Varga Máté a Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett pénzügyi diplomát. Jelenleg a szakmájában kiemelkedően vonzó célpontnak tartott egyik nagy könyvvizsgáló, tanácsadó vállalatnál dolgozik. Mint mondja, könnyen, gyorsan talált állást, és azt kapta, amire pályakezdőként számított, mind fizetésben, mind a kihívások terén. Bár szívesen menne külföldre, korántsem azért, mert itthon nincs megfelelő lehetősége a karrierépítésre, szakmai fejlődésre. Tanulni szeretne és újabb tapasztalatokat szerezni, hogy később akár saját vállalkozást indíthasson.

Fotó: Getty Images

„Élvezem a munkámat, a kollégáim átlagéletkora 25–30 év, és az, amit most csinálok, jó alapot ad a későbbi karrierépítésre” – mondja. Az egyetemi levelezőlistán kapta azt az álláshirdetést, amelyre jelentkezve bejutott munkahelyére. Persze esetében a szükséges szakmai alapok és a nyelvtudás is megvolt, mégis úgy véli, személyisége, hozzáállása volt a döntő, amikor őt választották.

A közgazdász végzettségű Tímea szerint a személyes kapcsolatok rengeteget számítanak, amikor valaki az álommunkahelyet keresi. Egyik fiúismerőse például idősebb barátja révén került pályakezdőként, az átlagosat jelentősen meghaladó fizetésért az egyik magyar nagyvállalathoz. A két fiatalember azóta is kart karba öltve halad felfelé a ranglétrán. „A lényeg az, hogy mondjuk el fűnek-fának, milyen állást szeretnénk, és minél több emberrel ápoljuk a kapcsolatot” – foglalja össze tapasztalatait.


Ő maga az elmúlt tíz évben közgazdasági diplomájával dolgozott már az elektronikai iparban, a vendéglátásban és a kereskedelemben is. Szerinte a közgazdasági egyetemek, főként a pénzügy-számvitel, a vállalatértékelés szakirány hallgatói, a mérnök végzettségűek – informatikusok, villamos-, illetve gépészmérnökök –, és a legalább angolul beszélő jogi diplomások vannak most viszonylag könnyű helyzetben. Ők akár válogathatnak is, míg meg nem találják azt a helyet, ahol a legjobban érzik magukat.<#zaras_figyelo#>

KERESNI ÉS ALKOTNI
Az, hogy ki hol találja meg a számítását, nemcsak személyiség-, hanem szakmafüggő is. A mérnökök az autóiparba, az elektronikai és az építőiparba, valamint az IT és a telekommunikáció területén tevékenykedő cégekhez vágynak leginkább, az egészségügyi végzettségűek számára az egészségügyi gyártók és szolgáltatók mellett az államigazgatás a legvonzóbb, a kereskedelmi képzettséggel rendelkezők szintén az állami szférát és a bankokat, biztosítókat jelölték meg vonzó iparágként az idei Munkáltatói Márka Kutatásban. A marketing területén dolgozók elsősorban a média, az idegenforgalom, a vendéglátás, a dohány- és élelmiszeripar vállalatainál vélik megtalálni az álommunkahelyet, a pénzügyesek pedig a bankszektorban, a könyvelést végző cégeknél és az üzleti tanácsadás terén.

A válaszadók szakmájuktól függetlenül a biztos megélhetést, folyamatos fejlődést, továbbá változatos, érdekes feladatokat szeretnének találni az ideális munkahelyen, de csaknem minden negyedik válaszadó a három legfontosabb tényező közé sorolta a szakmai kihívásokat és a rugalmas munkavégzés lehetőségét is (lásd a táblázatot).

MAGABIZTOS INFORMATIKUSOK
Hasonló válaszok születtek akkor is, ha úgy tették fel a kérdést, hogy hol szeretnének dolgozni a megkérdezettek. Csaknem 70 százalékuk olyan munkahelyen, ahol anyagilag és erkölcsileg is elismerik, s emellett több mint 30 százalék jelölte meg a prioritások között, hogy a cég stabil, megbízható legyen, ahol jó csapatban, kellemes légkörben dolgozhat (lásd a táblázatot a XI. oldalon).

Bakos Réka, az Aon Hewitt szakértője szerint továbbra is a cég stabilitása és a fizetés a legfőbb munkahely-választási szempont, de azt látjuk, hogy a fiatalabb generációk számára az átlagosnál kevésbé lényegesek ezek a kérdések, és a potenciális munkahelyek összehasonlításakor egyre nagyobb figyelmet kap a társadalmi felelősségvállalás, a környezetvédelem, illetve az, hogy milyen a hangulat a vállalatnál.

„Az IT-sek a legmagabiztosabbak az álláskeresési lehetőségeikkel kapcsolatban, őket a pénzügyi végzettségűek követik, viszont az egészségügyben dolgozók 28 százaléka kimondottan tart az álláskereséstől. S míg az informatikai területen dolgozók számára az átlagnál fontosabb, hogy munkájuk során új dolgokat alkothassanak, addig az utóbbi két kategóriába tartozó munkavállalók ezt jóval kevésbé vélik lényegesnek” – sorolja a kutatás eredményeiből levonható további következtetéseket Bakos Réka. Nem meglepő, hogy az egészségügyben dolgozók inkább a társadalom számára hasznos tevékenységet, mások segítését tartják lényegesnek. A marketingvégzettségűeknél a változatos, érdekes feladatok, a kereskedelemben dolgozóknál az ügyfelekkel való kapcsolattartás, míg a pénzügyeseknél a folyamatos fejlődés a fő szempont az ideális munkáról való gondolkodáskor.

FIATAL VÁGYAK
A fiatalok számára kiemelkedően fontos, hogy sikeres vállalatoknál dolgozzanak. A szakemberek ezt két dologgal magyarázzák: egyrészt egy sikeres vállalat valószínűleg nem fog csődbe menni, így nem veszítik el az állásukat, időben megkapják a fizetésüket, azaz biztonsággal tudnak tervezni közép- és hosszú távra is. A másik ok jóval szorosabban kapcsolódik a munkáltatói márkához: egy sikeres, jó nevű vállalatnál töltött pár év jól mutat az önéletrajzban, és alapja lehet a későbbi sikeres karriernek. „A fiatalabb generációk tagjai ugyanúgy igénylik a márkanevet a karrierválasztás során, mint az áruk kiválasztásakor. Életrajzukat jó nevű szervezetek sorával szeretnék megtölteni. Ezek a cégek ezért képesek tehetségmágnesként működni” – magyarázza Bakos Réka.

Az imázs jelentőségét mutatja például, hogy a Z generáció, az 1991 után születettek számára kiemelkedően fontos a munkáltató társadalmi hasznossága, nemzetközi elismertsége és szakmájuk társadalmi megbecsültsége. „A mindenki számára fontos tényezők mellett – mint a biztos megélhetés – a fiatal munkavállalóknál előtérbe kerül a társadalmi elismertség, hasznosság, mások segítése, az ügyfelekkel való együttműködés, mások irányítása és a fejlődés. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy Magyarországon inkább a Z generációnál jelennek meg azok a jellemzők, amelyeket a külföldi kutatások az Y generációhoz, azaz az 1981 és 1991 között születettekhez társítanak” – hívja fel a figyelmet Bakos Réka.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

SAJÁT CÉGBEN
Bár irreális fizetési elvárásokkal manapság már alig-alig találkoznak a felvételi beszélgetések során (a témáról lásd cikkünket a lap XII–XIII. oldalán), abból a szempontból a Z generáció sem különbözik a korábbiaktól, hogy munkatapasztalat híján bizonyos kérdésekben tévesek az elképzelései. Nem szívesen állnak be például a ranglétra legaljára, ágálnak az olyan feladatok ellen, amelyek elvégzése egy multifunkcionális dolgozót kereső nagyvállalatnál természetes.

„Szolgálatkésznek, rugalmasnak kell lenni, és ha az első napokban a főnök kávéért küldi az embert, el kell menni kávéért. Hosszú távon úgyis a tehetség, a szorgalom, a szakmai hozzáértés lesz a döntő a karrierépítésben” – mondja Csaposs Noémi karriertanácsadó, a Nemzeti Pályaorientációs Tanács szakértője, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke. Szerinte a két legfontosabb tényező, amely nélkül az ember – főként, ha fiatal – képtelen jól érezni magát a munkahelyén, a stabilitás és a teremtő feladatok, azaz az értelmes, valódi eredménnyel járó tevékenység. Ezek nélkül hamar megszűnik a motiváció.

A tehetséges, kreatív emberek közül egyre többen próbálkoznak saját cég alapításával, és nem csupán a gazdasági végzettségűek közül. Jogászok, marketing- és kommunikációs területen végzettek alakítanak csapatokat egykori évfolyamtársaikból, barátaikból vagy társulnak például szüleikkel. „A jó üzleti ötletek létjogosultsága általában gyorsan igazolódik, nem véletlen, hogy ma már a multik nyújtotta tanulási és előrelépési lehetőségek mellett egyre több huszonéves szeretne bejutni sikeres, dinamikusan növekvő magyar tulajdonú cégekhez a kutatás-fejlesztés, az informatika vagy éppen a gépipar területén” – mutat rá Csaposs Noémi.

Egy-egy, az adott régióban jelentős szerepet betöltő vállalatnak is erős a vonzereje, főleg ha kapcsolatokat ápol az oktatási intézményekkel. A tapasztalatok szerint az ilyen társaságoknál ráadásul sokkal kisebb a fluktuáció: a fiatalok akár a végzés utáni 10–15 éves időszakukat is bebiztosíthatják itt.

Mindazonáltal nem könnyű ma fiatalnak, pályakezdőnek lenni. A szakemberek szerint egyre nagyobb a munkaerő-piaci szakadék a tehetséges, biztos anyagi hátterű családból származók, illetve az átlagos képességű, nehezebb anyagi körülmények között élők között, akik nem kapnak segítséget otthonról, hogy albérletüket, első lakásukat, szakmai továbbképzésüket kifizessék. Sokszor a cégek sem segítenek, és a piaci ár alatti kezdőfizetést ígérnek, mondván, örülj, hogy egyáltalán van állásod, és beírhatod majd az önéletrajzodba, hogy nálunk dolgoztál. Ennek az egyre inkább bevett gyakorlatnak nagy a motivációromboló hatása is, hiszen az első években a fiatalok csak annyit keresnek, mint egy szakmunkás vagy OKJ-bizonyítvánnyal rendelkező kortársuk. Távlatokban pedig nehéz gondolkozni, mert a vállalati karrierprogramokat sok helyütt gyakran változtatják, és költségkímélés ürügyén egyre inkább perifériára kerülnek. Hosszú hónapokig tartó munkaerő-piaci bizonytalanságot szül az is, amikor egy-egy nagy, több száz vagy több ezer embert foglalkoztató multinacionális cég bejelenti, hogy kivonul az országból.

NÉPSZERŰ MULTIK
A 2012-es Munkáltatói Márka Kutatásban taroltak a multik (a részletes eredményeket lásd a III–VII. oldalon). „A sajtóban megjelenő multiellenes kirohanások a jelek szerint egyáltalán nem hatnak a fiatalok gondolkodására” – vonja le a következtetést az eredmények és személyes tapasztalatai alapján Vértesi Bálint, az AIESEC Magyarország üzletfejlesztésért felelős elnökhelyettese.

Kifejezetten vonzóak a nemzetközi cégek számos, lapunk által megkérdezett frissdiplomás számára is. „Szívesen elmennék multihoz dolgozni, mivel mind szakmailag, mind a nyelv miatt messze a legjobb lehetőségeket kínálják, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy a juttatások is magasabbak abban a szférában” – vallja például egy frissen végzett jogász. Egy szintén az ELTE jogi karán végzett sorstársánál ez már nem csak terv: az E.ON-nál pályakezdő jogász, és később is az energiaiparban szeretne maradni, lehetőleg nemzetközi nagyvállalatnál.

„Amennyiben egy multinál a végzettségemnek megfelelő, szakmai munkát ajánlanának, akkor mindenképpen oda mennék” – ezt már egy közgazdász mondja. Ismerősei beszámolói alapján ugyanis úgy véli, hogy a multiknál a legjobbak a munka- és javadalmazási feltételek, ráadásul adott a számára vonzó nemzetközi környezet. A Semmelweis Egyetemen gyógyszerész, a Corvinuson pedig kereskedelem és marketing diplomát szerzett Hársfalvi Péter számára az a prioritás, hogy gyógyszer-kereskedelemmel foglalkozó cégnél találjon állást. Ha a helyzet úgy hozza, ő is szívesen csatlakozik egy multihoz.

Persze nem csak előnyei vannak ennek a vállalati világnak. A multiknál általában igen gyorsan cserélődnek az emberek, és a cég felépítése, a belső folyamatok is gyakran változnak. Ezeknél a cégeknél azok az emberek érzik jól magukat, akik könnyedén veszik a változásokat, nem okoz gondot számukra az alkalmazkodás. A fizetés jellemzően a magyar átlag feletti, és aki ambiciózus, szorgalmas, hamar feljebb léphet a ranglétrán. Jellemző a sok és sokféle béren kívüli juttatás, a repülőjegytől kezdve a konditerem-használaton, kedvezményes életbiztosításon át az adott cég termékeinek kedvezményes megvásárlásáig.

ÉRDEMES VÁLTANI
Az anyavállalatot és a leányvállalatokat pénzügyi, könyvelési, vevőszolgálati, logisztikai téren kiszolgáló szolgáltató központokban (shared service center – SSC) azoknak érdemes elhelyezkedni, akik friss diplomával és használható nyelvtudással rendelkeznek. Nem feltétlenül a diploma értékének megfelelő feladatokat kell végezni, viszont jó alapot teremt a továbblépésre, mert – annak ellenére, hogy létezik belső előmenetel – nagyobb fizetésemelésre akkor számíthat az ember, ha átigazol egy másik céghez, például az energia- vagy a gyógyszeriparba, ahol a legmagasabbak a bérek.

A multik a különböző szakmák esetében nagyjából hasonló népszerűséget élveznek: mind az információtechnológiai, mind a mérnöki, mind a gyógyszeripari, mind a marketingterületen a válaszadók 70–90 százaléka szeretne elhelyezkedni az adott szakmához köthető top 3 – többségében multinacionális – vállalat valamelyikénél.