Ugyan az ázsiai országok sem ússzák meg könnyen a világgazdasági válságot, ám e régió rendelkezik a legjobb növekedési kilátásokkal a kilábalási időszakra vonatkozóan – derül ki az ING Investment Management elemzéséből. A távol-keleti gazdaságok, ideértve Indiát is, a fejlődő országok GDP-jének 61 százalékát adják. A térség legfontosabb hajtóerői Kína és India. Mindkettőre jellemző, hogy már nem kizárólag az export jelenti gazdaságuk fő motorját: e mellé egyre inkább felzárkózik a belső fogyasztás. Márpedig mindkét ország belső piaca hatalmas, ami bizonyos fokú védelmet nyújt az exportfékező hatásokkal szemben. Jól jellemzi ezt, hogy az indiai GDP csupán 23 százaléka, míg a kínainak a 32 százaléka származik a kivitelből.

Ráadásul Kína – egyelőre legalábbis –viszonylag sikeresen tudja alkalmazni a flexibilis monetáris politika és a gazdaságot élénkítő fiskális politika elegyét. Ezen ország esetében kulcsfontosságú a vidéki, falun élő szegények városokba áramlása. A belső migráció főleg a csendes-óceáni térség nagyvárosaiba irányul; a hatóságok ezt igyekeznek is fékezni, attól tartva, hogy lakhatatlan, infrastruktúrával nem ellátott gigapoliszok jönnek létre. A jelenlegi tervek szerint 2020-ig 250 millió ember költözne faluról a városokba. Az elmúlt három évtizedben, 1980 óta körülbelül 100 millió vidéki kínai költözött a nagyvárosokba, keresve az amerikai álom kínai megfelelőjét, a belső migráció tehát gyorsul. Pár évtized múlva így háromnegyed milliárd ember lakhat az összesen 150 nagy, tengerparti városban. Ha sikerül kordában tartani a népvándorlást, akkor az exportszektor folyamatosan olcsó munkaerő-utánpótlást kap, s a városok fejlesztési, infrastrukturális beruházásai is képesek munkaerőt felszívni. Ám ha nem, akkor a túlzsúfolt városok nem lesznek képesek a robbanásszerű bővüléssel lépést tartani, nem lesz elegendő munka, növekszik a bűnözés, s romlanak majd a lakhatási körülmények. A Világbank felmérése szerint a világ 20 legszennyezettebb levegőjű városa közül 16 már jelenleg is Kínában található, s az ország 7 legnagyobb folyójának vize 70 százalékban már most ihatatlan.

A válság utáni időszakra való felkészülésben az ázsiai fejlődő országok nagy előnye, hogy viszonylag egészséges a pénzügyi rendszerük. A kínai bankrendszer túlnyomó részét az állam ellenőrzi, s a központi bank expanzív politikája következtében jelentős hitelboom indult be az országban.

A régió erős bankrendszerének megvan az az előnye is, hogy a térség kevésbé függ a külföldi tőkebefektetésektől, mint más fejlődő-feltörekvő országok. Ez a stabilitás amúgy a térség tőkepiaci megítélésében is tükröződik, a régió átlagos P/E-rátája (egy részvényre jutó eredmény) a következő 12 hónapban a várakozások szerint 11,9 lehet, míg Dél-Amerikában 8,8, a fejlődő európai régióban 4,2 (a világ összes fejlődő országaira becsült ráta 9,3).

Évekig evidenciának számított, hogy az exportorientált kisebb gazdaságok erősen függenek a nagy, fejlett felvevőpiacoktól. Ez természetesen alapvetően ma is igaz, viszont ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogy a fejlett országok is egyre erősebben függnek a fejlődőktől. Jó példa erre, hogy tavaly a növekvő kínai nyersanyagimport nyomán az égbe szökött számos árupiaci termék ára, ami érzékenyen érintette a fejlett országok feldolgozóiparát.