A közgazdász társadalom véleménye mára már egységes és határozott: az eddig folytatott gazdaságpolitika tarthatatlan. A megoldási javaslatok persze eltérnek egymástól, függően a különböző tudományos iskolákhoz és politikai áramlatokhoz tartozók nézőpontjától.

NINCS PÁRBESZÉD
A véleményformáló és alapjában véve az ortodox gazdaságpolitika alapján álló, illetve a nem ortodox gazdaságpolitikai modellben gondolkodó kormány között nincs párbeszéd. Egyrészt nincs is olyan platform, amely teret kínálna az érdemi, valóságos eszmecserére. Másrészt jól látható, hogy a kormány – eltekintve néhány látszat-konzultációtól – nem kíváncsi a közgazdászok véleményére. A rendszerváltás után húsz évvel ismét szembesülhetünk a korai szocializmus egyik sarkalatos ideológiai alapvetésének újjáéledésével. A politikai hatalom abszolút elsőbbséget élvez a gazdasággal szemben.

A közgazdászok a piaci koordinációban gondolkodnak, a kormány ezzel szemben a bürokratikus koordináció talaján áll. A kabinet ideológiai alapvetésében hatalmi érdekekből táplálkozó, erőteljes etatista és nacionalista vonások fedezhetők fel. A kormány behatolt a magántulajdon szférájába, fellazította a jogállamot jellemző garanciális szabályokat.

<#zaras_figyelo#>Intézkedéseivel meggyengíti a piacgazdaság és a polgári társadalom alapját képező magántulajdont, s olyan nemzeti, szuverén gazdaságpolitika lehetőségében bízik, amely ma már legfeljebb csak a történelmi archívumokban található meg. Magyarország kis, nyitott gazdaságú ország, s így még rövidtávon sem függetlenítheti magát a közgazdasági realitásoktól. Főleg akkor nem, ha tagja a gazdaságtörténet egyik legszorosabb integrációjának, az Európai Uniónak.

A kormány az elmúlt másfél évben a piacok szabályozása helyett a piaci viszonyokat torzító intézkedések sorozatát vezette be. A gazdasági szereplőket kényszerhelyzetbe hozta, s így azok alkalmazkodása a helyzethez szintén kényszerreakciók sorozatává vált. Ez jelentős többletköltségekkel és a piaci szereplők számára oly fontos jövőkép elvesztésével járt.

A kétharmados hatalom nyelvezetében, szimbólumaiban, viselkedési kultúrájában etatista, nacionalista szellemiség tükröződik. A túlzott centralizáció állandó zavarokat kelt a döntési folyamatokban, s erősen korlátozza a helyi autonómiát. A Magyar Növekedési Terv a kormány geopolitikai tájékozódásának, s tegyük hozzá, ezzel értékválasztásának is súlyos orientációs zavaráról árulkodik. A jelenlegi gazdaságpolitika következményei a legjobb akarattal sem minősíthetők schumpeteri értelemben vett kreatív rombolásnak.

ÖN- ÉS KÖZVESZÉLYES
A Magyarországon kiépült struktúra, a magyar modell, amelyből kiiktatták a kontrollmechanizmusokat, ön- és közveszélyes. A súlyos morális és hitelességi veszteségeket is okozó politikai – s nem gazdasági – kormányzással szemben mára nem maradt más ellensúly, mint az Európai Unió és tőkepiac. A rendkívül ideges pénzpiacok a magyar helyzet bizonytalanságára a szokásosnál is hevesebben reagálnak. Kiszámíthatatlan gazdaságpolitikára kiszámíthatatlan piaci reakció a válasz. Vajon mikor jöhet létre a magyar progressziónak az a szakmai és politikai egysége, amely hiteles és kellő erőt képviselő belső támogatást nyújthat egy, az országot az európai centrum felé közelítő politika számára?

A szerző a Figyelő volt főszerkesztője