A földkerekség minden üzleti tudománya sem volt elég ahhoz, hogy elkerüljük a minden kontinensre kiterjedő válságot. Túltermelés, fiktív befektetési konstrukciók, erőltetett termelési és fogyasztási növekedés – e fogalmakkal írható le a krízis. A globális baj alanyai: agyonszabályozott műveleteket végző alkalmazottak, kontinenseket áthálózó csoportokat tulajdonló és menedzselő, egyenképzettségű szakemberek, a saját feladataik ellátása során egyre inkább vergődő államok, s kohéziójuk tekintetében amortizálódó államszövetségek. Ekkora gondban nem segítenek a szokásos műveletek: a stratégia átdolgozása, az annak megfelelő új akcióterv, szervezet-átalakítás, a túlnyomórészt az alkalmazottak számának csökkentésével elérhető költségfaragás, innovatív marketing, új telephelyek olcsónak minősülő környezetben és hasonlók.

Krecz Tibor, a Figyelő főszerkesztője. Fotó: Szigeti Tamás

Magyarország sem bokréta a Mindenható kalpagján, itt sem derűs az élet, ha máshol borús. Nem elég, hogy nem úszunk meg semmit, nem vagyunk mentőcsónakban, hanem még a mentőövek felé is ólommellényben, Kádár-korabeli mackóalsóban, bakanccsal a lábunkon úszunk. Néhány hétig leáll két autógyár – negyedével visszaesik az ipari termelés. Nem moslékol elég disznónk az akolban, de nem is töltenek elég kolbásznak való húst abban a hazai élelmiszer-feldolgozóban, amelyet nem is finanszíroz az óvatos bank, mivel maga is alig tudja kispekulálni a forint árfolyamának alakulását. Közoktatási rendszerünk gyanúsan elégtelen ismeretet ad a munkára/érvényesülésre készülő honfitársainknak. Közegészségügyi intézményeink nyugdíj-előkészítő projekttársaságokra emlékeztetnek, semmint például a munkaképesség megőrzését biztosító közösségi szolgáltató egységekre. Közrendünk rendetlen.

Legalább az ne maradjon tovább rosszul a világon, aminek a megjavításáért magunk is tehetünk! Ezzel a nekibuzdulással látott munkához Antall József kormánya, ezen az alapon konszolidált Bokros Lajos pénzügyminiszter, hirdette meg a polgári berendezkedés megerősítését Orbán Viktor, s látott válságkezeléshez Gyurcsány Ferenc. Meg utóbbival párhuzamosan a Reformszövetség nevű alkalmi társulás. Meg a rendkívüli és meghatalmazott Bajnai Gordon. Erőfeszítés erőfeszítés után, az euró meg annyi forint, amennyi, a GDP se több, inkább kevesebb.

A TOP 200 a Figyelő üzleti évkönyve. Minden évben megjelentetjük, hogy milyen eredményt ért el a hazai gazdasági szereplők krémje, a kétszáz legjobban bizniszelő cég. Nem lesz meglepetés, ha a nemsokára megjelenő, 2008-as adatokat tartalmazó kiadvány zömmel azt mutatja: nem biztos, hogy ezúttal a jó biznisz fejlődésben is megnyilvánul – lehet, a túlélés a maximum. A TOP 200 szerkesztői az idén nem elégszenek meg a tavalyi üzleti eredmény elemzésével. Akkora, amekkora kompetenciával és hatással, de a szerkesztők vállalkoznak arra, hogy összefoglalják a magyar társadalmi és gazdasági környezet restartjához, újraindításához fontos tényezőket.

Az idén ősszel megjelenő TOP 200 – illetve az addig a Figyelőben megjelenő előre jelző cikkek most induló sora – a megújulás, az innováció témájára összpontosít. Külön kiemeljük a példaértékű újításokra vállalkozó cégeket és cégirányítókat. Gondunk lesz arra, hogy a nagyvilág és Magyarország gondolkodóit egy szakmai rendezvényen megkérdezzük a XXI. századnak megfelelő tudás-menedzsmentről, a kutatás és a fejlesztés eredményeinek a gyakorlatban történő hatékony alkalmazásáról. Azt sem mulasztjuk el, hogy részletesen a közönség elé tárjuk, mi minden jó ismeret alkalmas az ország viszonyainak fejlesztésére. Vannak hivatásos országmegváltók – a magyar politikusok pár szezonnyi késést halmoztak fel a megváltásban. A magyar tömegtájékoztatás sem valami fürge a megújulás tervezésében. A Figyelő nem viseli tovább a restség nem egészen alaptalan bélyegét. A hetilap folyamatosan foglalkozik az ország megújításának lehetőségeivel, s erre tesz majd kísérletet a TOP 200 kiadvány is.