McChicken, csípős Csirkeszárny, Csirkés Cézár saláta – Bárány László, a Master Good családi cégcsoport tulajdonosa számára a McDonald’s kínálatából ezek a legvonzóbb ajánlatok. Nem mintha a kisvárdai cég ügyvezetője fanatikus csibeburger-rajongó lenne, de a Master Good a gyorsétterem-lánc legnagyobb hazai csirkehús-beszállítója. Jelentős részben a Mekinek köszönheti Bárány László, hogy ma az övé és családjáé a 90 milliárdos magyar csirketenyésztő- és -feldolgozó piac legnagyobb csoportja, amely a válságban is rendületlenül növekszik.

Brojler csirkék. Idén mintegy 25 milliót vágnak le Kisvárdán. Fotó: Getty

A gyümölcsöző együttműködés hajnalán, 2004-ben ugyanis a McDonald’s fő beszállítója, a szintén amerikai központú OSI kereste meg a Master Goodot, hogy alapanyag-beszállítóként legyen a McDonald’s ellátási láncolatának tagja. Az amerikai lánc sarkallta Bárány Lászlót a fejlesztésre és növekedésre. A buzdítás eredményeként a cégcsoport az utóbbi 2 évben több mint 6 milliárd forintos korszerűsítést és kapacitásnövelő beruházást hajtott végre, ezek nyomán immár évi 25–30 millió csirkét nevelhet és dolgozhat fel. Ezzel a Master Good régiós mércével is csirkenagyhatalommá vált, és a világ 24 országába exportál.

NÖVEKVŐ SZÁMOK
A Baromfi-Coop Kft.-nek és Master Good Kft.-nek a takarmánytermesztéstől a csomagolt, előhűtött csirkéig a teljes termék-előállítási láncot lefedő cégpárosából az utóbbi az élelmiszer-ipari tevékenységet végzi, a Baromfi-Coop pedig az agrártermelést irányítja. A Baromfi-Coop által 5500 hektáron termeltetett gabona az integráció takarmányigényének 60 százalékát fedezi, és a cég két takarmánykeverője évi 95 ezer tonna tápot gyárt belőle. A mintegy 300 ezer tyúktól származó tojást a csoport két saját régebbi üzemében kelteti ki ez év júniusáig, amikor is a tevékenység átköltözik az új, 45 millió darabos éves kapacitású keltető üzembe. A 120 ezer négyzetméternyi saját ólban, a 30 ezer négyzetméternyi szabad tartású állattartó telepen és szerződött állattartóknál nevelik fel a keltetőben kikelt csibéket. A tavalyi 12,5 millió saját hizlalású és a 4,5 millió, partnereknél nevelt szárnyas után az idén így már 24–26 millió csirkét vág majd le a Master Good vadonatúj kisvárdai csirkevágóhídján, régiónk legnagyobb és legmodernebb ilyen létesítményében.<#zaras_figyelo#>
Bárány László annyira megfogadta a növekedésre, fejlődésre sarkalló tanácsot, hogy most sem áll meg. Az idehaza feldolgozott brojlercsirke negyedét kitevő jelenlegi heti félmilliós feldolgozó kapacitást májusra 100 ezerrel növeli. Teheti, mert a növekedéshez a stagnáló belföldi fogyasztás ellenére megvannak a piacai. A többlet 90–95 százalékát – a teljes termelés 60 százalékát – ugyanis a csoport exportálja, amihez szárnyakat ad a lapzártánk idején 290 forint körül hullámzó euró árfolyam. A kivitelt segíti a Tescóval kötött exkluzív megállapodás is, amellyel a világ összes Tesco áruházába szállíthat, és sokba szállít is a kisvárdai gyár.

KRITIKUS TÖMEG
Bárány László szerint ez a heti 500–600 ezer darabos termelés szükséges ahhoz, hogy a világpiacon szóba álljanak a céggel. „E nélkül úgy jártunk volna, mint a hazai sztárborászok: hiába jók a boraik, nem tudnak eleget szállítani” – szemlélteti a cégvezető.

Az erőltetett fejlesztésnek azonban ára volt. Az első hullámvölgyet a 2006-os madárinfluenza-pánik okozta, amikor 3 hónap alatt 25 százalékkal zuhant a forgalom, mert az ijedt vevők csirke helyett inkább sertéshúst vásároltak. A Master Good is csak háromnegyed év alatt tudott megszabadulni a pangásban felgyűlt készleteitől. A cég súlyosan veszteséges évet zárt, mert a felesleg leverte az árakat. Két évvel később, a válságban megdrágult hitelek és lecsökkent termékárak miatt volt kénytelen mintegy 260 millió forintos veszteséget elkönyvelni a Master Good, de 2009-et már újra nyereséggel zárta.

A csoport konszolidálatlan árbevétele – a tavalyi 32 milliárd forint után – a termelési többlettel az idén a tervek szerint már el fogja érni a 39 milliárdot, s abból mintegy 15 milliárd forint már a határon túlról érkezik. „Az a tervünk, hogy a következő két évben évi 30 millió csirke feldolgozására állítjuk be a termelésünk szintjét, ez a hazai csirkeszektor 25–30 százaléka” – mondja az ügyvezető.

KULCSSZÓ: INTEGRÁCIÓ
Nem ma kezdte az üzletet, mégis magyarázatra szorul a családi vállalkozás sikersztorija a hazai állattartók mély depressziója közepette. Az ország uniós csatlakozása óta ugyanis gyorsvonati tempóban rohan a végzete felé a hazai állattenyésztés. Az EU közös agrárpolitikája kevés kivétellel a növénytermesztést támogatja, nem pedig az állattartást. A hazai húsipari cégek pedig a hosszú távú termelői szerződések helyett évek óta előszeretettel vásárolták a belföldinél olcsóbb import alapanyagot, aminek következtében itthon töredékére zuhant az állatállomány. Például a hajdan 10 millió sertésnek már csak a negyede röfög az ólakban. Így nincs elég hazai vágnivaló, hiába vált a forint gyengülésének köszönhetően ismét versenyképessé az ágazat.

Az állattenyésztésen belül a baromfiszektor üdítő kivétel: állat van elég. Igaz, az EU nemrég kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben az állatvédelmi szabályok – konkrétan a tojóketrecek átalakítására vonatkozó előírások – be nem tartása miatt. Az ezzel járó tojásértékesítési bojkott miatt félő, hogy telepeket kell bezárni, hiány és árrobbanás várható a hazai tojáspiacon. A csirkepiac felett azonban nincsenek fekete felhők. Miként azt a Bárány család vállalkozásainak története, sikere is mutatja, a baromfitenyésztés talpon maradását jórészt a máig erős termelői integrációnak köszönheti (lásd a keretes írást).

Az ágazatban régen bevált gyakorlat az integráció. A versenytársak – például a Taravis, a Hungerit, a Hercsi Hús – is így, az állatokat felnevelő termelők számára az éves takarmányszükségletet a csirkék leadásáig megelőlegezve biztosítják a megfelelő mennyiségű szárnyast. Bárány László azonban állítja, csirkében a Master Good-csoport az egyetlen, teljes körűen integrált hazai vállalkozás. A konkurensek integrációja szerinte ugyanis nem teljes, valamelyik láncszem mindenhol hiányzik, ami vagy a költségeket növeli, vagy bizonytalanná teszi a termelést.

Igaza lehet, mert a pálya- és versenytárs Magyar József, a Hungerit Zrt. vezérigazgatója is azt tartja Bárány László sikere titkának, hogy több mint 5 ezer hektáron gazdálkodik. A konkurenseinél így sokkal olcsóbban tudja előállítani a szükséges takarmányt. Azzal pedig, hogy a kapacitás növelésével felpörgette, egyben hatékonyabbá is tette a termelését. Azt már más piaci szereplők jegyzik meg, hogy Bárány Lászlónak páratlan szerencséje is volt: jókor volt jó helyen.

TECHNIKAI FELZÁRKÓZÁS
Amikor a rendszerváltás után szétestek a termelőszövetkezetek, Bárány László olcsón tudta megvásárolni a kallódó állattartó telepeket. A szétvert agrárium újraélesztésére kormányzati ciklusokon átívelő reorganizációs, fejlesztési és térségfejlesztési támogatási programokat indítottak a termelőknek, amelyekből sok sikeres pályázatot nyert a halmozottan hátrányos helyzetű Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lévő Bárány-féle vállalkozás is.

Külön mázli volt, hogy a cég körzetében először szinte az összes keltető üzem bezárt, majd az ország két vezető, konkurens baromfis mamutcége is bedőlt, előbb a HajdúBÉT, később pedig a Bábolna. A HajdúBÉT csirke divízióját, a kisvárdai feldolgozót, takarmánykeverőt és a 100 ezer négyzetméteres baromfitelep 80 százalékát végül a Bárány család vásárolta meg tetemes összegű hitelfelvétellel, vállalva a kockázatot. Azt már a család rámenősségének tulajdonítják, hogy az ügyesen felfejlesztett csirkevertikum termékeinek piacot is tudnak találni.

Maga Bárány László viszont egy korábbi felismerésének tudja be, hogy az értékesítés már nem túl nagy akadály. „Magyarország nemcsak műszaki, technológiai téren, hanem a szaktudásban is lemaradt az elmúlt 25 évben” – tapasztalja a cégvezető. Ezért személyesen, immár a cégcsoportját vele együtt vezető két fiával közös külföldi körútjain követi nyomon, hol is tart a konkurencia a fejlődésben. Látva a lemaradást, általában leforrázva tér haza, de már Hegyeshalomnál elkezd telefonálni, hogyan tudja lépésről lépésre behozni a hátrányt. Így fektetett be két év alatt az élelmiszeriparba 1,6 milliárdot, az agrárgazdaságba 4,5 milliárdot, annyit, amennyit ez idő tájt senki sem mert. Optimizmusát az újabb válsághullám fenyegetése sem töri meg.

„A baromfi ágazat válságálló, mert a csirkehús vásárlásáról sokáig senki sem tud lemondani” – tapasztalja cégtulajdonosként és a Baromfi Termék Tanács elnökeként is Bárány László. A fogyasztóknak azonban vékonyabb lett a bukszája, és emiatt nehéz éve lesz az elsősorban a belföldi piacra szállító feldolgozóknak. Azok a baromfis cégek azonban, amelyek árbevételének több mint fele exportból származik, könnyebben vészelik majd át a krízist. Nyugat-Európában ugyanis koncentrálódik a termelés, a nagy feldolgozók több csirkét vágnának, de nincs több állat a piacon. A kereslet máris megemelte az alapanyag árát. Így, ha a Darányi Ignác Terv végrehajtásával megkezdődik a magyar élelmiszeripar felzárkóztatása, néhány éven belül Bárány László szerint újra sikertörténet lehet a magyar baromfi.