Matt a kasszáknak, a szféra eddigi legsúlyosabb válsága jöhet, összeomolhatnak az önkéntes pénztárak – ilyen és ehhez hasonló felkiáltásokkal fogadták az érintett intézmények vezetői a kormány új adócsomagjának rájuk vonatkozó passzusait. A tervezet ugyanis olyan magas sarcot vetne ki azokra a munkáltatókra, amelyek önkéntes nyugdíj-, egészség- vagy önsegélyező pénztári befizetéssel ösztönöznék munkavállalójukat, hogy azoknak biztosan elmegy a kedvük a támogatástól.

Eddig a minimálbér 50 százalékáig – az egészség- és önsegélyező pénztár esetében 30 százalékáig – adó- és járulékmentesen róhatták le hozzájárulásukat a munkáltatók (ezen összeghatár felett a hozzájárulás hozzácsapódott a dolgozó rendes béréhez, és ennek megfelelően adózott), ám a javaslat szerint a jövőben gyakorlatilag kétszer annyiba kerülne minden forintnyi juttatás. A cégeknek ugyanis először 54 százalékos adót kellene megfizetniük, majd ezt a tételt még 27 százalékos társadalombiztosítási járulékkal is megfejelik. Praktikusan ez annyit jelent, hogy ha a munkáltató havonta 10 ezer forinttal szeretné növelni alkalmazottai nyugdíjpénztári megtakarításait, úgy további 9558 forintnyi közterhet kellene befizetnie. Vagy másik oldalról nézve: ha úgy döntene, hogy havonta továbbra is mindössze 10 ezer forintot tud szánni egy emberre, a pénzből mindössze 5113 forintot írnának jóvá a kedvezményezett számláján. Ennél az illető már akkor is jobban járna, ha bérként kapná meg a pénzt, főleg, hogy a „rendes” fizetés elköltésével nem is kellene megvárnia a nyugdíjas kort.

EGYENES VÁLASZ. A legvalószínűbb – és legracionálisabb – munkáltatói válasz a tervezett változtatásokra egyértelmű: a cégek többsége be fogja szüntetni az önkéntes nyugdíj-, egészség- és önsegélyező pénztári hozzájárulást, valamint a hasonló teherrel sújtandó magán-nyugdíjpénztári kiegészítő támogatásokat. Ezzel a forgatókönyvvel egyébként maga a Pénzügyminisztérium is számol: a hírek szerint az elméletileg lehetséges adóbevételeknek mindössze 30 százalékával kalkulál.

Az önkéntes pénztárakhoz mostanáig évente átlagosan 100 milliárd forintnyi befizetés érkezett, aminek 60–70 százaléka folyt be a munkáltatóktól, 30–40 milliárd pedig a tagoktól. A tervezett tehernövekedéssel a munkáltatói befizetések nagy valószínűséggel eltűnnek a rendszerből, de a pénztárak vezetői attól tartanak, a munkavállalók öngondoskodási hajlandósága is elapad. Ennek roppant egyszerű a magyarázata: a cégek többségénél a foglalkoztató hozzájárulásának feltétele volt, hogy maga a kedvezményezett is megtakarítson, így sokan azért tettek félre majdani időskorukra, mert csak így kaphattak hozzájárulást. Céges pluszpénz híján azonban lelohadhat a lelkesedés, különösen most, amikor minden forintnak helye van a családi büdzsében. A Patikapénztár közelmúltban végzett kutatása szerint az adómentesség eltörlésének következtében a munkavállalók fele rövid időn belül megszünteti az önkéntes pénztári tagságát. Ha ez bekövetkezik, az egészségpénztárakhoz tavaly beérkezett 39 milliárd forintos munkáltataói hozzájárulás 19,5 milliárd forintra csökkenhet. Ez az összeg oszlana meg a tagok számláján jóváírt juttatás és a közterhek között, vagyis az egészségpénztárakat illetően a költségvetési többletbevétel nem haladná meg a 9,5 milliárd forintot.

Ugyanezen logika mentén megzuhanhatnak az önkéntes nyugdíjpénztárak bevételei is. A helyzetet ugyanakkor súlyosbítja, hogy az egészségpénztárakat felfutó ágban éri a sokk: a taglétszám tavaly 15, a kasszák vagyona pedig több mint 12 százalékkal növekedett. A nyugdíjpénztárakról ugyanez nem mondható el: az önkéntes nyugdíjkasszák taglétszáma tavaly 16 ezerrel, vagyonuk pedig közel 90 milliárd forinttal csökkent (lásd a grafikont). Nem véletlen, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) májusi összefoglaló elemzése felhívja a figyelmet arra, hogy „az önkéntes pénztári termékek döntően a kormányzati preferenciát kifejező, megkülönböztetett adópolitikai státusnak köszönhetik vonzerejüket.” Vagyis – jegyzi meg a PSZÁF is –, ha eltörlik az állami ösztönzést, akkor az a munkáltatók nagy hányadát az efféle támogatások visszavágására késztetheti.

TÉVES ÜZENET. A tervezett adóváltozásokat illetően a legkülönösebbnek azt tartják a szakemberek, hogy a sokat és sokszor deklarált cél, a hosszú távú megtakarítás és az öngondoskodás ösztönzése háttérbe kerül. Ehelyett – érvelnek pénztári berkekben – a kormány például a kocsi megtankolását támogatja (vagy kevésbé sarcolja meg) például azzal, hogy az üdülési csekk kedvezményes kulccsal, 32 százalékon adózna. Ugyanígy a kedvezményes körbe kerülnének be a meleg ételutalványok; márpedig az üzenet itt is vitatható. A kormány a jövőben inkább a fogyasztást, semmint a megtakarítást preferálja.