POLGÁR JUDIT sakkozó, 1989 óta a női világranglista éllovasa, PALYA BEA énekes, generációjának kiemelkedő előadóművésze, RÁTAI DÁNIEL, a számos innovációs díjjal jutalmazott Leonar3Do feltalálója, VARGA DÁNIEL, olimpiai bajnok vízilabdázó, RUBIK ERNŐ, Kossuth-díjas építész, játéktervező, a Rubik-kocka kiötlője. KOCSIS ZOLTÁN, Kossuth-díjas karmester, zongoraművész, zeneszerző

Stephen Hawking brit asztrofizikus új Einsteint keresett, amikor tavaly a Dél-afrikai Köztárságba utazott egy matematikai és fizikai tehetségfejlesztésre létrehozott hálózat alapítására. A 75 millió fontos (23 milliárd forintos) projekt megnyitóján részt vevő két Nobel-díjas fizikussal és Michael Griffinnel, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA igazgatójával együtt egybehangzóan arra hívták fel a figyelmet, hogy az éles elmék minden segélycsomagnál inkább hozzájárulhatnak az afrikai országok helyzetének javulásához. Néhány ezer kilométerrel arrébb hasonló gondolatok foglalkoztatták Abdullah szaúd-arábiai királyt. A bolygó kőolajkészletének negyedén trónolva nem kell aggódnia az ország gazdaságának jövőjéért, mégis úgy döntött, 12,5 milliárd amerikai dollárt (2650 milliárd forintot) fordít egy új kutatóegyetem alapítására, hogy hazájába vonzza a világ legjobb tudósait és mérnökeit.

A II. TEHETSÉGHÁBORÚ. Az elmúlt évtized bebizonyította, hogy a kiemelkedő képességek kiaknázása a versenyképesség meghatározó tényezője az országok számára. A Világbank 2008-as tanulmánya kimutatja: minél nagyobb egy országban a tudásalapú társadalom súlya, vagyis például minél képzettebb a lakosság, minél elterjedtebb a számítógép-használat, annál versenyképesebb az adott állam gazdasága.

Az Európai Unió egyebek mellett ezt szem előtt tartva kiáltotta ki 2009-et a Kreativitás és az innováció évének, s ennek jegyében rendeznek vitasorozatokat, konferenciákat arról, hogyan lehetne növelni az unióban az alkotói és az innovációs potenciált. A projekthez kötődő, tavasszal elfogadott navarrai nyilatkozat arra hívja fel a tagállamokat, üzletembereket és oktatási intézményeket, hogy tekintsék a jelenlegi válságot történelmi lehetőségnek, s kötelezzék el magukat a tehetség kiaknázása és támogatása mellett.

A kiemelkedő teljesítményt nyújtó egyének gazdasági hasznukon túl a nemzeti önazonosság fontos részei. Különösen igaz ez Magyarországon, ahol az elmúlt évek kutatásai azt bizonyítják: ma is tartja magát az a XVII. században a nemzeti identitással párhuzamosan kialakult állítás, miszerint „a magyar különösen tehetséges nemzet, de a történelem nagyon mostohán bánt velünk”.


A talentum felértékelődött szerepére és az érte folyó harc lehetőségére elsőként 1997-ben az amerikai McKinsey tanácsadó cég War for talent (Háború a tehetségért) címet viselő elemzése hívta fel a figyelmet. A tanulmány rávilágított, hogy az emberi erőforrás a cégek sikerében kiemelkedően fontos szerepet játszik, ugyanakkor a munkaadók 90 százaléka számára komoly gond a tehetséges munkatársak vonzása és megtartása. Ezt bizonyította a PricewaterhouseCoopers (PwC) 2008-as globális vezérigazgatói felmérése is: a válaszoló cégvezetők világszerte a tehetséges emberek megtalálását jelölték meg a számukra legnagyobb kihívásként. Igaz, a legújabb – 2009-es – eredmények szerint ezt a szempontot már csak a hetedik helyen említik jelenlegi gondjaik között a topmenedzserek; e helyett a globális gazdasági válság kapcsán felmerülő pénzügyi és egyéb nehézségek kerültek az élre. Hosszú távon azonban még mindig stratégiai jelentőséget tulajdonítanak a jó agyaknak.

Csermely Péter: „mindenhol ugyanannyi az esélye, hogy tehetség szülessen, csak fel kell ismerni.”

A cégvezetők szerint a tehetséggondozás leginkább az oktatási rendszer felelőssége. A lángelmék kinevelése azonban ennél jóval összetettebb feladat. „Míg korábban a tehetséget az iskolai sikerrel vagy a magas intellektussal azonosították, utóbb kiderült, hogy kivételes társadalmi teljesítmény akkor várható, ha a megfelelő értelmi képességek, egy speciális terület ismerete, valamint a motiváció és a kreativitás egybeesnek” – magyarázza Czeizel Endre orvos-genetikus. Ehhez járulnak hozzá az olyan külső tényezők, mint a családi háttér, az iskolai környezet, a kortárs csoport és a társadalom szerepe.

„Nemzetközi szinten érdemi változás tapasztalható a tehetségképben: az iskolában sikeres kiválóságokkal szemben az úgynevezett szabálytalan talentumok felé fordult az érdeklődés, akik az új összefüggések megteremtésével képesek értékeket teremteni” – mondja Gyarmathy Éva. Az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa szerint nálunk még mindig csak a „szabályos”, versenygyőztes tehetségeket próbáljuk meg segíteni. Pedig a kiemelkedő kreativitás rendkívül szabálytalan gondolkodással jár. Az egyik vezető amerikai egyetem, a Harvard 2003-as kutatási eredménye szerint a különösen kreatív emberek agyában a skizofrén gondolkodáshoz hasonló káosz lehet. Erre rímelve a londoni Cass Business School 2007-es felmérése kimutatta, hogy minden harmadik amerikai és minden ötödik brit üzletember diszlexiával küzd. Többségük iskolai eredménytelensége miatt fordult az üzlet felé, ahol kreativitásának, küzdeni tudásának köszönhetően jobban boldogult „szabályos” társainál.

KITARTÓ GYAKORLÁS. Anders Ericsson, a tehetség területét három évtizede kutató amerikai pszichológus azt is kimutatta, hogy a zsenivé válás során szakterülettől függetlenül a veleszületett képességeknél jóval lényegesebb szerepet játszik a hosszantartó, koncentrált gyakorlás. A Beatles, még garázszenekarként, heti hét napon át napi nyolc órát próbált; Winston Churchill, a XX. század egyik legnagyobb szónoka napokon át ismételgette és tökéletesítgette magában a beszédeit; Tiger Woods amerikai golfozó már 18 hónapos korában ütőt fogott a kezébe édesapja saját klubjában, majd az évek során tudatosan javította ki a hibáit. Ericsson szerint a profizmus eléréséhez legalább 10 év és minimum 10 ezer óra tapasztalat szükséges.

Ahogy Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató is fogalmaz, minden társadalomban relatíve azonos gyakorisággal fordulnak elő kiemelkedő képességekkel született emberek, vagyis Magyarországon pontosan olyan arányban, mint Szingapúrban vagy Pápua-Új-Guineán. „Ahhoz, hogy a tehetség ígérete valódi tehetséggé váljék, a kiemelkedő képességeit vagy saját magának, vagy a környezetének fel kell ismernie” – mutat rá a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke.

A Heidrick & Struggles nemzetközi tanácsadó cég tavaly 30 országot vizsgált meg aszerint, hogy jelenleg mennyire alkalmasak a tehetségek kinevelésére és vonzására, illetve 2012-ben hogyan reagálnak majd a tehetséghiány okozta kihívásokra. E szerint a tehetségek oda mennek, ahol fejlett a gazdaság, magas a befektetett külföldi tőke aránya és stabilan működik a demokrácia. A Heidrick & Struggles rangsora nem vizsgálta hazánkat, ám a Világgazdasági Fórum 134 országot minősítő rangsorában az általános versenyképesség tekintetében 15 helyet visszacsúsztunk tavaly. A 62. helyet elfoglalva az Európai Unió országai közül csupán Görögországot, Romániát és Bulgáriát előzzük meg.


Gyümölcsöző tehetséggondozó struktúrák ott és akkor bontakoznak ki, amikor szárnyal a gazdaság és fejlődik a társadalom. Erre mutat rá Czeizel Endre és Susánszky Éva magatartáskutató is, akik rangsorolták, hol bontakozott ki a legtöbb tehetség. A rangsort arra alapozták, hogy az 1700 és 1950 között élő géniuszok közül a különböző országokban kiadott lexikonok és enciklopédiák milyen nemzetiségűeket említenek a leggyakrabban. Eszerint amíg az első helyen végzett Ausztriában 1 millió lakosra nagyjából 3,4 nemzetközileg elismert talentum jut, addig Magyarországon, amely 16. lett a rangsorban, mindössze 0,4. A számsor csak a kiegyezés időszakát követő években mutat pozitívabb képet, amikor tehetségbarát társadalmi viszonyok uralkodtak. Az akkor kialakult struktúrákra épül sok manapság is sikeres terület. Hazánkban akkoriban a világon az elsők között jött létre matematikai tehetségkutatás, középiskolai versenyek és folyóirat formájában. Nem véletlen tehát, hogy a magyar matematika és informatika mindmáig hozza a nemzetközi elismeréseket; gondoljunk például Lovász László „matematikai Nobel-díjnak” megfelelő Wolf-díjára vagy a Nav N Go háromdimenziós navigációs szoftvereinek sikerére. Hasonlóképpen, a Kodály-módszerrel oktatott zenepedagógia után néhány évtizeddel sorra jelentek meg a kiváló magyar muzsikusok a világ legrangosabb koncerttermeiben.

KISKAPUK. Ugyanakkor a kiváló képességűek érvényesüléséhez a társadalom és az intézményi rendszer tehetségbarát szemlélete is szükséges. Gyarmathy Éva szerint a biztonságos társadalmi háttér hiánya miatt nem vonzó Magyarország a tehetségek számára. „Nehéz úgy szabálytalannak lenni, hogy nincsenek szabályok” – fogalmaz a pszichológus. Úgy tapasztalta, a híres magyar kreativitás megreked abban, hogy kiskapukat keres a bürokráciában, például a korrupt pályázati rendszerben vagy a bebetonozott egyetemi állások megpályázása során. Csermely Péter, aki az államfő által életre hívott Bölcsek Tanácsának tagjaként a hazai iskolai struktúrák hatékonyságát vizsgálja; úgy látja, a magyar oktatási rendszer nem tehetségbarát, mivel még mindig túlzottan nagy hangsúlyt fektetnek a tényanyag bebifláztatására.

A nemzetközi siker eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a periféria országaiban élő kiválóságok kapcsolatot ápoljanak az adott területen vezetőnek számító centrummal. Ezért sem véletlen, hogy a Nobel-díjas magyar tudósok, Szent-Györgyi Albert kivételével, nem itthon érték el a kiemelkedő teljesítményt. Czeizel Endre szerint kis ország lévén természetes, hogy elmennek tőlünk a tehetséges emberek, azt azonban el kellene érni, hogy később visszajöjjenek. A 2007 és 2011 között jórészt uniós forrásokból végrehajtandó Magyar Géniusz Integrált Tehetségsegítő Program a többi közt azt tűzte ki célul, hogy visszacsábítsa a külföldre szakadt kutatókat. A projekt 2007-ben még 50 milliárd forintban beharangozott költségvetése azonban a kormányzati nyilatkozatok tanúsága szerint fokozatosan apadt. A legutóbbi közlemények már 40 milliárdos keretet említenek, s az egészből eddig lényegében csak a pályázatok meghirdetése valósult meg.