Egészen elképesztő eseteket is produkált már az internet, illetve a webes közlés szabadságáért harcoló óriáscégek, az őket támogató mintegy 9 ezer hacker, valamint a filmek, zenék és szoftverek értékesítéséből élő kisebb-nagyobb kiadók (és támogatóik) háborúja. Ez az elmúlt napokban véres virtuális kaszabolásba átcsapó, világméretű csatában csúcsosodott ki.

JÁRULÉKOS VESZTESÉG
A nyugati sajtó által hetek óta citált, Hollywood és a Szilícium-völgy harcának titulált ütközet egyik tréfás mellékhatása az volt, hogy a szabadságért harcoló virtuális alakulatok kéretlen levelek ezreivel árasztották el egy bio-élelmiszerekkel foglalkozó skót szervezet, a Scottish Organic Producers Association weboldalát is. Mindezt azért, mert az oldalon szerepelt a szervezet nevének rövidítése, a SOPA betűszó, megegyezően ez amerikai kongresszus elé kerülő egyik kifogásolt törvény – Stop Online Piracy Act (SOPA) – rövidítésével, s ez megtévesztette a virtuális harcosokat.

Az Anonymus francia hackere.
Betörtek a kormányzati oldalakra is.

Járulékos veszteség, mondhatnánk a katonai zsargonnal élve, ugyanakkor az eset rávilágít arra, hogy a harcoló felek egyike sem válogat az eszközökben, amennyiben a profitjához fűződő érdekéről van szó. Ha a szabadságjogokat sokszor okkal féltő érzelmeket egy pillanatra félretesszük, látható, hogy a szoftvergyártók, a filmipar, a zeneipar, vagy éppen az írott tartalmakat előállító kiadók évente súlyos dollár milliárdoktól esnek el azért, mert a netről anyagokat megszerezni, letölteni nem csak ingyenes vagy olcsó, de roppant egyszerű is. Ráadásul a kalóz oldalak többsége nem jótékonysági alapon, hanem például emelt díjas sms-ekért, vagy havi előfizetésért adja a lopott tartalmakat, illetve teszi lehetővé azok áramlását két magánszemély gépe közt.

<#zaras_figyelo#>A net tömegessé válása óta, lassan 15 éve dúló háború egy újabb frontját megnyitva, az amerikai kongresszus 2011 májusa óta készíti elő a szellemi tulajdon védelmét szolgálni hivatott törvényt (Protect Intellectual Property Act – PIPA). Testvér-szabályozását, az említett SOPA tervezetének előkészítését pedig október végén tűzték napirendre.

A tiltakozás addig nem is volt igazán hangos, ameddig a törvényjavaslat vitája a vége felé nem közeledett. Akkor kezdtek hatalmas erővel lobbizásba az óriási webes cégek (Google, YouTube, Facebook, Yahoo!, Amazon, eBay), mellettük ezernyi más szájt, továbbá a netes szólásszabadság olyan elkötelezett hívei, mint a Wikipedia.

MILLIÓK TILTAKOZTAK
Január 18-án, szerdán nem kevesebb, mint 7 ezer weboldal sötétült el 24 órára, tiltakozván az értelmetlenül szigorú szabálytervezet ellen. A fő kifogás az volt, hogy bármilyen jogsértő tartalom megjelenése kapcsán az adott oldal hatósági kényszerítő eszközökkel lekapcsolható lett volna. Szerencsére az összehangolt tiltakozás megtette a hatását: két képviselő és egy szenátor visszalépett a törvény támogatásától és megígérték annak átdolgozását. Persze csak miután a Google egyetlen nap alatt 4,5 millió támogatót gyűjtött a tervezet elleni petíciójához, és Barack Obama elnök is úgy nyilatkozott, hogy egy sokkalta szűkebb hatósági jogokat adó és célzottabb jogszabály megalkotását támogatná.

A jogalkotó eredeti szándékával, az ingyen, sőt sokszor – különféle modellekben – pénzért kínált illegális tartalmak elleni fellépéssel persze a legtöbben egyetértenek, hiszen a korlátlan ingyenesség miatt szinte az összes tartalom-előállító ágazat súlyos válságban van. (Más kérdés, hogy például a zeneipar csak lassan ismerte fel a fenyegetést, s nem váltott időben.) Az ingyenességhez szokott netes felhasználók ugyanis nem, vagy igen ritkán (és nagyon keveset) hajlandóak csak fizetni az egyedi tartalomért. Néhány kalózpárti odáig megy, hogy minden tartalomra kiterjesztené az ingyenességet, mondván a net szabadsága semmilyen eszközzel sem korlátozható.

ADÓZNI FOGUNK?
A leghangosabban tiltakozó webes cégek jellemzően mások által előállított tartalmakhoz kapcsolódó oldalakra épülő üzletet visznek (Google, Facebook), így korántsem mindegy, ki tudják-e szolgálni a felhasználóikat – hívja fel a figyelmet Ormós Zoltán. A többek közt informatikai jogi és szerzői jogi ügyekre szakosodott Ormós Ügyvédi Iroda vezetője szerint ugyanakkor azokkal az oldalakkal nincs is baj, amelyek gazdái a jogtulajdonosok által (nálunk és a tengerentúlon is szabályozott jogi eljárás keretében) leadott figyelmeztetés nyomán el is távolítják a jogsértő tartalmakat az oldalaikról. Ám például Megaupload nem ilyen volt (az ügy részleteit lásd keretes írásunkban).

A Megaupload négy vezetője előzetesben. <#zaras_figyelo#>Dén Mátyás András, a Wikitech.hu portál főszerkesztője továbbra is eltökélt híve az internet szabadságának. Szerinte semmi értelme sincs a most folyó macska-egér harcnak, mert hiába fülelnek le a hatóságok egy-egy jogsértő oldalt, pillanatok alatt több másik lép a helyükbe. Mivel a legtöbb ilyen korlátozást a fel és letöltő felhasználók részéről ki lehet játszani, a hatóságok csak időt és energiát pazarolnak az üldözéssel.

Az online szakértő a magyarországi adózási fegyelemhez hasonlítja az illegális fájlok netes terjedését. Az analógia szerint a megoldás is a fogyasztási-jövedéki típusú adók mintájára bevezetendő szabályozás, a maitól nagyban különböző hozzáállás lehet. Bár neki sem tetszik a dolog, szerinte arra megy a világ, hogy 5–10 éven belül az internetezés adatforgalmi díjaiba fogják beépíteni az illegális letöltések költségét is, hasonlóan az üres CD-k és DVD-k árába beépített, nálunk is már létező jogdíjhoz. Ez lehet ugyanis az a pont, ahol megfogható a bevétel. Ebből a jogvédő szervezet a jogtulajdonosoknak is pénzt juttat vissza.

A szakértő szerint a másik megoldás – amit például a YouTube is követ –, hogy egyesével megállapodnak a jogtulajdonosokkal. Nekik is érdekük ugyanis a népszerűség, mert hiszen a könnyebb hozzáférés miatt nagyságrendekkel több nézője, hallgatója, olvasója lehet az így (például a YouTube-on, a Facebookon) megosztott tartalmaknak. Így pedig az árak is csökkenhetnek, mert nem csak a fizikai adathordozó költsége tűnik el, hanem a gyártási költséget és a profitot sem pár ezer, hanem több millió felhasználóra lehet szétteríteni. Az új modellben minden 3 egységnyi bevételből egy egység az anyagot feltöltőé, egy a jogtulajdonosé egy pedig a netes cégé lehet.

A Megaupload tündöklése és bukása
Világszerte számos oldal segít abban, hogy az e-mailben hagyományos módon el nem küldhető, túl nagy fájlokat el lehessen juttatni egyik gépről a másikra (például a Dropbox.com vagy a Toldacuccot.hu). Legtöbbjük tisztességesen működik, értesítés után eltávolítja az illegális filmeket, zenéket, vagy a letöltést eleve csak annak (és egy két partnerének) engedi, aki feltöltötte a tartalmat. Ám akadnak, akik visszaélnek e szolgáltatással. Ez utóbbi körbe tartozik a sokat támadott, 3,5 éve már bíróságot is megjárt Rapidshare.com, vagy a pár napja lefülelt Megaupload.com. Ez utóbbi négy vezetőjét Új-Zélandon le is tartóztatták. Sokak szerint a Rapidshare lesz a háború következő áldozata, hiszen e két portál-csoport évi mintegy 21 milliárd (!) látogatást szolgál ki, tetemes részben illegális letöltés céljából.

Beszédes az is, hogy a Megaupload által Új-Zélandon bérelt, 7 milliárd forintnak megfelelő összeget érő luxusvillában 10 millió dollár készpénzt, luxusautókat és műtárgyakat foglaltak le, összesen 39 millió dollár (közel 9 milliárd forint) értékben. A Hongkongban bejegyzett Megaupload cégtől további 17 millió dollárnyi vagyont foglaltak le. Érdekes módon Hongkongban és Kínában maga a Megaupload blokkolta oldalainak elérését, valószínűleg azért, hogy a helyi hatóságok elől rejtve maradjon kiléte.

A fő vádlott, Kim Swartz (alias Kim Dotcom) a legjobb ügyvédet próbálta felfogadni. A korábban Bill Clintont és az Enron céget is védő Robert Bennett először vállalta is az ügyet, ám két nap után visszalépett. Feltehetően azért, mert a fáljfeltöltő oldal elleni vádak megalapozottnak tűnnek. A gyermekpornón kívül például semmilyen kétes tartalmat nem távolítottak el az oldalaikról, noha tudtak azokról, sőt, az alapítók belső használatra maguk is letöltötték az illegális anyagokat. Szakértők szerint azonban, ha okosabban, megegyezésre törekedve menedzselik az oldalakat, akkor még jó darabig működhetett volna a most lekapcsolt szájt család.

Az FBI és más szervek zároló pecsétje azonban a jövőben sem kerülhet rá könnyen az efféle oldalak szervereire, hiszen a kétes tartalmakat felszólítás után eltávolító oldalak mentességet élveznek: legalább is a mai törvények szerint.

Egyébként a fejlett országokban, így nálunk is, Anti-Counterfeit Trade Agreement (ACTA) néven szintén új nemzetközi egyezmény formálódik. Közben a netes közösség tiltakozása során könnyen mosódnak össze a határok az illegális fájlterjesztés és a web szabadsága témakörében. Sőt, a korlátozásokat támogató politikusok és cégek száma is egyre fogy, ahogyan az Anonymus hackercsoport és a nagy webes szereplők támadásokat és bojkottokat hirdetnek a szigorú törvények mellett kiállók ellen.