Ugyan ma már rutinfeladat a műholdak világűrbe juttatása, pályára állítása, ám gyenge pontja a láncolatnak, hogy az űrtechnikai cégek továbbra is jórészt „eldobható” rakétákat használnak. Pedig jóval kifizetődőbb lehetne, ha e célra is akár több száz bevetésre is alkalmas űrrepülőt fejlesztenének. A brit Reaction Engines nevű vállalatnál ilyen járművön dolgoznak; az egyelőre csak tervrajzokon létező Skylon nevű űrrepülőjük hajtóműve azonban az Európai Űrügynökség 1 millió eurós új támogatásával most megépülhet.

A Skylon lelke a speciális, a Sabre nevű, még nem teljesen kicsiszolt technológián alapuló rakétahajtómű. A tolóhatás kifejtéséhez e hajtómű hidrogént éget el, az ehhez szükséges oxigént az alacsonyabb légrétegekben a levegőből szívja be, magasabban pedig tartályából nyeri. A gond csak az, hogy nagy sebességnél e gázok több mint 1000 Celsius fokra hevülnek a hajtóműben, márpedig ez túl magas hőfok az elégetésükhöz. Az ehhez szükséges hűtő megépítése a Skylon mérnökeinek legsürgetőbb feladata, amire most mód nyílik az ESA pénzéből. Ehhez olyan, mikroméretű átmérővel rendelkező csőhálózatot terveztek, amelyben a forró gázok a másodperc tört része alatt mínusz 130 fokra dermednek. A hűtés megoldásával az egész hajtómű, később pedig a teljes űrrepülő megépítése zöld utat kaphat, így a Skylon akár tíz éven belül röpülhet. Nagy szükség lesz rá: a jelenleg alkalmazott rakéták igen drágák. Egy Ariane–5 például 160 millió euró, és vele 4 ezer dollárba kerül 1 kilogramm hasznos teher űrbe juttatása. Az újrahasznosítható Skylonnal e költségmutató 3 ezer dollár alá csökkenne. Ráadásul akár 60 utast is szállíthatna, így a tervek szerint az űrturizmusban is alkalmazni lehet majd.