Apostol László fiatalon még karikaturista pályáról álmodott. Szívesen böngészte a Ludas Matyit, a kor kedvelt szatirikus hetilapját, amelyben érdeklődését az eltalált rajzok mellett a tarka grafikák is felcsigázták. „Vajon miképp viszik fel az újságpapírra a különféle színeket?” – ez a kérdés furdalta az oldalát. Kíváncsisága előbb a Veszprémi Nyomdához vezette, majd az ott elsajátított gyakorlati ismeretekkel felvértezve elvégezte a nyomdaipari szakközépiskolát.

Fotó: Aknay Csaba

TECHNIKAI FEJLESZTÉS
„Másfél évtizednyi ofszetgépmesteri munka után a saját lábra állás ötlete egyre vonzóbb lett. De semmiképpen sem akartunk egy leharcolt kisofszet géppel sokadikként beállni a sorba” – mondja a cégvezető. A tekercses öntapadó címkék gyártása adta magát, mivel a technológia viszonylag későn, csak az 1970-es években érkezett az országba, és még a rendszerváltás utáni időszakban is csak egy maroknyi vállalkozás használta. Bár Apostol László az Imprenta Kft.-t 1994-ben két barátjával együtt alapította, a sors úgy hozta, hogy a cégvezetői feladatok neki jutottak, míg társai – Bors László és Vajna István – a műszaki vezetésről, illetve az anyagbeszerzésről gondoskodtak.

Mint annyi más kezdő vállalkozás, az övék is egy lakásból indult: egyetlen gépük egy vendégszobában volt, az alapanyagok pedig a folyosón. Az előrejutást a bankok akkori hitelezési gyakorlata is nehezítette. A cégek csupán kiugróan magas, 36 százalék körüli kamat mellett juthattak forráshoz. Szerencséjükre az első komoly megrendelőkkel, a közeli chipsgyárakkal hamar sikerült üzletet kötni. Bár a Chio Zircen megszüntette a gyártást, a győri üzemben pedig – részben az új adónemek miatt – felfüggesztette a fejlesztéseket, még mindig akadnak olyan vállalkozások, amelyek az alapítás óta vásárolják a termékeiket.

A 2008-ban kezdődött válság előtt csak egyetlen évben szenvedtek el visszaesést, amikor 1998-ban megszűnt a BB szűrt gyümölcsitalainak oroszországi exportja, és egyik pillanatról a másikra elveszett a gyártás negyede. A kiesett forgalmat azonban egy év alatt pótolták.<#zaras_figyelo#>

További fejlődésüknek a hazai borkultúra reneszánsza is kedvezett. Az olcsóbb nedűknél ugyan megelégednek a nedves ragasztóval felvitt vignettákkal, de a kilencvenes évek vége óta egyre sokasodó prémium kategóriás italoknál már az öntapadós eljárás vált elfogadottá. Partnereik többsége egyébként mindig is az élelmiszeriparból érkezett, de autó-, építő- és vegyipari vállalatoktól is szép számmal kaptak megbízásokat.

Mivel az ezredforduló után az üzletfelek elvárásai egyre nagyobbak lettek, a géppark megújítása is sürgetővé vált. Ezért 2003-ban – miután felépítették az első önálló telephelyüket – beruháztak egy 6 színes flexo nyomógépbe, amely a festéket már nem szárítással, hanem UV fényes megvilágítással rögzíti a nyomathordozóra.

RÉGIÓBAN GONDOLKODIK
A bővülésnek azonban előbb-utóbb határt szabnak a hazai sajátosságok. Míg a német nyelvterületeken néhány óriáscég osztozik a megrendeléseken, addig nálunk a déli államokhoz hasonlóan a piac rendkívül elaprózott. Nehéz a teljes országot lefedni, ezért a cégek legtöbbje csak a saját régiójában gondolkodik. „Az iparági szereplők egy részével baráti kapcsolatot ápolunk, és nézetem szerint ebbe nemigen fér bele, hogy egymás piacaira belépjünk vagy működő üzleteibe belepiszkáljunk” – magyarázza a hozzáállását az Imprenta ügyvezetője. Ha egy felkérés az ország másik végéből jön, persze nem utasítják vissza, de a megyehatárokon kívül nem fejtenek ki marketing tevékenységet. A hosszú távú tervek szerint pedig, ha a környékükön elfogynak a potenciális új megrendelők, inkább a szomszédos országokban kezdenek el terjeszkedni, hogy ne rontsák a magyarországi cégek üzletét.

De még a szűkebb hazai pályán is megválogatják, hogy milyen rendelésekre bólintanak rá. Ma már ugyan 21 fős létszám mellett összesen 8 gépen dolgoznak, ám még mindig inkább a kis tételű, de igényes munkát követelő megbízásokra esküsznek. A tenderektől eleve távol tartják magukat, mivel tapasztalataik szerint az elbírálásnál a megbízók kizárólag az árat nézik, szinte teljesen figyelmen kívül hagyva a minőséget.

Még ilyen önmegtartóztatás mellett is évente átlagosan 20 százalékkal nőtt a forgalmuk az elmúlt évtizedben. Egyik partnerük, Németh József, a Poligran Kft. ügyvezetője szerint az a sikerük titka, hogy folyamatosan fejlesztették a technológiájukat, így lépést tudtak tartani a változó igényekkel.

A helyzet csak mostanra fordult borúsra. A sors iróniája, hogy új székhelyükön a földmunkák épp aznap kezdődtek el, amikor 2008-ban a Lehman Brothers csődje jelt adott a válság eszkalálódására. „Ha akkor tudtuk volna, hogy az idén teljesen elszáll a forint árfolyama, és ilyen rossz helyzetbe kerül a magyar gazdaság, lefújtuk volna a beruházást” – mondja Apostol László. Az alulértékelt forint miatt már tavaly ősszel tízmilliós nagyságrendű veszteséget realizáltak, amikor euróban kifizették az új, automatizált nyomógépüket. Ez még úgy is fájdalmasan érintette a céget, hogy a 206 milliós beruházáshoz 72 milliót uniós támogatásként kaptak.

ROSSZUL IDŐZÍTETT FEJLESZTÉS
Az idei évet ennél is problémásabbá teszi, hogy az alapanyag-beszállítók legtöbbjét csak euróban lehet kifizetni. Miközben a költségeik nőttek, a piac olyan érzékennyé vált, hogy egyáltalán nem vagy csak alig növelhették a termékeik árát. Emiatt több iparági szereplő is nullszaldó mellett vállalja el a megbízásokat. De van köztük olyan, ahol akár veszteségesen is dolgoznak, csak hogy meglegyen a működő üzem illúziója. Bár az Imprenta elkerüli az ilyen üzleteket, az ügyvezető azt sem zárja ki, hogy az idén a 2–3 évvel ezelőtti szintre esik vissza a nyereségük.

A 2009-ben átvett – a korábbinál hatszor nagyobb – telephely megnyitásában eleve volt egy kis kockázat. A költözés ugyan addigra sürgetővé vált, mivel az időszakosan megugró rendelések teljesítéséhez több munkatársra és nagyobb térre volt szükségük, az épületet szándékosan túltervezték, hogy lehetőleg már soha többé ne kelljen székhelyet váltani. A jelenlegi romló kilátások miatt viszont a telephelybe ölt százmilliók megtérülése a tervezettnél is tovább húzódhat.

A negatív tendenciák ellenére Apostol László reméli, hogy a gödörből kiérve jövőre már újra növekedési pályára állhatnak. Már csak azért is, mert az öntapadós címkék elterjedtsége itthon messze elmarad a nyugat-európai szinttől – Ausztriában egy emberre 12 négyzetméternyi felhasználás jut évente, nálunk ennek szűk harmada –, és a különbség a várakozások szerint folyamatosan csökkenni fog.