Isten őrizzen! Nagyon részegnek kellene ahhoz lennem! Így tréfálkozott Lázár János Fidesz frakcióvezető a Figyelő kérdésére, hogy dohányzik-e. Freudi elszólásnak is tűnhet a válasz, mert az EU egyik legszigorúbb dohánykereskedelmi szabályozásának a bevezetésére készül a kormányzó párt. Ezáltal csaknem olyan macerás lesz a dohányosoknak cigarettához jutni, mint iszlám országban alkoholt venni. De szüksége is lesz Lázárnak és 9 képviselőtársának a józan belátására, hogy a dohányértékesítést átszabó egyéni törvényjavaslatot a jelen formában érvényre juttassa az ügyesen lavírozó dohánylobbi érdekei ellenére.

Dohánybolt 1956-ban. Reklámozni most sem lehet. Fotók: MTI

Már így is füstölögnek a cigarettagyártók. Szinte egy időben a reformmal felérő javaslat elkészültével jelentette be a kormány, hogy az idei – szokásos év eleji – jövedékiadó-emelés után újabb 20 milliárd forintos többletbevételért ismét csavar a jövedékiadó-présen.

VISSZA A TRAFIKOKBA
Az ifjúság védelmét célzó javaslat pedig újabb gyökeres változást és forgalomcsökkenést helyez kilátásba. A hazai terméket megkülönböztetetten kedvezményező szabályok borítékolhatóan a forgalom 40 százalékát kitevő import visszaesését eredményezik majd a mintegy 450 milliárd forintos forgalmú hazai cigaretta- és vágottdohány-piacon. Az eddig élelmiszerüzletekben, benzinkutakon, vendéglátó- és szórakozóhelyeken szabadon árusított dohánytermékeket 2013-tól csak korlátozott számú szaküzletben, Dohánybolt feliratú, amúgy reklámok nélküli, jeltelen trafikokban lehetne kapni a javaslat szerint.

Csak mintegy 2000 lakosonként lehetne létesíteni egy dohányboltot, azaz egy kisebb faluban legfeljebb egyetlen egy ilyen elárusítóhely lenne. A jelenlegi, mintegy 40 ezerről így alig 6000-re, ezen belül a fővárosban 900-ra csökkentenék a dohányértékesítési pontok számát. De a dohányboltokban sem feltétlenül lehet majd minden cigarettát kapni, mert a tervezet szerint a boltos csak a Magyarországon gyártott dohánytermékeket köteles készleten tartani, importot tehát nem. Előfordulhat, hogy a 2000 lakosúnál kisebb falvakban lévő egyetlen dohányboltban így nem lesz például Philip Morris, vagy Imperial Tobacco termék, de sátoraljaújhelyi Continental és a pécsi British American Tobacco (BAT) márkái biztosan ott lesznek. A kedves bagós szokjon át például a Sophianéra. Ezt az importőrök feltehetően nem fogják szó nélkül hagyni, s hivatkozhatnak például az áruk szabad áramlását előíró szabályokra. <#zaras_figyelo#>

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

De a megkülönböztetés felveti annak a veszélyét is, hogy a boltost korrumpálják majd egyes dohánycégek. Egyes piaci szereplők ezért is vélik úgy, hogy nem véletlenül részrehajló a tervezet, az egyébként Lázár Jánossal egy városból, ugyancsak Hódmezővásárhelyről származó Sánta János Continental-tulajdonos ennek köszönhetően az importőröknél kedvezőbb helyzetbe kerül.

MEGPÁLYÁZOTT ENGEDÉLYEK
A koncesszióért, azaz trafikengedélyért a tervek szerint pályázni kell. A dohánykereskedelmi koncessziókat koordináló állami társaság a tervek szerint előnyben részesíti majd a munkanélkülieket, a gyesről visszatérő nőket, a csökkent munkaképességűeket, s elsősorban ilyen személyeknek ítéli oda az akár 20–30 évre szóló dohányértékesítési koncessziót. Az előterjesztők több ezer – más becslések szerint egyenesen 10 ezer – családi vállalkozó munkához jutását remélik az új struktúrától, de hogy a koncesszió mennyibe kerülne, arról még nem szól a fáma. Arról viszont igen, hogy az a kiskereskedő, aki megszegi a szabályt, és fiatalkorút is kiszolgál cigarettával, vagy más dohányfélével, akár 500 millió forintos büntetésre, s értékesítési jogának elveszítésére számíthat.

De a csábítás is kisebb lesz, hiszen minden dohányreklám eltűnik majd az élelmiszerüzletekből, a benzinkutaknál lévő shopokból is. Reklámozni csupán a trafikokban lehet majd a cigarettát, ahová viszont azok a vevők járnak, akik már dohányoznak. Esetükben pedig kidobott pénz a népszerűsítés, hiszen már nikotinfüggők. Így az új rendszerben a megkérdezettek szerint gyakorlatilag megszűnhet az évi, mintegy 1,5 milliárd forintos dohányreklám-piac is.

„A fiatalok a célközönség!” – ezzel indokolja a javasolt drákói szabályokat Lázár, aki szerint éppen a tizen- és huszonéves ifjúság áll a dohánylobbi célkeresztjében. Ezért kell a kormánynak felvennie a kesztyűt a dohánygyártókkal szemben, amivel egyetért Félix Péter, a Dohányfüst-irtók Egyesületének és a Füstirtók a Gyermekdohányzás Ellen Alapítvány elnöke is. A reklámok szerinte is azoknak a gyerekeknek szólnak, akik még nem dohányoznak, ezért a cégek kizárólag a márkát sulykolják, és nem a terméket.

A további forgalomcsökkenést hozó változás persze fáj majd a dohányiparnak, de Sánta János, a magyar kézben lévő Continental Dohányipari Zrt. tulajdonosa szemlátomást támogatja a piacát apasztó javaslatot. „Egyetértek azzal, hogy a fiatalok körében tényleg terjed a dohányzás és ezt meg kell akadályozni” – mondja Sánta, aki elfogadhatónak tartja, hogy az állam a cél érdekében hatékonyabb eszközökhöz nyúljon. Feltéve, hogy a felnőtt fogyasztók választási szabadsága megmarad; esetleg tovább javul. A dohányboltok létrehozása ugyanis szerinte nem fogja a felnőttek fogyasztási szokásait döntően befolyásolni. Ahol pedig valóban csökkenne a forgalom – a fiatalkorúak körében –, ott azt egy gyártó szájából kissé furán hangzó kijelentés szerint „tudomásul kell venni”.

A feketegazdaság pedig nem fog erősödni Sánta szerint, mert az ezredforduló után még 27 százalékos dohánykereskedelmi feketepiac – a hatékony ellenőrzés és az ésszerű adózású, legális alternatívát jelentő fogyasztási (sodrott) dohány elterjedése nyomán – 6 százalékra csökkent. Ez utóbbi termékkör pedig döntő a Continetal számára, mert itt csaknem 20 százalékos a részesedése. Ezzel itthon piacvezető, míg cigarettából csak 1,5 százalékot mondhat magáénak.

VIHAR ELŐTTI CSEND
A megkérdezett, külföldi tulajdonú gyártók viszont borúlátók a javaslat hallatán. Informálisan akár 1500 munkavállaló elbocsátásával számolnak az ágazatban, hogy ellensúlyozni tudják az új értékesítési forma miatt várhatóan zuhanó bevételeket. A kereskedelmi különadóhoz vagy a bankadóhoz hasonló, váratlan csapások veszélye miatt inkább mégis hallgatnak, de a csend vihar előttinek tűnik.

Erre utal az is, hogy 17 év után váratlanul megszűnt az ágazati lobbiszervezet, a Magyar Dohányipari Szövetség, mivel a tagok zöme Dohányipari Befektetők Magyarországi Szövetsége (DBMSZ) néven új érdekképviseletet alakított. A dohánycsoportok pedig könnyen megkontrázhatják az évi mintegy 450 milliárd forint forgalmú magyar cigaretta-kiskereskedelmet átszabó új rendszer működését. Azon múlik a siker, hogy érdemes lesz-e a helyzetbe hozni kívánt családi vállalkozásoknak koncessziót vásárolni, mert nélkülük nem lesz hol cigarettát venni. A koncessziós díjat és a feltételek alakításának jogát ugyan az állam magához vonja, de nem tudni, ki szabja meg a kiskereskedelmi árrést.

Vincze István, a Continental Zrt. gyártmányfejlesztési igazgatója az illata alapján ellenőrzi a dohányt. Nyerő szériában.

„Márpedig ezen áll vagy bukik majd a koncepció életképessége” – állítja Félix Péter. Ha az árrést az a dohányipar határozza meg, amelynek nem érdeke a koncessziós értékesítés, leviszi a jelenlegi 4 százalékról. Pedig a haszonkulcs már most is annyira csekély, hogy a nagy készletfinanszírozási költségek miatt minimális eredményt, vagy éppen veszteséget hoz a forgalmazóknak. A kiskereskedők nagy része eddig is csak azért tartotta fenn a cigarettaértékesítést, hogy ne pártoljanak el a vevői. Ha viszont a felére, 2 százalékra csökkenne az árrés, nem lesz olyan vállalkozó, aki a borítékolhatóan ráfizetéses koncesszióért fizetne.

EMELKEDŐ ADÓTERHEK
Pedig erre az eshetőségre is érdemes felkészülniük a döntéshozóknak, akár az árrés rögzítésével, mert a törvény megszületéséig mélyen hallgató külföldi dohánycsoportok vezetőinek béketűrését már kikezdhette a kis magyar piacon dúló ádáz küzdelem, és a folyamatos, egyre nehezebben követhető és agyafúrtan változó adóemelés. A 2012-es adóévre például a „megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról és egyes törvények módosításáról” szóló törvényt megváltoztató törvényjavaslat zárószavazás előtti módosításával emelte meg a kormánypárt a cigaretta és a dohány jövedéki adóját is, és hozta előre a több lépcsőben emelkedő adótételek bevezetését is, májusról februárra, illetve novemberről júliusra.

Pedig a növekvő terhek és az éles verseny már eddig is a gazdaságosság javítását célzó kemény lépéseket követelt a hazai piac csaknem 90 százalékát kitevő három nagy, nemzetközi csoporttól, amelyek közül kettő évek óta veszteséges (lásd a céges táblázatot). A Philip Morris például már korábban bezárta az egri gyárát, és információnk szerint Prágában gyártja a magyarországi piacra szánt termékeit. Az Imperial Tabacco is lakatot tett a debreceni üzemére, és szintén külföldről, Krakkóból szállít hozzánk. Ez pedig azt jelenti, hogy a közepes dohánytermelői adottságokkal rendelkező Magyarországra importálják az itthon elfüstölt mennyiség legalább 40, más becslések szerint 65 százalékát. A hazai Continental mellett csak a 42 százalékos részesedésével piacvezető BAT pécsi gyára maradt talpon a külföldi tulajdonba került nagy feldolgozók közül. Utóbbiban mintegy 5,4 milliárd forintos beruházást fejeztek be 2011-ben. Mégis, több mint elgondolkoztató, hogy a multi magyarországi csoportjának, a BAT Pécsi Dohánygyár Kft.-nek a konszolidált mérlegében 2008–2009-ben nemcsak a jegyzett tőke alá csökkent a saját tőkéje, hanem mindkét évben negatívvá is vált az érték. A dohánycégek eredményén mély nyomot hagy, hogy tavaly újabb, csaknem fél évig tartó, minden korábbinál gyilkosabb árháború dúlt a dohánypiacon, az iparági sajátosságokat tekintve abszurd, olykor 15–20 százalékos árengedménnyel. Félix egyenesen a multi konkurenseknek a remek kormányzati, és Lázár Jánoson keresztül kiváló fideszes kapcsolatokkal rendelkező Continental elleni akciójának tartja az idei árharcot. „Ekkora árcsökkentést csak veszteség árán lehet tartani, meggyőződésem, hogy a dohánycégek zömének 2011-es eredménye mínuszos lesz” – előlegezi meg az alapítványi elnök.

MEDDIG TERHELHETŐ A SZEKTOR?
Utóbb a piaci árak ugyan ismét elérték a korábbi szintet, de az unió egyik legszigorúbb dohánykereskedelmi rendszerének 2013-as várható bevezetése és az újabb adóemelés a feldolgozók tartós depresszióját vetíti előre. A képviselőknek arra kell majd választ találni a részletek kidolgozásakor, mennyi pénzt lehet még úgy beszedni a szektorból, hogy közben érdemben ne csökkenjen a költségvetési szempontból aranytojást tojó tyúknak számító dohánykereskedelem. A piaci szereplők további, csaknem 40 milliárd forint bevételt becsülnek a koncessziók értékesítéséből, miközben a 2010-ben 450 milliárdos dohánypiacból 352 milliárd forint jövedékiadó-, illetve forgalmiadó-bevétele származott a költségvetésnek.