Profiltisztítással és új névvel akarja megerősíteni a pénzügyi válság által nem érintett általános biztosítási üzletágát az AIG amerikai biztosítótársaság. Jövőre részvény¬kibocsátásra is sor kerülhet – mondja Nicholas Walsh, az új AIU Holdings biztosító alelnöke.
- Teljesen új, az AIG-től független brandet akarnak létrehozni az AIU-val. Mitől működne ez, amikor az AIG-be és a munkatársaiba vetett bizalom ennyire megrendült?– Pontosan ezért akarunk függetlenedni, megváltoztatni a nevünket, a leválást pedig a remélhetőleg már jövőre megvalósuló nyilvános részvénykibocsátásig hangoztatni fogjuk. Az a szándékunk, hogy idővel független igazgatótanácsunk, vezetésünk legyen. Az új koncepciót nagyon jól fogadták az ügyfelek, az értékesítők és a munkatársaink. Különösen azt követően, hogy az AIG-t milyen példátlan támadások érték az amerikai médiában.
– Példátlan támadások? Mire gondol?
– Az ellenünk világszerte, jórészt üzleti haszonszerzésből folytatott lejárató kampány olyan szintű volt, hogy az egyszerűen elképesztő. Mintha a versenytársaink meg akartak volna bénítani minket a munkatársaink levadászásával. Nagyon hízelgő, hogy a kollégáinkat a sajátjaik bármelyikénél jobbnak tartják, és persze ebben igazuk is van, de amilyen módon próbálták őket elszipkázni, az példátlan, nem is beszélve a hatalmas árversenyről.
– Az nem példátlan, hogy miközben az amerikai adófizetőknek 170 milliárd dollárjába került az AIG megmentése, önök 165 millió dollárnyi bónuszt osztottak szét?– A bónuszok kérdése a pénzügyi termékek részleget érintette. Annak tevékenysége okozta a pusztítást és az tette szükségessé a rendkívüli feltőkésítést is.
– De azt ugye érti, miért okozott ez ilyen nagy felháborodást nem csak a közvélemény körében, hanem Barack Obama amerikai elnöknél is?–Igen, de ha végiggondoljuk, a bónuszokat nem azok az emberek kapták, akik az eredeti rossz szerződéseket kötötték. Szükséges, hogy szervezett és átgondolt módon bátorítsuk azokat, akik ezeket a szerződéseket most helyrehozhatják.
Bécsi emberünk
Nicholas Walsh neve nem ismeretlen a hazai
biztosítási szakma nagy öregjei előtt: a hetvenes évek végén ő vezette
az AIG és a magyar állam tulajdonolta Állami Biztosító közös, Bermudán
bejegyzett vállalatának bécsi irodáját. A közös cég három-négy év alatt
visszahozta a 2 millió dollárnyi alapítói tőkét, de ami a lényeg,
segítségével a magyar vállalatok termékfelelősség-biztosítást tudtak
kötni. E nélkül pedig nem tudott volna szállítani a tengerentúlra a
Taurus, az Ikarus és a röntgengépeket gyártó Medicor. Ezt követően
indult el felfelé Walsh karrierje, aki párizsi, majd londoni kitérő
után a tengerentúlon folytatta munkáját az AIG kötelékében.
– Nem, én nem dolgoztam abban a részlegben, ez az ügy nem érintett.
– Ön szerint a bónusz-botrány precedens lesz, a kormányok aktívabban beleszólnak majd az üzleti gyakorlatba? – Az amerikai államkincstár irányelveket készített, hogy az állami segítségben részesített cégek mennyi bónuszt fizethetnek a cégvezetőknek. Meglepne azonban, ha ebből egyértelműen kiderülne, mik a korlátok. Gondolom, a kincstár is érti: akkor tudjuk motiválni az embereket, hogy vegyenek részt a probléma megoldásában – jelen esetben ez éppen az állami segítség visszafizetése –, ha van mód az anyagi elismerésükre. Máskülönben tömegesen vándorolnak át a konkurenciához. Márpedig a munkatársaink a kulcsai a sikernek, ami elvezet az adófizetők pénzének visszafizetéséhez.
– Miben különbözik majd az AIU az AIG-től?– Mivel az AIG név megítélése komolyan sérült, függetlenedni akarunk az anyavállalattól, amilyen gyorsan csak lehet. Akkor is, ha az AIG körüli ügyek sosem okoztak nehézségeket az ügyfeleinknek. Vannak viszont olyan általános biztosítási üzletágak, amelyek vagy eleve nem lesznek az AIU részei, vagy most választjuk le azokat. Ilyen például az amerikai lakáshitel-biztosítónk, a United Guarantee, vagy a napokban a Zurichnek eladott autóbiztosítási üzletágunk. Ami marad, az egy méretes általános biztosító, 38 milliárd dolláros forgalommal; ezzel a legnagyobbak leszünk az Egyesült Államokban. Az üzemi eredményünk tavaly 3,25 milliárd dollár volt.
– És mi lesz az AIG 38,2 milliárd dolláros adósságával?
– Az anyavállalatnál marad. Az új struktúra lényege az, hogy a leválasztott cégek, például a két életbiztosítási üzletág eladásából származó bevételt fordítjuk majd arra, hogy visszafizessük az adósságunkat az amerikai adófizetőknek. A piac azonban most nem alkalmas sem az eladásra, sem a részvénykibocsátásra. Ha például az AIU részvényeinek csak 20 százalékát felkínálnánk, az is 7–8 milliárd dollár értékű csomag lenne. Ehhez képest a történelem egyik legnagyobb nyilvános részvénykibocsátása, a Visáé 18 milliárd dolláros volt, sokkal jobb piaci körülmények között. Így az életbiztosítókat, a délkelet-ázsiai AIA-t és az amerikai ALICO-t egyelőre különleges célú társaságokká, úgynevezett SPV-vé alakítottuk.
– De az életbiztosítók eladásával nem egy aranytojást tojó tyúkot vágnak le éppen?– Ezek nagyon nyereséges üzletágak, és vélhetően azok is lesznek. Nem is választottuk volna ezeket le, ha a körülmények erre nem kényszerítenek.
– Miként érinti az AIG átalakítása a magyarországi tevékenységüket?– A biztosítottak számára semmilyen változást nem okoz. A magyarországi tevékenység a párizsi központú AIG Europe része. Ennek a pénzügyi helyzete teljesen rendben van. Az átalakulással ugyanakkor lesz egy „jobb sztori” a vállalatról, és jobb védelem a konkurencia ellen, amikor a riválisok az AIG ügyeit próbálják felhasználni.
Az AIG magyarországi kalandozása
Baráti segítségnek köszönheti a
biztosítói legendárium szerint az AIG, hogy a rendszerváltozáskor első
külföldiként kaphatott engedélyt a magyarországi startra. Még 1982-ben
egy afrikai ország vezetője, aki korábban itt fialtatta 4,5 milliárd
dollárnyi megtakarítását, egyik napról a másikra úgy döntött, hazaviszi
a nem csekély summát. Hirtelen jött elhatározása megrendítette a gyenge
lábakon álló hazai költségvetést. Sürgősen újabb finanszírozó után
kellett nézni, amit az akkor szokásos módon, informális kapcsolatok
révén a hazai pénzügyi zsonglőrök meg is találtak. A segédkezet az AIG
nyújtotta, cserébe megígérték neki, hogy első külföldi cégként vonulhat
be az itteni biztosítási piacra.
Az „antré” mai szemmel kissé
mulatságosnak tűnik. Három hazai szakszervezettel – a vasasokéval, a
vegyipariakéval és a közszolgálatiakéval –, valamint a Takarékbankkal
karöltve léptek piacra 1990-ben, amikor megalapították az Ahico Első
Amerikai–Magyar Biztosítót. A tulajdonos szakszervezetektől azt várták,
hogy kapcsolataik révén felfuttatják az elsősorban az
életbiztosításokra koncentráló társaság eladásait. Az ötlet nem jött
be, legalábbis ami a cég piaci részesedését illeti: e mutató máig nem
érte el a 2 százalékot.
A biztosító már a kilencvenes évek
közepén deklarálta, hogy keményen leépít minden nem nyereséges
üzletágat. Az Ahico 1999-ben belépett a gépjármű-biztosítási piacra,
majd 2001 közepén kivonult onnan. A kilencvenes éves közepén
nyugdíjpénztárt alapított, majd rövidesen eladta. Beindította
lakásbiztosítási üzletágát is, majd 2004-ben átadta az Uniqának. A
következő évben teljes nem életbiztosítási tevékenységét átadta az
időközben a párizsi központú AIG Europe S.A. által alapított itteni
fióktelepnek.
„Az első AAA minősítésű magyarországi biztosító” –
így népszerűsítette a Standard & Poor’s általi besorolását 1999-ben
az Ahico, igaz, mindez kizárólag a tulajdonos AIG egyik tagjának
„feltétel nélküli és visszavonhatatlan” garanciáján alapult. A jól
csengő minősítés a cég egyik fő profilja, a nagy ipari biztosítások
bevállalásához kellett. A jövőre már 20. születésnapját ünneplő hazai
Ahico kicsi, de jól működik: az indulást követő első három évét
leszámítva nyereséges, s ez idő alatt közel 3,5 milliárd forint
osztalékot fizetett anyavállalatának. Emellett szavatoló tőkéje
meghaladja a 9 milliárd forintot, azaz a törvényben előírt minimum
ötszörösét teszi ki.
Az utóbbi években egyre többször felröppent a hír, hogy az AIG
eladná magyarországi érdekeltségét, a híresztelés azonban mindeddig nem
bizonyult igaznak. Az anyacégnél lezajló események tükrében azonban
soha nem volt aktuálisabb ez a tranzakció, mint éppen most.