A parlament fantomja

Hatalmas üzletet látnak a biztosítótársaságok a betegségbiztosításban. A lapunknak nyilatkozó biztosítóknál – UNIQA, Signal és CIG Pannónia – javában készítik a szolgáltatási csomagokat. Egyéni, csoportos és speciális biztosítási csomagokban gondolkodnak, miután az év végi törvénykezési dömpingben az adójogszabályokat módosító több száz javaslat közé bekerült egy igen különös módosítás is. Lényege, hogy 2012. január 1-jétől adómentes a munkáltató által a munkavállalójára kötött betegségbiztosítás (lásd keretesünket). Igaz, egyelőre csupán fantombiztosításról beszélhetünk, nincs végrehajtási rendelet.

Szavazás a parlamentben. Több száz javaslat között egy különös módosítás is átcsúszott. Fotók: MTI

Ennek ellenére márciustól várható, hogy egyes biztosítók a kiszemelt egészségügyi szolgáltatókkal együtt kidolgozzák az ellátásicsomag-kínálatokat, s folyamatosan megjelennek azokkal a munkáltatóknál, s az utóbbiak elvárásai mentén még majd módosítják a feltételeket. Ebből olyan menetrend rajzolódik ki, hogy az év végén köthetik majd meg az első biztosítási szerződéseket a munkáltatókkal. Becslések szerint a havi díj 3–10 ezer, az éves 40–120 ezer forint lehet, függően a szolgáltatásoktól.

Nagy kérdés azonban, hogy a biztosítók meg tudják-e győzni a cégeket arról, hogy a köztudottan lerobbant állami egészségügyi ellátórendszerben találni fognak a magán-egészségügyi szolgáltatások nyújtására megfelelő gyógyítási kapacitásokat. Ez a Magyarországon közel másfél évtizede működő kiegészítő egészségpénztáraknak ugyanis nem sikerült. Sorjáznak a kérdőjelek: valóban tetszik ez a kedvezmény a munkáltatóknak? Mi lesz a kevésbé prosperáló cégnél dolgozókkal? Gazdagok és szegények biztosítói jönnek majd létre? Átgondolt jogszabály-módosításról van szó?

Tukacs István, MSZP. Miből futja a munkáltatóknak adómentes juttatásokra?

Ahogyan a képviselők emlékeznek
Lapunk megpróbálta kinyomozni, hogyan kerülhetett a személyi jövedelemadót módosító törvénycsomagba a betegségbiztosítás, illetve ki áll a javaslat mögött, ám nem jártunk sikerrel. „Általános fideszes gyakorlat, hogy a bizottsági ülések előtt néhány perccel kapjuk csak meg a törvényjavaslatokat” – berzenkedik Tukacs István, aki a parlament költségvetési bizottságának MSZP-s tagjaként vett részt az ominózus december végi ülésen, ahol az adótörvényt több száz ponton módosító csomagról tárgyaltak. „Stikában, fű alatt akarja helyzetbe hozni a Fidesz a magánbiztosítókat a közbiztosítóval szemben – folytja a szocialista képviselő. Nem érti azt sem, miért gondolta a kormányzat, hogy a munkáltatók bért nem emelnek, de adómentes juttatást adnak a dolgozóiknak. Miből tennék? A képviselő attól tart, hogy a plusz egészségügyi szolgáltatás vásárlásának lehetősége előnytelen helyzetbe hozza a magánbiztosításból kimaradókat. Úgy véli:<#zaras_figyelo#> a teljes egészségügyi és egészségbiztosítási rendszer átgondolása után kellett volna annak egyes elemeihez hozzányúlni. „Sajnos az ellenzék folyamatosan ki van zárva a döntés-előkészítési folyamatokból, az a kormánytöbbség magánügye. A parlamenti bizottságban pedig – kisebbségben lévén – arra sincs módja, hogy levetesse a napirendről az előkészítetlen kérdések tárgyalását” – tette hozzá a szocialista képviselő. „Törvényi szinten ugyan megjelent a magán-betegségbiztosítások megkötésének lehetősége, de a részletek nincsenek kidolgozva, ezért nem beszélhetünk kiforrott ügyről” – jelentette ki lapunknak Kovács József, a parlament egészségügyi bizottságának kormánypárti elnöke. „Akinek van pénze, az ma is meg tudja vásárolni a külön szolgáltatást, és az is biztos, hogy szó sincs a szolidaritás elvén nyugvó kockázatközösség megbontásáról” – fűzte hozzá.

A biztosítók szempontjából persze érthető a lázas készülődés, hiszen új üzleti lehetőséget nyit meg a jogszabály. Nem véletlen, hogy sokan a biztosítók lobbizásának tudják be a becsempészett javaslatot. Juhos András, az UNIQA Biztosító igazgatósági tagja így érvelt: „Az új betegségbiztosítás nem sérti a társadalombiztosítás elvét, nem helyettesíti a közellátást, hanem párhuzamosan működik mellette. A járulékfizetők köre nem változik, így nem csökken az Egészségbiztosítási Alap (EA) bevétele.” Sőt, szerinte azáltal, hogy a magánbiztosítással is rendelkezők nem az állami keret terhére vesznek igénybe egyes szolgáltatásokat, kisebb lesz az EA kiadása, így javul az alap egyenlege. S mivel a versenyhelyzetben lévő magánbiztosítók elemi érdeke a minőségbiztosítási kontroll, jó körülmények között, kiváló orvosok látják majd el a betegeket.

NAGY LEHETŐSÉGEK
A SIGNAL Biztosító Zrt.-nél nem is rejtik véka alá, hogy be kívánnak lépni a magán-egészségbiztosítási piacra. Nagy lehetőséget látnak ugyanis abban, hogy a cégek korlátozás nélkül, költségként számolhatják el a dolgozóik egészségbiztosítására szánt összegeket – mondta lapunknak Kálózdi Tamás elnök-vezérigazgató. A SIGNAL „speciális ügyfélkör részére különleges termékcsomaggal készül, amelynek részleteit néhány hónapon belül ismertetjük” – utal a társaság vezetője a kulisszák mögött zajló munkára.

Készenlétben áll a CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt. is. Ám a szolgáltatási csomag részleteit és a kalkulált díjakat nem árulta el Gaál Csaba vezérigazgató, csupán annyit közölt, hogy az állami egészségügyi rendszernél „lényegesen magasabb színvonalú, várakozási időmentes, korszerű berendezésekkel felszerelt, üzleti alapon működő egészségügyi szolgáltatás nem finanszírozható havi néhány ezer forintos nagyságrendből”.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

Azért még nem teljesen lefutott az ügy, hiszen még mindig elég erős az ellenszél. Juhos András szerint többen zsigerből ellenzik a magán-betegségbiztosítást. „Akik a szegények és gazdagok biztosítójának létrejöttével riogatnak, nem gondolják végig, hogy – hasonlóan az egyéni nyugdíjbiztosítási megtakarításokhoz – ez is egyfajta kiegészítő biztosítási forma.”

A lépés politikai-ideológiai háttere azért szorulna bővebb magyarázatra, mivel a magán-betegségbiztosítást sokan a bismarcki biztosítási elv megcsúfolásának tartják, ami Magyarországon ráadásul azért különös, mert a Fidesz folyamatosan kiállt az egységes kockázatközösségen alapuló egészségbiztosítás mellett. A meghirdetett kormányprogram egészségügyről szóló fejezetében is ez áll: „A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elkötelezett a szolidaritás elvű, nemzeti kockázatközösségen alapuló, egységes biztosítási rendszer fenntartásában.” Több mint furcsa az is, hogy a jogszabály módosítását menedzselők valahogy elfelejtették értesíteni tervükről a gyógyításért felelős minisztériumi vezetőket. Szócska Miklós egészségügyi államtitkár a magán-egészségpénztáraknak zöld utat adó jogszabályt firtató kérdésünkre (A bérfeszültség szakítópróbája – Figyelő, 2012/1. szám) csak ennyit mondott: „Mivel az említett törvény szakmai előkészítésében és a módosítással kapcsolatos egyeztetésekben nem kaptunk módot a részvételre, munkatársaimmal jelenleg értelmezzük azt.” Másfél hónap elteltével az államtitkár – mint most a Figyelőnek elmondta – továbbra is kitart a nemzeti kockázatközösség és szolidaritásalapú társadalombiztosítási rendszer mellett, ugyanakkor megvizsgálják a magánforrások egészségügybe juttatásának a lehetőségét.

Európai tapasztalatok
Svájcban és Hollandiában a kötelező társadalombiztosítási elv érvényesül az egészségügyi ellátásban – vagy járulékból, vagy adóból finanszírozzák a gyógyítást –, a többi fejlett nyugat-európai országban az alapbiztosítás mellett kiegészítő jellegű magán-egészségbiztosítási rendszer működik, ez utóbbiak aránya 8–14 százalék.

Hollandiában hat éve még nem volt általános és kötelező egészségbiztosítás, azóta azonban a törvényben meghatározott gyógyítási alapcsomagra mindenki köteles biztosítást kötni. A kötelező egészségbiztosítás éves díja 155 euró, krónikus betegeknél 108 euró. A biztosítók és az önkormányzati, valamint az állami kórházak között minden évben kemény vita van a szolgáltatási díjakról, az ellátások 90 százalékára átalányt kötnek.

Németországban az általános és kötelező betegbiztosítás a lakosság 85 százalékára terjed ki, a 4050 eurónál jobban keresők választhatnak magánbiztosítót, a fegyveres testületeknél dolgozók részére speciális biztosítást kötnek. Náluk az egészségügyi kiadások 23 százaléka magánkiadás, ebből 10 százalékot a magánbiztosítók fizetnek, a fönnmaradó részt a betegek önrészként térítik a szolgáltatóknak. A házi- és szakorvosi hálózat magánpraxisok formájában működik, a kórházak közel harmada profitorientált, a többi állami és nonprofit magánkórház.

Ausztriában a lakosság csaknem teljes körére kiterjed a magyarországinak megfelelő, kötelező biztosítási rendszer, a 22 biztosító közül 19 foglalkozik betegbiztosítással. A magas jövedelmű polgárok kiléphetnek a szolidaritási elven nyugvó rendszerből, s magánbiztosítást köthetnek, vagy készpénz ellenében vehetik igénybe az ellátásokat. Az egészségügyi kiadások közel 58 százalékát járulékokból, a többit az állami és önkormányzati bevételekből, 23 százalékát a magánkiadásokból fedezik. A szakorvosi ellátást magánpraxisokban kapják a betegek, s a 264 kórházból 103 egyházi vagy alapítványi magánintézet.

Szlovákiában 1994-ben váltotta fel az addigi állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást a kötelező egészségbiztosítási rendszer, rá egy évtizedre heves társadalmi vita ellenére reformot hajtottak végre, több-biztosítós rendszert vezettek be (köztük magánbiztosítókkal), és kivetették a betegtérítési díjat (co-payment), amit a következő kormány 2007-ben eltörölt. A heves viták következtében mára csupán két magánbiztosító működik északi szomszédunknál. A lakosság 65 százaléka az állami egészségpénztárhoz tartozik.
Forrás: Figyelő-gyűjtés

Ám óvatosak a munkaadók is. Marjai Boglárka, az Aon Hewitt nemzetközi tanácsadó cég szakértője szerint jelen pillanatban a magyar munkavállalók még a készpénz-helyettesítő juttatásokat részesítik előnyben, paradigmaváltás is kellene a fejekben, ami hosszú távú folyamat.

NEM ÖRDÖGTŐL VALÓ
Igaz, legalább a munkaadók nem tartják ördögtől valónak a magán-egészségpénztárak adókedvezménnyel való ösztönzését. Legalábbis így kommentálta a lehetőséget Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára. „A konstrukció jó, ám kérdés, hogy ebben a gazdálkodási környezetben tudnak-e majd élni az új juttatás lehetőségével a cégek” – tette hozzá. És sorolta a munkáltatókat szorító intézkedéseket, köztük a szigorú bérszabályozást, a minimálbér-emelést, a bizonytalanná vált foglalkoztatást, az ágazati különadókat, a baleseti és a jövedéki adót. „Ha a realitás talaján maradunk, akkor bizony nagyon kicsi az újfajta magán-betegségbiztosítás esélye. Ám, ha megnyugszik a munkaerőpiac, értékes ösztönző eszköz lehet ez a foglalkoztatók kezében a jól teljesítő munkatársak céghez kötésére, akár egyedileg, akár a kollektív szerződés részeként” – szögezte le. Szerinte nem sérti az egészségbiztosítás kockázatközösségének elvét a törvény, „az egykulcsos áfához képest ez nem szolidaritásellenes”.

„Hosszú távon feltétlenül kedvező hatása lehet a munkáltatók által támogatott betegségbiztosításnak a munkavállalók egészsége, az egészségtudatosság és az öngondoskodás erősítése szempontjából is” – foglalt állást Bálint Andrea, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége társadalmi kapcsolatok igazgatója is. Jelenleg azonban a bérek kigazdálkodása is nagy terhet ró a vállalkozásokra, sok cég kényszerül a béren kívüli juttatások csökkentésére vagy akár a megszüntetésére is. „Ezért a cafetériakör érdemi szélesedésével, vagy az új egészségbiztosítási forma gyors elterjedésével az idén nem számolnak a nagyvállalatok” – vázolt fel egy hosszabb távú kifutást a jogszabályi lehetőségnek.