Vádemelési szakaszba jutott az a bonyolult csalási kísérlet, amelyben a gyanú szerint Tolnai Sándor ismert ingatlanfejlesztő egy cégtársával (K. Tiborral) és egy érdi közjegyző-helyettessel (V. Virággal) több mint 2 milliárd forintot igyekezett megszerezni a CIB Banktól (Kriminalizálva – Figyelő, 2011/35. szám). A bírósági szakasz előtt természetesen mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, de úgy tűnik, hogy a nyomozók igen alaposan feltárták a bonyolult szerződés- és tranzakció-sorozatot. Az ügyvédeket, végrehajtókat, a Magyar Nemzeti Bankot és más bankokat is érintő történetben elég volt egyetlen közjegyző-helyettes a hatalmas összeg elutaltatásához. A pénzt azonban már az első állomásnál sikerült megállítani (zároltatni).

A konkrét ügyet a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség tárta fel, és úgy tudjuk, hogy a vád szerint az elkövetők visszadátumozás segítségével azt a látszatot szerették volna kelteni, hogy a CIB-hitelből vett korábbi szállodájukat (a hévízi Rognert) már azelőtt bérbe adták 20 évre, hogy a CIB érvényesítette volna vételi opcióját. A hamis szerződésekben pedig olyan meghiúsulási kötbért kötöttek ki, amellyel a birtokon belülre kerülő CIB-nek a 20 évi üzemeltetési nyereséget kellett volna megfizetnie a korábbi tulajdonossal egy érdekkörbe tartozó vállalkozásnak. Mindehhez a visszadátumozás mellett úgy kellett iktatni és archiválni is a közokiratot, hogy ne boruljon a sorrendiség, ezért a közjegyző-helyettes a szóban forgó iratot kicserélte egy hagyatéki eljárás közokiratával.

Az ügy talán legfurcsább eleme: miként gondolhatták igazán komolyan az elkövetők, hogy a CIB Bank nem néz utána egy ekkora összegű lehívásnak. A vádirat alapján mindenesetre egyértelműnek tűnik a hamisítás és a csalás. Vagyis korántsem a dátum elütéséről van pusztán szó, hanem egy lépésről lépésre felépített tervről. <#zaras_figyelo#>

A 2 milliárd forintot ebben az esetben a CIB meg tudta fogni. A közvélemény előtt az Újpest FC korábbi tulajdonosaként ismert (valójában ez a tulajdonosi lánc elég bonyolult volt) Tolnai Sándor nevével is fémjelzett különös szállodás körnek egyébként ennek az összegnek a sokszorosát kitevő, bedőlt hitelek formájában fennálló kötelezettségei vannak, elsősorban a CIB Bankkal és az Erste Bankkal szemben. A szállodákból, bevásárlóközpontokból és éttermekből álló ingatlantömeghez a végelszámolásnál akár sok-sok tízmilliárd forint banki veszteség is kapcsolódhat, ám kevés az esélye annak, hogy a rettentően szövevényes, svájci, liechtensteini, illetve Belize-ben regisztrált cégeken keresztül futtatott pénzek megfoghatók-e valaha.

A hévízi Rogner hotel. Csodás szálló, ronda pénzügyek

ÍGY INDULT A BALHÉ
A hévízi Rognerrel kapcsolatos történet tavaly augusztus elején robbant ki, amikor az ügy három vádlottját, vagyis Tolnai Sándort, V. Virág érdi közjegyző-helyettest, valamint a Tolnaihoz kapcsolódó cégekben különböző posztokat betöltő K. Tibort előbb őrizetbe vették, majd egy hétre előzetes letartóztatásba is helyeztek. Bár a közvélemény ingerküszöbét leginkább Tolnai focis kapcsolódása miatt érte el az akkori rövid hír, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy nem az Újpest FC-hez kötődik az ügy, hanem a hévízi szállodához. A tulajdonosok azonos érdekkörbe tartozó cégei – jellemzően végül valamilyen ciprusi cég által birtokolt projektcégek – egy címre voltak bejegyezve, az V. kerület Molnár utca 28. szám alá.

Hogyan is alakult Tolnaiék és a CIB viszonya ebben az esetben? Az érdekkör egyik Molnár utcai cége, a TD 01 Kft. a CIB 30 millió eurós (9 milliárd forintos) és az UniCredit 12 millió eurós (3,6 milliárd forintos) hiteléből vette meg a hévízi hotelt. A CIB-nél új vezető állt munkába, és amikor Tomas Spurny és munkatársai felülvizsgálták a korábbi ügyeket, e tranzakcióval kapcsolatban is felmerült a gyanú, hogy a hitel igényléséhez hamis adatokat nyújtottak be az ügyfelek. A reálisnál magasabb árbevételi adatokat tüntettek fel, hogy így kigazdálkodhatónak tűnhessen a törlesztés.

A tulajdonos és a hitelező mellett volt egy harmadik szereplő is, a szállodaláncot üzemeltető névadó, az osztrák Rogner International. Ez a társaság 2010 júliusában fel is mondta az üzemeltetési szerződést, és tárgyalni kezdett közvetlenül a CIB-bel arról, hogy egy másik konstrukcióban nem tartja elképzelhetetlennek a folytatást. Vagyis ekkor már szinte biztosra lehetett venni, hogy a CIB él vételi jogával, és átveszi a szállodát az időközben már Lotus Therme Hotel & Spa Kft.-re átkeresztelt és a törlesztéseit nem fizető tulajdonostól. Tolnai Sándor 2010. július 16-án személyesen is beszállt, és a Lotus Therme Kft., vagyis a szállodatulajdonos cég képviselője lett. Arra tett kísérletet, hogy akkor is pénzhez jusson, ha a bank valóban viszi a szállodát. Azt próbálta meg, hogy a hitelt felvevő cégtől hosszú és határozott időre (20 évre) alacsony összegért bérbe veszi egy másik Molnár utcai érdekeltség, a TPI Invest Kft. nevében a szállodát. Ezek után a bank ugyan viheti a szállót, de vagy nem mondhatja fel a bérleti szerződést, vagy nagy összegű kötbért fizet a kedvezményezett TPI Investnek.

ÚJABB ÉS ÚJABB SZÁLAK
Július 19-én aztán a bank valóban felmondta a hitelszerződést, és birtokon belül került a hotelben. Sürgősen lépni kellett, ezért július 15-i dátummal látták el a Tolnai-féle cégcsoporton belüli hamis bérleti szerződést. A különböző dokumentumok és szerződések legyártása valójában ennél is lényegesen bonyolultabb volt, de a végeredményt tekintve, léteztek már mindenféle, közokiratba nem foglalt visszadátumozott szerződések, amelyekkel meg lehetett volna kopasztani a bankot. Ekkor került a képbe az érdi közjegyzői iroda közjegyző-helyettese, akinek a segítségével a TPI Invest később végrehajtást kezdeményezhetett a CIB-bel szemben. Csakhogy a közjegyzői irodákban a tanúsítványokat, a hagyatéki ügyeket és az ügyleti okiratokat folyamatos számozással iktatni kell az aNotes nevű elektronikus iktatási rendszerben, s a papíralapú okiratokat szintén el kell küldeni archiválásra egy központi nyilvántartásba. A közjegyző-helyettes talált a július 16-i munkanapról olyan hagyatéki ügyeket, amelyeket még nem archiváltak, ezek közé szerette volna berakni a visszadátumozott iratokat. A gyanú szerint ezért kiemelte egy hagyatéki ügy okiratait a rendszerből, és a helyére archiváltatta a szállodás szerződést. Telt-múlt az idő, és csak közel egy év múlva gyorsultak fel az események, ezalatt a CIB Bank vitte a szálloda irányítását. A múlt év nyarán a csapat újabb okiratokat készített, egyrészt egy olyat, amelyben rögzítik, hogy a Lotus Therme jogutódja a CIB Bank, illetve egy olyat, amelyben a TPI Invest felmondja a bérleti szerződését. A hamis okiratok birtokában a TPI Invest lehívta a 8 millió eurónyi meghiúsulási kötbért a CIB-től. Az illetékes végrehajtó beszedési megbízást adott ki és a CIB Bank MNB-nél vezetett számlájáról le is szedte a 2,284 milliárd forintot. A Pestvidéki Nyomozó Ügyészség azonban feltárta a sorozatos szabálytalanságokat, s a pénzt még időben lefoglalta.

Mivel a vádiratban foglalt bűncselekmények között közokirat-hamisítás, közokirattal történő visszaélés és különösen nagy kárt okozó csalás is szerepel, amennyiben azt a bíróság megalapozottnak találja, hosszú börtönbüntetés várhat a vádlottakra. A CIB-nek ezúttal nagy szerencséje volt, ha ugyanis nem sikerült volna az azonnali zároltatás, aligha lenne esély a pénz visszaszerzésére. Az érintett kör ugyanis követhetetlen kapcsolatrendszert épített ki ciprusi offshore cégekkel, svájci vagyonkezelővel (treuhand) és belize-i, liechtensteini cégekkel. A történetben vannak összefonódások más neves magyar ingatlanbefektetőkkel, ingatlanokat tulajdonló cégekkel, de hogy a szövevényes hálózatot valaha is teljes mélységében feltárják, az igencsak kérdéses. Az igazi nagy fogás természetesen az lenne, ha sikerülne feltárni annak a magyar üzleti körnek a hátterét, amely egymáshoz közeli svájci címekről tevékenykedve az elmúlt évtizedben csoporton belül ide-oda pakolgatták az ingatlanokat, megkopasztva a finanszírozó bankokat.