Mindkét ország hadiiparát felpörgeti, hogy India a francia Dassault által gyártott Rafale gépekkel korszerűsíti a légierejét. A fejlemény a francia elnökválasztást is befolyásolhatja.
Kilőttek a francia légiipari cég, a Dassault részvényei, miután India néhány napja az általa gyártott Rafale harci repülőt választotta hadiipari tenderén. Ez az utóbbi évek egyik legnagyobb fegyverüzlete. Az ázsiai nagyhatalom kizárólagos tárgyalásokat kezd a társasággal, és francia kormányzati források szerint legalább 80 százalék az esélye a sikeres kimenetelnek. Ha így lesz, a Dassault 126 Rafale-t szállíthat. Indiai védelmi miniszteri források szerint a program értéke – a harci gépek teljes élettartamára vetítve, beleértve a kiképzést és a karbantartást is – elérheti a 15 milliárd dollárt. A Fitch hitelminősítőnek a döntés után kiadott elemzése szerint azonban az összeg közelebb lesz a 20 milliárdhoz. Összehasonlításul: már a kisebb összeg is több, mint a 130 milliárd dolláros magyar GDP tizede.
ERŐS VERSENYA fordulatos tender során csak egyvalami volt állandó: a döntésekkel mindig sikerült meglepni az elemzőket. A légi fölény kivívására és földi célok támadására egyaránt alkalmas gépek beszerzését szolgáló eljárásra eredetileg a Dassault-n kívül további öt gyártó nevezett be. Az orosz RSzK MiG a nemrég még Magyarországon is szolgáló MiG–29-es továbbfejlesztett változatával, a MiG–35-össel, a Saab a magyar légierőnél jelenleg is szolgáló Gripennel, az amerikai Lockheed Martin az F–16-ossal, a szintén amerikai Boeing az F–15-össel, valamint az összeurópai EADS csoport a Eurofighter Typhoonnal.
A legtöbben azt várták, hogy a döntőben valamelyik európai típus mérkőzik majd meg az F–15-össel, amely jelenleg gyakorlatilag vitán felül a világ legkiválóbb negyedik generációs harci gépe. (A világszerte szolgáló legtöbb első vonalbeli harci gép ebbe a kategóriába tartozik, míg a lopakodó képességekkel rendelkező típusokat az ötödik generációba sorolják.)
Magyar vadászok
A
vadászgépgyártók utoljára az első Orbán-kormány idején versengtek
Magyarország kegyeiért, akkot, amikor a MiG–29-esek utódjáról kellett
dönteni. A két fő alternatíva új Gripenek, illetve használt amerikai
F–16-osok beszerzése volt. Bár politikai és harcászati okokból is az
utóbbi volt az esélyesebb, Orbánék mégis a svéd ajánlatot választották,
amelyhez gazdasági ellentételezési program is tartozott. Ez papíron
természetesen teljesült, az pedig visszamenőleg eldönthetetlen kérdés,
hogy a gépbeszerzés nélkül vajon akárcsak egyetlen koronával is kevesebb
svéd beruházás valósult volna-e meg az országban. Az eredeti szerződést
jelentősen módosították a Medgyessy-kormány idején, így a végső
beszerzési érték 340 milliárd forint, a pilótaképzési program pedig 58
milliárdba kerül. A 10 éves lízing 2015-ben járt volna le, de ezt nemrég
10 évvel kitolták, és módosítottak a fizetés ütemezésén is, ami
átmeneti könnyebbséget ad az igencsak pénzszűkében lévő magyar
honvédelmi büdzsének. A konstrukció megtetszett a szintén Gripent
üzemeltető Csehországnak, valószínűleg Prága is meghosszabbítja a
lízinget.
Az indiaiak azonban másképp gondolkodtak, részben azért, mert a kilencvenes évek végén – kísérleti atomrobbantásaikat követően – a saját bőrükön tapasztalták meg, milyen könnyen vezet be az Egyesült Államok szankciókat egy ország ellen. A másik ok, hogy az amerikaiak hagyományosan elzárkóznak a technológia exportjától, nem adnak át több információt, mint amennyire az üzemeltetéshez szükség van. India viszont a világ egyik legnagyobb felzárkózó gazdaságaként a know-how-ra is igényt tart, annál is inkább, mert a saját harci gép létrehozására irányuló eddigi erőfeszítései meglehetősen szerény eredményeket hoztak.<#zaras_figyelo#>
Az adatok megtekintéséhez kattintson!
Így a tender döntőjébe a Rafale és a Eurofighter jutott, miután a Gripen teljesítményét, illetve a MiG technikai színvonalát nem ítélték megfelelőnek. Ezt követően még a korábbinál is intenzívebb lobbizás kezdődött, és mivel a Eurofighter mellett négy nagy európai gazdaság – a létrehozását finanszírozó brit, német, olasz és spanyol – is felsorakozott, a legtöbben ezt tartották esélyesebbnek. Technikai-harcászati értelemben nincs túl nagy különbség a két típus között, bár a légiharc-rakéták tekintetében a Eurofighter előnyben van, mivel képes indítani a világ legjobbjának tartott AMRAAM jelzésű fegyvert – ez utóbbi viszont megint csak amerikai.
ÉLETBE VÁGÓ ÜZLETÉrdekesség, hogy a projekt jó 30 évvel ezelőtti kezdetekor még a franciák is részt vettek a közös európai harci gép fejlesztésében, de aztán az önálló út mellett döntöttek. A nemzetközi piac egészen mostanáig ezt nem igazolta vissza, Marokkónak évekkel ezelőtt nem kellett a gép, Svájc nemrég a Gripent választotta, Brazília elhalasztotta a saját tenderét, az Egyesült Arab Emírségekkel pedig megszakadtak a tárgyalások. Azaz a típust kizárólag a gyártó ország állította rendszerbe.
A Dassault számára életbe vágó volt egy zsíros külföldi üzlet megszerzése, enélkül megkérdőjeleződött volna vadászgépgyártó részlegének, az egész vállalat ékkövének jövője. Bár a gépek összeszerelését csigalassúságúra állították, plusz megbízás híján legkésőbb 2021-ben be kellene zárni a gépek gyártósorát. Az indiai megrendelésnek köszönhetően ez az időpont jó pár évvel későbbre tolódhat, még akkor is, ha csak az első 18 gépet szerelik össze Franciaországban, a többit licencgyártás keretében Indiában állítják majd össze, a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) üzemeiben. Céges vonalon ez az állami tulajdonú, több mint 30 ezer embert foglalkoztató konglomerátum lesz az üzlet legnagyobb nyertese. A HAL egyáltalán nem számít kezdőnek, licencgyártásban is van már tapasztalata, egyebek mellett az orosz tervezésű harci gép, a Szuhoj–30 MKI változatát is előállítja.
A kiszivárgott információk szerint az indiaiak igen keményen alkudtak, kihasználták a francia gyártó szorult helyzetét. A Dassault a hírek szerint főképp azzal nyert, hogy darabonként 5 millió dollárral kevesebbért adja portékáját, mint az EADS. A francia cégnél arra kell felkészülniük, hogy az indiaiak a továbbiakban is erősteljesen nyomulnak majd, hogy minél több technológiát megkapjanak. Tisztában vannak azzal is, hogy Nicolas Sarkozy francia elnök az elnökválasztás előtt aligha engedheti meg magának a Rafale-üzlet kedvezőtlen fordulatát, miután kiemelten exponálta magát az ügyben.
Amerikai vigasz
Miközben
Indiában nem jutottak a győzelem közelébe, a világ más részein aratnak
az amerikai fegyvergyártók. Decemberben véglegesítették Szaúd-Arábiával a
még az indiainál is nagyobb üzletet: a monarchia 30 milliárd dollárért
84 Boeing F–15-ös vadászgépet vásárol, a meglévő 70-et pedig
modernizálja. A csomag részét alkotják tartalék alkatrészek, fegyverek,
valamint logisztikai és kiképzési támogatás. A másik nagy amerikai
harcigépgyártó, a Lockheed Martin Japánban ért el sikert decemberben,
amikor a szigetország úgy döntött, hogy 42 darab ötödik generációs
F–35-ös gépet szerez be, mintegy 7 milliárd dollárért.