Dől a lé

Változó sportfinanszírozás
Figyelő
2012-02-01 12:00
Tavaly decemberben több mint 20 milliárd forinttal gazdagodhatott az utánpótlás-nevelés és a létesítmény-fenntartás a társaságiadó változásai hatására. Rosszul a vállalatok sem jártak, 3 milliárd forinttal kevesebb adót kell befizetniük.
Néhány nap alatt 20 milliárd forint friss pénz került tavaly december végén a magyar sportba. A korábbi szűk évekhez képest elképesztő összeget 2012. június 30-ig fel is kell használni. Aggodalomra azonban semmi ok, minden év áprilisában újra kinyílhat a bőségszaru, 4–5 év alatt akár 100 milliárd forint is érkezhet a sportba, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény (tao) módosítása nyomán rendelkezésre álló összegből. A Figyelő az elmúlt napokban összegezte az öt érdekelt látványsport szövetségétől beérkezett információkat: 1604 pályázó mintegy 50 milliárd forintnyi összegre pályázott, és ebből 22–23 milliárd forint már az érdekelt sportszervezetek számláján pihen. Az általános tapasztalatok szerint a jóváhagyott összegek mintegy 65–70 százalékát hívták le végül sikeresen a pályázók.

Az arányokat jól jelzi, hogy december végén néhány napon belül annyi pénz landolt a pályázóknál, mint amennyi az öt kiemelt sportágban – a legkisebbektől az élvonal bajnokságán át a válogatottakig – eddig évente megfordult. A magyar labdarúgásban 16–18 milliárdra becsülik ezt az összeget a szakemberek; most befolyt 12,5 milliárd. Kézilabdában a szövetség becslése szerint az iskolai csapatoktól Görbiczék BL-szerepléséig 3–4 milliárd mozog évente; most befolyt 3,5 milliárd.  „A magyar sport utolsó esélye” – értékelte a helyzetet lapunknak Jakab Zoltán, a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) főtitkára.

Az adókedvezmény célja
A törvényalkotó eredeti elképzelése szerint a tao-forintok akár az élvonal támogatását is szolgálhatták volna, ám az Európai Unió sporttal kapcsolatos alapelve egyértelműen leszögezi: a szabadidő- és egyetemi sport, valamint az utánpótlás anyagi hátterének biztosítása érdekében az állam minden segítséget megadhat, a profi sportnak viszont el kell tartania magát. A 2011. július 1-jén hatályba lépett jogszabály értelmében tehát a felnőtt élvonal versenyeztetésére, bérezésére, illetve bármilyen egyéb, közvetlen támogatására nem használhatók a taóból befolyó összegek. Így az utánpótláskorúak nevelése, versenyeztetése, valamint az eszközbeszerzés és az ingatlanfejlesztés került a célkeresztbe. A kedvezményezett látványsportágak a következők: labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong.Ötszáz millió forintig az egyes szakszövetségek bírálják el a kérelmeket, míg e fölött két szakminiszter (a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetőjének) együttes ajánlása szükséges a projekt jóváhagyásához. Amennyiben itt nincs egyetértés, akkor a pályázat a kormány elé kerülhet, ám erre 2011-ben nem volt példa. A szövetségek, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság pályázatait a Nemzeti Sport Intézet hivatott elbírálni.

A sportfinanszírozás visszásságait is figyelembe véve azonban nem árt óvatosnak leni. „A legfőbb kockázat az, hogy nem tisztességesen vagy nem hatékonyan használják fel a pénzt” – mondta a Figyelőnek Gudra Tamás, a Magyar Labdarúgó Szövetség gazdasági igazgatója.

Az MLSZ éppen ezt megelőzendő átlátható és egyértelmű szempontrendszert tett közzé a honlapján. Ebben egészen pontosan számszerűsítették, milyen nagyságrendben fogadják el a pályázók kérelmét például műfüves pálya vagy öltöző építésére, netán egy futballista palánta képzésére. További veszélyként hívta fel a figyelmünket több vezető a pályabérletek várható emelkedésére. Ez leginkább a hokisokat hozhatja kellemetlen helyzetbe, hiszen egy óra jégpályabérlés akár 20–40 ezer forintba is belekerült – eddig. Ám mivel erre a célra is jelentős összegekkel lehetett pályázni, a pályatulajdonosok most akár kétszeresére is állíthatják a számlálót. Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong Szövetség főtitkára a távolabbi jövőbe néz, amikor – a sportágba került 2 milliárd forintnak természetesen örülve – felteszi a kérdést: „Vajon a tao kedvezőtlen átalakítása esetén nem omlanak-e össze kártyavárként a most hirtelen tehetőssé vált egyesületek, sportiskolák?”

A vonatkozó törvények szerint a társasági adó 70 százaléka fordítható sporttámogatásra, ráadásul – ahogyan az egyik kézilabda suli vezetője említette – „ebbe a játszmába a cégek is úgy lépnek be, hogy óriásit nyernek”. A sportszervezet részesül az adóból, az adományozó vállalat pedig bónuszként leírhatja az adóalapjából a látványsportágaknak juttatott forintjait. Ha egy cég társasági adója mondjuk 100 millió forint, akkor ebből 70 millió forintot ajánlhat fel a kedvezményezett látványsportoknak. Ez csökkenti az adóalapot, így bónuszként mintegy 7–13 millió forint marad az adott vállalatnál. Ha a sportszervezetek kasszájába decemberben átutalt 22–23 milliárd forintra tekintünk, akkor kiszámolható, hogy ezzel egyidejűleg a vállalatok csaknem 3 milliárd forint adókedvezményhez is jutottak.

Győri meccs a kosár-labda Euroligában. Az utánpótlás is megéri. Fotó: MTI

 Nem csoda hát, hogy nagy energiával keresik egymás társaságát a prosperáló cégek, valamint a tao-forintokra pályázó klubok, sport-köztestületek, közhasznú alapítványok, sportiskolák, és persze a szakszövetségek. A legtöbb szakszövetség maga is beszállt a keresésbe, vagy legalábbis a közvetítő szerepét töltötte be a folyamatban. „A december 20-i végső határidő előtti napon telefonon hívott egy milliárdos forgalmú cég alelnöke, akivel azelőtt sohasem beszéltem. Bemutatkozott, és megkérdezte, fel tudnánk-e használni 50 millió forintot, mert ennyi tao-kerete még megmaradt” – meséli Nemcsik Balázs, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára.

A társasági adójukat felajánló cégektől érkező pénzt nem lehet támogatásként feltüntetni, cserébe semmiféle megjelenést, reklámot nem kaphatnak a vállalatok. Lapunk több multitól és banktól elutasító választ kapott, sem az összeget, sem a kilétüket nem szeretnék felfedni. A több éves recesszió után lassanként magára találó Porsche Hungaria Zrt. sem bocsátkozott részletekbe, ám Vérten Sándor kommunikációs igazgató annyit elárult, hogy összességében százmillió forintos nagyságrendben juttattak el társasági adójukból pénzt, a kosárlabdán kívül valamennyi szóba jöhető sportágnak. „Nem rohantak meg bennünket az igénylők” – foglalja össze tapasztalatait az igazgató, aki sajnálja, hogy sikersportágaink közül a kajak-kenu, az öttusa és a vívás nem részesülhet a törvény adta lehetőségekből. A Nyíregyházán élő Bige László viszont nem csinál titkot abból, hogy 2011-ben valamennyi, a cégein keresztül hozzá beérkező tao-igényt kielégítette. Nyolc szabolcs-szatmári sportszervezetnek összesen 203 milliót, a kosárlabda-szövetségnek 300 milliót, míg a Debreceni Labdarúgó Akadémiának 100 millió forintot juttatott. <#zaras_figyelo#>
Dávid Kornél az 1990-es évek közepén az NBA-ben egy csapatban szerepelt minden idők talán legismertebb kosarasával, Michael Jordannal, az utóbbi években pedig Székesfehérváron gründol kosársulit (DKKS). Az egykori sztárkosaras lapunknak elmondta, hogy a tao-forintok nélkül valószínűleg bedőlt volna a vállalkozás, annak ellenére is, hogy immár közel 200 székesfehérvári vagy város környéki gyerek játszik náluk.


Döntő többségében egyetlen cégtől, a Figyelő idevágó kérdéseinek megválaszolásától elzárkózó Aegon Magyarország Általános Biztosító Zrt.-től származik a Fehérvár 19 Jégkorong Közalapítvány összesen 220 millió forintos tao-járulék lehívása. Az Ocskay Gábor által alapított hokisuli 13 korosztályos csapatában több száz gyermeket képeznek, és az akadémiai rendszert az teszi teljessé, hogy a harminc gyereknek bentlakásos kollégiumi elhelyezést is biztosítanak. A jégkorong a leginkább költségigényes csapatjáték, elég, ha csupán a 30–40 ezer forintos botokra, vagy a teljes hoki felszerelés félmilliós árára gondolunk, de „csak fapados kiszerelésben” – mutat rá Ocskay Gábor.

Napfény a jégen. Két milliárdot kap a jéghoki.