Mérsékelt idegességgel fogadták a piacok az Irán ellen bevezetett uniós olajembargót, sokkal hevesebben reagáltak viszont a politikusok. Az EU teljes vásárlási tilalmat hirdetett, tagországai nem köthetnek Iránnal új szerződéseket, s a meglévőeket július elejétől fel kell mondaniuk. Az elmúlt hetekben az Egyesült Államok és Irán is katonai lépéseket helyezett kilátásba. Washington brit és francia hajók kíséretében egy repülőgép-hordozót vezényelt a térségbe a Hormuzi-szoros szabad hajózhatóságának biztosítására.
Az amerikaiak közölték azt is, hogy már az atomfegyver előállításának lehetőségét is elég oknak tartják egy Iránnal szembeni katonai akcióhoz. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő ugyanakkor emlékeztet arra, hogy Irán maga mellett tudhatja Oroszországot és Kínát. Moszkvai vezetők egyenesen úgy fogalmaztak az ügyben, hogy egy esetleges Irán elleni támadás Oroszország érdekeit sérti. Az embargó tehát biztonságpolitikai szempontból nem visz közelebb a megoldáshoz, sőt tovább élezi a konfliktust.<#zaras_figyelo#>

Pletser Tamás, az ING Bank olaj és gázpiaci elemzője szerint a fejlett világban tapasztalható recesszió visszavetette az olajfelhasználást. Kína gazdasági növekedése szintén lassul. Egyidejűleg erősödik viszont a kínálati oldal. Irak növeli a kitermelését, s a brazil partok mentén újabb tenger alatti olajmezők kiaknázását kezdték el. A kereslet-kínálat viszonyait nézve tehát nincs ok az olaj drágulására, ugyanakkor mégsem zárható ki a 150 dolláros barrelenkénti ár. Ennek hátterében az áll, hogy Irán a világ egyik legfontosabb olajszállítási útvonalának részét képező Hormuzi-szoros lezárásával fenyegetőzik. A szoroson keresztül szállítják a tankhajók a Perzsa-öböl térségében kitermelt olajat az Indiai-óceán felé.

Magyar szempontból az embargónak közvetlen hatása nincs, sőt, a forint árfolyamának erősödése inkább az üzemanyag árak csökkenését indokolja. Ez látható is volt a hét közepén, amikor a Mol 5 forinttal csökkentette a gázolaj literenkénti nagykereskedelmi árát.

A napi 4 millió barreles iráni olajtermelésből egyébként 2,5 millió barrelt értékesítenek külföldön, ebből félmillió megy Európába. Az egyik legjelentősebb felhasználó Kína, amely már az embargóról szóló uniós döntés napján jelezte, hogy kész a tilalommal sújtott mennyiséget átvenni. India is előszeretettel használja az iráni, egyébként nem igazán jó minőségű kőolajat. Ebben a relációban viszont elszámolási problémák merültek fel. Az iráni–indiai olajüzlet elszámolását ugyanis egy török bank végezte, amely az Egyesült Államok nyomására kiszállt az üzletből. Törökország egyébként maga is vásárol a perzsa államtól napi 200 ezer barrelt. Nagy kérdés, hogy Ankara csatlakozik-e a Brüsszel által kezdeményezett embargóhoz, ahogyan azt az EU és Washington is szeretné.

Az olaj világpiacán azért sem aggódnak egyébként, mert Szaúd-Arábia jelezte, hogy a jelenlegi 10 millió barreles termelését szinte azonnal 11 millióra tudja növelni, és fél-egy éven belül akár 12,5 millió barrelt is képes a világpiacra vinni. A perzsa–arab szembenállásnak komoly hagyományai vannak az olajpiacon, így nem kétséges, hogy Rijád mindent elkövet majd annak érdekében, hogy rontsa Irán piaci helyzetét, és levadássza Teherán vásárlóit.