kutatás közel sem igazolt vissza minden, bölcsészekkel kapcsolatos sztereotípiát. A tanulmányaik alatt például az átlagosnál magasabb arányban szereznek munkatapasztalatot. Igaz, ebbe beleszámítanak a diákmunkák is, amelyek nem a szakmájukba vágnak. Nyelvtudásukkal messze lekörözik a többi végzőst: magasabb százalékban beszélik az angolt, a németet, a franciát, valamint más európai, illetve egzotikus nyelveket is.

NÉPSZERŰ ÁLLAMIGAZGATÁS
Fizetés terén kevesebbel is beérik: a többi diplomáshoz képest náluk arányaiban jóval többen tartják reálisnak a bruttó 200 ezer forint alatti jövedelmet. A felmérés arra is rávilágít, hogy ennek a munkavállalói csoportnak a karrierről alkotott véleménye is eltér a többségétől: a nagyobb rugalmasság, a munka és a magánélet egyensúlyának megtartása, valamint a több kihívás magasabb prioritást élvez náluk.

Ha az elhelyezkedés nehézségeiről van szó, a kitanult szakma mellett legalább annyira perdöntő, hogy az elvégzett iskola neve kellően jól cseng-e a munkáltatók fülében. „Corvinusos diplomával szinte gyerekjáték álláshoz jutni. Viszont azt látom, hogy hiába találnak nehezebben munkát azok az ismerőseim, akik a végzettségüket kevésbé ismert egyetemeken szerezték, át- vagy továbbképzésben kevesen gondolkodnak” – meséli Farkas Ákos, aki a Corvinus után az ELTE biológia szakát is el akarja végezni. Ennek azért látja szükségét, mert így a munkaerőpiacra lépve több lehetőségből tud majd választani. Úgy véli, a természettudományi képzés után kutatóként biztosabb megélhetés és nagyobb fizetés várhatja.

A bölcsészek által leginkább preferált ágazatok között fej-fej mellett végzett a média és a nonprofit szektor, de nem sokkal maradt le ezek mögött az államigazgatás sem. Érdekes, hogy ez utóbbi a nem bölcsész végzettségűek között a legnépszerűbbnek bizonyult. Nagyon úgy tűnik, hogy akármennyi közszolgát bocsát is el a kormány, gyakorlatilag képtelenség lerombolni az államigazgatás aránylag pozitív munkáltatói imázsát. Ezt erősíti meg az is, hogy amikor a felmérés során arra kérték a válaszolókat, hogy maguktól soroljanak fel olyan munkahelyeket, ahol szívesen dolgoznának, szintén az államigazgatás végzett az első helyen. (Igaz, ezt leszámítva erre a kérdésre többnyire cégneveket soroltak a megkérdezettek.)

FELSZÍVOTT TÖMEGEK
A bölcsészekhez visszatérve, a negyedik-ötödik helyen két olyan szektor következik, ahol elsősorban jó nyelvtudásra van szükség. Az előbbi helyre befutott szolgáltató központokat már egy ideje úgy tartják számon a munkaügyi szakemberek, amelyek részben képesek felszívni a nyelveket legalább közepes szinten beszélő frissdiplomások tömegeit. A jelek szerint maguk az érintettek is egyetértenek ezzel.

A szolgáltató központok (shared service center – SSC) jelenleg – a kategória határainak megvonásától függően – 30–50 ezer embert foglalkoztatnak Magyarországon. Újonnan idetelepülő központok tömegére a közeljövőben nem érdemes számítani, de szerencsére a már itt lévők egy része bővíti a kapacitását, esetenként akár több száz fővel, akiknek a döntő többsége fiatal diplomás. Budapesten kívül ma már több megyeszékhelyen, így például Debrecenben, Miskolcon, Szegeden és Győrben is találhatóak ilyen központok. Ez a szektor nemcsak a pályaelhagyóknak nyújthat megfelelő alternatívát, de akár a munkába visszatérő kismamáknak is.