Rendkívül kicsiny mikroorganizmusok a vírusok, méretük körülbelül 20 és 400 nanométer közé esik. Felfedezésük egy érdekes megfigyeléssel kezdődött 1892-ben. Dmitrij Ivanovszkij orosz biológus a beteg dohánylevelek nedvét baktériumszűrőn vezette át, majd a szűrt nedvvel egészséges dohányleveleket kezelt. A tisztítottnak gondolt folyadékkal azonban át tudta vinni a betegséget. Ez bizonyította, hogy a baktériumoknál kisebb kórokozók is léteznek, ezeket nevezték el vírusoknak.

A vírusok jóval később, az elektronmikroszkóp segítségével váltak láthatóvá. Létük alapja, hogy nagyon igénytelenek, a gazdasejten kívül nyugalmi állapotban vannak. Ezt a formájukat virionnak hívják. Ez egy fehérjeburokba csomagolt örökítő anyag (DNS vagy RNS), amely hosszú évtizedekig megtartja fertőzőképességét. A vírus fajtájától függ, milyen módon fertőz, és milyen sejtben – gazdasejtben – tud szaporodni. A hasmenést okozó vírusok étellel, vízzel, a hepatitis B vírusa fertőzött váladékkal, vérrel, a légúti vírusok (influenza, náthavírus, kanyaróvírus) nyálcseppekkel jutnak a célállomásra, ezek a fenti sorrendben a bélfal, a máj és a légúti nyálkahártya sejtjei.

A vírusok a sejt falához tapadnak, az örökítő anyag bekerül és beépül a gazdasejt örökítő anyagába, s már ezzel az új információval, a saját fehérjéit felhasználva vírustermelő gyárként működik tovább. A felhalmozódott vírusok tönkreteszik a sejtet és kiszabadulva új sejteket fertőznek meg, miközben a beteg milliószámra üríti tüsszentéssel, köhögéssel vagy a piszkos kezével a kórokozót. A fertőzést követő 1-2 napot lappangási időnek hívjuk. Ezalatt egyre nagyobb területen alakul ki nyálkahártya-gyulladás, egyre több sejt pusztul el, toxikus fehérjék kerülnek a keringésbe, ami lázzal, rossz közérzettel, izomlázszerű fájdalommal és köhögéssel jár. A vírusok szaporodásához a legkedvezőbb hőmérséklet a 35-36 Celsius-fok, a szaporodást a szervezet saját hőmérsékletének növelésével lassíthatja. A láz tehát természetes védekezési mód, a még nem veszélyesen magas lázat ezért nem célszerű csillapítani.

Védőoltás egy iskolában. A leginkább veszélyeztetett korosztály a gyermekek csoportja. Fotók: Getty Images

<#zaras_figyelo#>A környezetünkben, például a kórházi műszerek, felületek kezelésére használnak speciális fertőtlenítő szereket, bizonyos esetekben hőhatással is elpusztíthatóak a vírusok, az egészséges immunrendszer is legyőzi a legtöbb vírusfertőzést, de a természet részeként mindig is társaink lesznek. Az állat- és embergyógyászatban sikerrel alkalmazzák azokat a szereket, amelyek a vírus megtapadását, behatolását, RNS/DNS átalakulását, majd a sokszorozódás után újraépülését gátolják. Ezek az úgynevezett antivirális szerek ismertek például a krónikus májbetegek, a HIV-fertőzöttek és az immunkárosodottak kezelésében. Az influenza nagyon korai szakaszában (gyanúja esetén) elkezdett kezelés a betegség súlyosságát és a beteg fertőzőképességét csökkenti.

A vírusok megismerése óta fogócska játékhoz hasonlítható a virológusok, immunológusok, illetve a vírusok közötti kapcsolat. Az a cél, hogy minden tulajdonságára fény derüljön, és ezt az emberiség számára hasznosan, azaz a gyógyításra és a megelőzésre tudják felhasználni. Az influenzát az A, B, illetve C jelű vírus valamelyike okozza. A buroknak két jellegzetes fehérjéje van, a neuraminidáz (NA) és a hemagglutinin (HA). A hemagglutininből eddig 16 altípust (H1–H16), neuraminidázból kilencet (N1–N9) írtak le. Ezek variálódhatnak az állatvilágban és az emberben történő fertőzések során. A betű- és számkombinációk jelzik azt, hogy egy-egy járvány során melyik variánst mutatták ki, és ezek alapján döntik el, hogy milyen oltóanyag készüljön a következő szezonra. A dolog csak látszólag egyszerű, nagy a hibaszázalék, mivel a vírusok szaporodása igen gyorsan megy végbe, azaz könnyen jön létre új tulajdonságokkal is rendelkező vírus, azaz a régebben lezajlott betegség vagy az oltás csak részleges védettséget nyújt. Teljesen új vírus létrejöttét okozhatja, ha egy sejtbe kétféle influenzavírus jut be, és a genetikai állomány keveredéséből (reasszortálódás) egy harmadik, teljesen új vírus jön létre. Egy ilyennek a megjelenése és elterjedése okozza a pandémia – világjárvány – veszélyét. Ezek az új vírusok az állatvilágban (sertésekben, szárnyasokban) elterjedt variánsok és a humán (emberi) influenzavírusok keveredéséből származnak. Az életmódbeli és étkezési szokások miatt elsősorban Ázsiából indultak nagy járványok, mivel ott az állat és az ember egymást fertőzve, „keverőtálként” könnyen lett forrása az új kórokozóknak.

Mesterséges úton is létre lehet hozni új vírusokat. Ezt a technológiát az oltóanyaggyártás során hasznosítják. Kiválasztják az immunológiai szempontból fontos fehérjék előállításáért felelős vírus genomot, és beleültetik egy emberre veszélytelen vírus-genetikai állományába. Ezt az új vírust megfelelő közegben szaporítják, és gyengített vagy elölt formában oltóanyagot állítanak elő belőle. A gyermekek körében ismert egyik rotavírus oltóanyaga és az influenza-oltóanyagok is ily módon készülnek.

A nagy járványok főleg a mérsékelt klímájú területeket sújtják, az északi féltekén december és március között alakulnak ki, míg a déli félgömbön áprilistól szeptemberig tart az influenzaszezon. A trópusokon és a sarkvidéken egész éven át fennállhat a járványveszély. Oda utazó, nem oltott, rizikócsoportba tartozókat az év bármelyik hónapjában lehet oltani.

A fertőző betegségek terjedésének követése fontos járványügyi kérdés. A légi közlekedés segítségével pár óra alatt járványokat generáló új kórokozók juthatnak egyik földrészről a másikra. Az influenzavírus átadásában a nagyobb nyálcseppek játszanak szerepet. Emiatt a közvetlen közeli utastársak vannak veszélyben. Bár a repülőgép utasterének levegőjét gyakran cserélik és filteren átszűrik, vitathatatlan, hogy van esély a fertőződésre.

Összetételét tekintve minden évben az előző időszak 3 domináló törzsét tartalmazza az új oltóanyag. Az összetevők között 2010 óta a H1N1 pandémiát okozó variáns is szerepel. A hazánkban forgalomban lévő vakcinák elölt teljes (reasszortáns, mesterséges úton előállított) vírusokat vagy azok részeit tartalmazzák. A fenti oltóanyagok az influenzamegbetegedés megelőzésére szolgálnak, különösen a megbetegedéshez társuló szövődmények szempontjából nagy kockázatú személyek részére.

Utazás tömegközlekedéssel. Az influenza mindenhol leselkedik ránk

Azok védelme különösen fontos, akik alapbetegségük vagy koruk miatt hajlamosabbak a bakteriá-lis felülfertőződésre (tüdőgyulladás), vagy alapbetegségük súlyosbodhat az influenza okozta tünetek (láz, toxikus anyagok felszaporodása) miatt, például vérképzőszervi, keringési, tüdő-, anyagcsere-, vese-, illetve daganatos betegségben szenvedők. Védeni kell azokat, akik kiemelten fontos munkát látnak el (egészségügyi dolgozók, házi betegellátásban dolgozók, vezető beosztásúak, pedagógusok, közlekedési és postai alkalmazottak, a karhatalom tagjai, egyes üzemek – élelmiszer-ipari vállalatok, elektromos és gázművek – dolgozói). Termelőüzemben, bankban, üzletközpontban, zárt légterű irodarendszerben dolgozók szempontjából szintén fontos a munka folyamatosságának biztosítása. A munkáltatók az alkalmazottaknak felkínált influenza elleni védőoltások révén csökkenthetik a munkából való kiesést és a táppénzkifizetéseket. Oltandók azok is, akik életmódjuk miatt hajlamosabbak a fertőzésre (intézetben lakók, kollégisták). A H1N1 járvány kapcsán gyakrabban észleltek súlyos szövődményeket fiatal csecsemők, várandós nők és dohányosok között.

Magyarországon évente több mint 1 millió adag ingyenes oltóanyag áll azok rendelkezésére, akiknél az influenza szövődménye súlyos lehet. A leggyakoribb komplikáció a bronchitis (hörghurut), ezt követi a tüdőgyulladás. Az EU célkitűzése a 2014/2015-ös szezonra az lenne, hogy az esendőbbeknek legalább 75 százaléka oltva legyen. Ha egy adott közösségben az átoltottság eléri a 40-60 százalékot, akkor nemcsak az oltottak, hanem a környezetükben élők is – közvetve – védettek lennének (ezt hívjuk nyájimmunitásnak).

A Nielsen piackutató cég 2011-ben 800 magyar felnőtt bevonásával közvélemény-kutatást végzett az influenzaoltással kapcsolatban. A válaszadó felnőttek 16 százaléka, a hozzájuk tartozó gyermekek 31 százaléka kapott oltást, holott a felnőttek 38 százaléka valamilyen kockázati csoportba tartozott. A védőoltást választók fontosnak tartották, hogy a fertőzést és esetleges szövődményeit megelőzzék. Az oltást nem kérők jelentős része szükségtelennek tartotta az oltást, 7 százalék a tűszúrástól való félelemre hivatkozott.

A H1N1 járványnak több pozitív hozadéka volt. Szükség esetén jól működő oltópontok állíthatók fel. Rövid és érthető lakossági tájékoztatók készültek, amelyek egyben írásos beleegyező nyilatkozatok is voltak. Az oltás biztonságát követő jelentési rendszer megújult (az oltóorvos felé jelzett oltás utáni panaszokat jelentették, összesítették és kivizsgálták). Az influenza elleni oltóanyagok választéka bővült. Ennek egyik új tagja a bőrbe fecskendezhető, „tű nélküli” influenza-oltóanyag. Valójában egy 1,5 milliméter hosszúságú mikrotű juttatja a 0,1 milliliter térfogatú oltóanyagot a bőr rétegei közé. Bőrünk immunológiailag aktív sejteket tartalmaz, gazdag vér- és nyirokérhálózata lehetővé teszi az immunsejtek szabad vándorlását a nyirokcsomók felé. A bőrbe adott oltóanyag hatékonyságát bizonyítja, hogy feleannyi hatóanyag is elég ugyanolyan védelem kialakításához. A 18–59 éves korosztály, illetve a 60 év felettiek számára eltérő adagolású vakcina került forgalomba.

Vitathatatlan tanulsága a H1N1 járványnak, hogy a média pánikkeltő híresztelései évekre visszavethetik az oltóanyagokba és a betegségmegelőzésbe vetett hitet, rontják az orvos és a páciens bizalmi kapcsolatát, az orvosok hitelét. Rengeteg energia, sok idő, elfogultságtól mentes cikk és nyilatkozat kell ahhoz, hogy újra elfogadják az emberek a védőoltások nyújtotta biztonságos és hatásos védelmet.
A szerző az Országos Epidemiológiai Központ Nemzetközi Utazás-egészségügyi és Oltóközpont főorvosa