Költs 100 forintot a hitelkártyáddal és mi a hónap végén ebből 1 forintot visszaadunk, azaz jóváírunk a számládon! Nagyjából ez a bankok üzenete a gyakorlatilag minden hitelkártyához járó cash back, azaz pénz-visszatérítési ajánlatnak. A bankok korábban a visszatérítést limit nélkül ígérték, aligha gondoltak ugyanis arra, hogy a közmondásos magyar leleményességgel az ügyfelek egy része azonnal rárepül a kiskapukra. A történeteket háttérbeszélgetésen elmesélő bankárok szerint olykor bizony a kiskapukat jól ismerő banki dolgozók kezdték el csapolni a konkurens bankokat.

Kártyás elfogadóhely. A bankok nem számoltak a „magyaros“ észjárással. Fotó: AP

A hitelkártya önmagában is trükkös termék. Ha ugyanis valaki megfelelő gondossággal és fegyelmezettséggel használja, remekül járhat vele, némi éves díj megfizetése után, egy adott limitig teljesen ingyen használhatja a bank pénzét, sőt még a vásárlások után visszatérítést is kaphat, mindig csak arra kell figyelnie, hogy az ingyenes használat zárónapja előtt óraműpontossággal feltöltse a kártyáját. Aki ugyanis belecsúszik a kamatfizetéssel járó időszakba, az kifejezetten magas, büntető jellegű kamattal szembesül.

Az elmúlt években akadt néhány leleményes, a kártyaszabályzatokkal visszaélő honfitársunk, aki nem pusztán jól járt a kártyájával, de gyakorlatilag abból gazdagodott meg. Vagy ha ez így talán túlzás is, de mindenképpen komoly havi jövedelmet generált magának. Elsőként ilyen sztorikat fogunk bemutatni, majd azt is, hogy miként zárulnak be a kiskapuk, hogyan válaszoltak a bankok furmányos ügyfeleik ötletrohamaira.

AZ AMATŐR
Kezdjük egy fáradtságos, nehézkes, ugyanakkor jól jövedelmező trükkel, amelyet valódi vásárlásokkal követtek el. Az ügyfél elmegy az IKEA-ba, vagy más olyan üzletbe, amely vállalja azt, hogy adott időszakig, például három napig, esetleg akár egy hétig is, az elégedetlen vásárló portékáját kérdés nélkül visszavásárolja. A honi hitelkártyák költési plafonja ugyan nem túlzottan magas, de azért vannak a piacon 500 ezres, 1 milliós limitű plasztikok. A trükk a következő: a hamiskártyásnak esze ágában sincs bármit vásárolni, pusztán a cash backért trükközik, elmegy a kiszemelt üzletbe, vásárol 1 millió forintért a hitelkártyával (ez a hónap végén 10 ezer forintos visszatérítést hoz), majd másnap visszaviszi és visszaváltja az árut. A bank csak a költéseket látja, az ügyfél pedig a visszakapott pénzből akár újra és újra fel is töltheti a kártyát és mehet megint vásárolni. Mindez persze macerás, de azért nem a legfáradtságosabb pénzkereset, sokan keresnek ennél jóval nagyobb erőfeszítéssel mindössze napi párezer forintot.

A FÉLPROFI
Kevésbé volt macerás, ugyanakkor akár büntetőjogilag is aggályos az a munkaidőben is végezhető trükk, amikor pénztárosok csapolták a bankokat<#zaras_figyelo#> – és persze valamelyest saját munkaadójukat. Itt is a visszaírások limitmentességét használták ki a trükközők, vagy ne finomkodjunk, ez esetben a csalók kifejezés is megáll. Két konkrét történetet hallottunk, az egyiket egy kisebb benzinkútról, a másikat egy fitneszteremről. A bankok számára az tűnt fel, hogy bizonyos kártyabirtokosok akár naponta 300–400 ezer forintot is elköltenek ugyanannál a kútnál, illetve edzőteremben. A bankok utánajártak, és kiderült, hogy maguk a pénztárosok fizetnek „baráti” hitelkártyákkal. Amikor a vevő a kútnál, vagy a teremben valójában készpénzben fizetett, a pénztáros a casht eltette magának és kártyás fizetésként ütötte be a tranzakciót, majd kifizette a számlát a nála levő kártyával. Ezzel persze az elfogadási díjak miatt saját munkáltatójukat is meglopták a pénztárosok, és a bank számára ez a trükk jól nyomon követhető volt. A helyzet még így sem volt egyértelmű, mert bizony semmilyen szabályzat nem tiltotta, hogy Kis Gizi akár havi 15 millióért fitneszezzen.

A PROFI
És végül jöjjön a csúcstrükk. A Magyar Államkincstár (MÁK) az állampapírok vásárlásánál tranzakciós díjak nélkül fogad el bankkártyát a lakossági ügyfelektől. A trükközők vásároltak a hitelkártyával 1 millió forintért valamilyen magyar állampapírt, amelyet öt perc múlva már el is adtak. Mindez semmibe nem került nekik, de mivel az értékpapír-vásárlás sem volt kizárva a bankok szabályzatából, ezért járt a 10 ezer forintos visszaírás. Kicsit ugyan ez a tranzakciósor is macerás, mert az eladott állampapír ellenértéke előbb az államkincstári ügyfélszámlájára érkezik meg, de ott lehet úgy rendelkezni, hogy a MÁK utaljon az ügyfél valamilyen banki számlájára. Erről a folyószámláról aztán az ügyfél elküldte a pénzt a hitelszámlájára, és indulhatott a móka elölről. A teljes tranzakciósor díjmentesen végigzongorázható volt, vagyis a körönként lecsapódó 10 ezer forint tiszta nyereségként jelentkezett. Forrásaink szerint a legprofibbak többszázezer forintot, olykor akár milliós összeget is elérhettek havonta, úgy, hogy az egészhez önerő nem is kellett, hiszen a bank pénzéből mentek a jegyzések.

Bár forrásaink szerint a fenti visszaélések igazán nem tekinthetők tömegesnek, azért bőven átlépték a bankok ingerküszöbét, így ma már mindenhol igyekszik védekezni ellenük. Vagyis az új kibocsátású hitelkártyáknál már szigorú limitek vannak a visszatérítés legmagasabb összegére, és az ma már legfeljebb néhány tízezer forint lehet negyedévenként. Máshol nem konkrét limitet határoznak meg, hanem részletesen igyekeznek a mindennapi használatnak megfelelő határértéket beállítani, vagyis párszázezer forint a bevásárlóközpontokban, 2–3 tankolás a töltőállomásoknál még jutalmazható, de utána már nem. Maradt azonban egy érdekes probléma, mégpedig a korábban eladott kártyák helyzete. Az egyes bankárok eltérően ítélik meg, hogy a korábban, felső visszaírási limit nélkül kibocsátott kártyákkal mit lehet kezdeni, hiszen a bankokat kopasztó ügyfelek tájékozottak, és egy új limit bevezetését egyoldalú szerződésmódosításként ítélhetik meg, ez pedig immár tiltott. Három eltérő banki gyakorlatról is hallottunk a piacon. Vannak olyan bankok, amelyek minden korábbi és újonnan kibocsátott hitelkártyára egyoldalúan bevezették a limiteket, vagyis futják annak a kockázatát, hogy ezt esetleg megtámadja valaki. Egy másik gyakorlat szerint a bank kiadott egy új szabályozást, de az kifejezetten csak a cash back kezeléséről szól. Alapvetően persze ez is szerződésmódosítás, de talán egy kicsit más az optikája, ha nem maga a szerződés módosul, hanem belép egy új szabályozás is. Végül megint mások az új hitelkártyákra szigorú limiteket fogadtak el, de a régi kártyákkal nem tettek semmit, ám egyedileg figyelik az ügyfeleket, és a renitensek szerződéseit azonnal felmondják. Erre ugyanis a hitelkártyák esetében, természetesen a megfelelő szabályokat betartva, lehetősége van a bankoknak. fej