Aplakkos pszoriázis a sokízületi gyulladáshoz (rheumatioid arthritis), a gyulladásos bélbetegséghez (Crohn-betegség) hasonlatos súlyos egészségkárosodás. Az immuneredetű betegségek közül elsőként a rheumatoid arthritis és a Crohn-betegségek kezelésére találta meg a választ a farmakológia tudománya a biológiai terápiák révén. Bebizonyosodott, hogy ezek a géntechnológiai úton előállított gyógyszerek – biológiai terápiás szerek – a plakkos pszoriázisban szenvedőknél is tünetmentességet tudnak elérni.

CariDee English a 2006-os America’s Next Top Model verseny győztese nyíltan vállalja betegségét, az azzal vívott küzdelmének nyilvánosságra hozatalával aktív szerepet vállalt az amerikai pszoriázis alapítvány munkájában.

A biológiai terápiák speciálisan az immunsejtekre hatnak. Az immunsejtek feladata, hogy a szervezet a saját sejtjeit felismerje, és megvédje az „idegen támadás” ellen. Az immunsejtek védenek bennünket a fertőzésektől, gátolják a tumorsejtek kialakulását, elterjedését. Az immunsejtek működése során egészséges emberekben is képződnek bizonyos gyulladást kiváltó fehérjék, a citokinek. A gyulladást kiváltó citokinek közé tartozik a TNF-alfa (tumor nekrózis faktor alfa), illetve az interleukin (IL) 12 és 23. A gyulladásos immunbetegséggel küzdő egyéneknél a kórosan működő immunsejtek száma megnő, a sejtek kórosan sok gyulladást kiváltó citokint termelnek. A géntechnológiai kutatások eredményeként lehetővé vált a biológiai gyógyszerek előállítása, amelyek ezek ellen a kórósan túlműködő immunsejtek ellen lépnek fel.

<#zaras_figyelo#>A biológiai gyógyszerek első nagy csoportja az 1990-es évek végén mérföldkövet jelentő TNF-alfa gátlók, amelyek a szervezetünkben gyulladást és kóros immunfolyamatokat kiváltó egyik kulcsmolekula, a TNF-alfa ellen irányulnak. Jó tíz évvel később vált elérhetővé az a biológia terápia, amelyet kimondottan a pszoriázis kezelésére fejlesztettek ki a kutatók az IL-12/IL-23 rendszer célzott gátlására.

A pikkelysömör egyike a népességet világszerte sújtó leggyakoribb gyulladásos bőrbetegségeknek. Magyarországon mintegy 150–200 ezerre tehető a pikkelysömörös betegek száma. A betegség tünetei viszonylag fiatalon, általában 20 és 30 éves kor között alakulnak ki. A pikkelyes hámlást mutató jellegzetes bőrtünetek mellett majdnem minden ötödik betegnél jelentkezhet az esetenként rokkantsághoz is vezető ízületi gyulladás.

A pikkelysömörös betegeknél gyakran fordulnak elő anyagcsere-betegségek, például cukorbetegség, zsíranyagcsere-zavarok és elhízás. Ezek a kísérőbetegségek növelik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. A pikkelysömör a betegek életminőségét súlyosan rontja. Felmérések szerint pikkelysömörös betegek 5 százalékát foglalkoztatja aktívan az öngyilkosság gondolata, és mintegy 10 százalékuk nem akar tovább élni.

A közepes fokú vagy súlyos plakkos pszoriázisban szenvedő betegek kezelését szolgáló biológiai gyógyszerpaletta megegyezik a többi európai országéval. Az egészségbiztosítási pénztár a szigorú szakmai kritériumok szerint meghatározott kezelésre szoruló betegek körének teljes mértékben téríti a kezelés árát. A pszoriázisos betegek 2012. február 1-jétől a biológiai terápiás kezelésüket nem járóbeteg-rendelés keretében kapják meg, hanem a kórházi ellátási körből. Az átállás bizonyára jelent majd logisztikai, szervezési nehézségeket, de a cél mindenki számára ezen élethosszig tartó betegség minél jobb színvonalon való ellátása.

A szakma továbbra is kiemelten fontosnak tartja a kezelésekhez való hozzáférés esélyegyenlőségét. Ebben a szakma részéről fontos szerepet kap az érintett betegek felvilágosítása, szakorvosokhoz történő irányítása, az egészségpolitika részéről pedig az epidemilógiai adatokat figyelembe vevő gyógyszerkiadások megtervezése.
A szerző egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem ÁOK Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika