Rögös visszaút

Eszter joggal érezte magát szerencsésnek: szülés után 10 hónappal visszamehetett a munkahelyére, és kialkudott magának egy 4 órás állást. Korábbi vezető pozícióját ugyan nem kapta vissza, de főnökei legalább rugalmasak voltak. Belementek abba, hogy heti 20 óráját négy nap alatt dolgozza le, így péntekre már nem kellett a nagymamát vagy bébiszittert beszerveznie. Mindezek után most mégis a felmondási idejét tölti, belekerült ugyanis a céget elérő leépítés első hullámába. „Négyórányi munkát sokkal könnyebb valakinek átadni, mint egy teljes állást” – magyarázza Eszter belátóan, majd hozzáteszi, hogy azért a helyzetét, sok-sok nőtársához hasonlóan, igazságtalannak és megalázónak érzi. Hiába keresgélt az interneten, és feleslegesen fordult fejvadászhoz is, tapasztalatai szerint négyórás munkára legfeljebb recepcióst vagy pénztárost kerestek.

Esélynövelés

Magyarországon az elmúlt években született néhány intézkedés, amely a nők munkaerő-piaci esélyeinek növelését szolgálja, még ha a statisztikákon egyelőre nem is látszik jótékony hatásuk.

● A munkaadó bértámogatást kaphat, ha olyan regisztrált álláskeresőt foglalkoztat, aki 18 évesnél fiatalabb gyermeke(ke)t egyedül nevel, vagy aki a megelőző 12 hónapon belül valamilyen anyasági támogatásban részesült

● A különböző anyasági ellátásokat igénybe vevők 2002 óta tandíjmentesen végezhetik egyetemi-főiskolai féléveiket az államilag finanszírozott és a költségtérítéses képzésben is

● A Start-plusz program 2007 júliusa óta célzott járulékkedvezménnyel segíti a gyes mellett munkába állókat (amennyiben korábbi munkahelyük megszűnt), továbbá azokat, akik az anyasági támogatás kifutása után egy éven belül munkába állnának

A FOKOZATOSSÁG ÁLMA. Problémájával nincs egyedül. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közelmúltban készített kutatása azt tárta fel, hogy bár a gyesen vagy gyeden lévő kismamák háromnegyede tervezte, hogy visszatér a munkába, tízből mindössze négy tudott visszamenni a korábbi állásába. A nők közel 30 százalékát régi munkáltatója nem kívánta alkalmazni, egytizedük korábbi állása időközben megszűnt, durván 10 százalékuk az óvoda vagy bölcsőde hiánya miatt nem tudott visszatérni, minden tizedik anyuka pedig nem akarta korábbi munkáját folytatni. Elsősorban azért, mert igen kevés a családi teendőkkel összeegyeztethető álláshelyek száma. A többség ugyanis fokozatosan szeretne visszaállni a munkába, vágyik a rugalmas időkeretekre, és ideálisnak tartaná a részmunkaidős foglalkoztatást, ám ezek az elvárások elvétve találkoznak a cégek szempontjaival.

A részmunkaidős foglalkoztatás terén óriási szakadék tátong a hazai és a nemzetközi gyakorlat között. Míg az e téren éllovas Hollandiában 2006-ban a foglalkoztatottak 46 százaléka részmunkaidőben dolgozott, és az uniós átlag is 18 százalék felett volt, addig nálunk tavalyelőtt mindössze 4 százalékos volt ez az arány. A távmunkázás szintén gyerekcipőben jár, a job-sharingről pedig – vagyis amikor is ugyanazt a feladatkört ketten látják el – a cégek többsége még nem is hallott. A Hewitt Associates legutóbbi Legjobb Munkahely-felmérése hasonló képet festett: a kutatásba bevont 138 vállalat 74 százaléka ugyan lehetővé tette a 4 vagy 6 órás munkavégzést, ám csupán a dolgozók 6 százaléka számára. A szikár számok sugallta szigornál azért valamelyest jobb a helyzet: bizalmi alapon sokszor a papíron fix keretek is fellazíthatók…

„Bátran és időben jelezze a kismama, mikor és milyen formában, például távmunkában vagy részmunkaidőben szeretne visszatérni az állásába” − ad tanácsot Jacobsen Petra, a GE szervezetfejlesztési vezetője, aki mindkét kisgyerekével több hónapig távmunkában otthonról végezte a feladatát. Azt azonban hozzáteszi, ez akkor működik, ha a nő előtte már „letett valamit az asztalra”, és főnöke megbízik benne, hogy otthon sem fog lazsálni. Éppen ezért az 5−6 évnyi kihagyás egyhuzamban nem szerencsés, mert kicserélődnek a főnökök és az anya is kiesik a szakmájából. „Fontos szabály: a munkában soha nem használom fel kifogásként, hogy gyermekem van, emiatt nem mondok le hivatalos programokat” − teszi hozzá a háromgyerekes Zolnay Judit, az Aviva Életbiztosító Zrt. vezérigazgató-helyettese.

Versenyfutás a bölcsődékért

Bölcsődét épít a budapesti II. kerületi önkormányzat. Vélhetően e hírre nem sokan kapják fel fejüket, elvégre ez lenne az önkormányzatok egyik feladata. Annak a kismamának azonban, aki megtapasztalta, hogy a bölcsődék 3–4-szeres túljelentkezéssel küzdenek, valószínűleg felcsillan a szeme. (Összehasonlításképpen: az idén a felsőoktatásba jelentkezők 91 százalékát felvették.) Manapság ritka az az önkormányzat, amely bölcsődeépítésre szánja el magát, hiszen a szigorú higiéniai, építési és egyéb előírások, valamint a relatíve nagy személyzetigény miatt – egy óvodában 20 gyerek is eljátszik egy óvónővel, a bölcsődében 12 gyerekre 2 gondozó kötelező – rendkívül drága ennek a típusú gyermekjóléti intézménynek a fenntartása. A II. kerület számításai szerint egy gyermek éves bölcsődei ellátása összesen 1,3 millió forintba kerül; a költségvetés 2008-ban ehhez 547 ezer forint normatív állami támogatást biztosít, a többit az önkormányzatnak kell állnia. Egy óvodás éves ellátása alig feleannyit kóstál, mint egy bölcsisé, igaz, az állami normatíva ezt is csak 40–50 százalékban fedezi.

Hazánkban a gyermekvédelmi törvény a tízezer főnél nagyobb településeken kötelezi az önkormányzatokat bölcsőde fenntartására, azt azonban már nem szabja meg, hogy a nagyobb városokban hányat kell működtetni. (Egy új szabály értelmében a jövő évtől viszont azon települések, ahol nincs bölcsőde, egységes óvoda-bölcsődét hozhatnak létre a két évnél idősebbek számára.) Így nem csoda, hogy a települések takarékoskodnak a drága intézménytípussal, s a rendszerváltás óta a felére csökkent az országban a bölcsődék száma. Ma a 300 ezer körüli 0–3 éves korú gyermekre 25 ezer bölcsődei férőhely jut.

Egy bölcsődei hely megszerzése ma tehát havi 100 ezer forintnyi állami-önkormányzati támogatással egyenértékű. Mérlegelendő lenne tehát, hogy mely anyák munkába állását támogassák ekkora összeggel az adófizetők. Nem biztos például, hogy ez a leggazdaságosabb módja, hogy egy szupermarket pénztárosát visszahelyezzék a munkába (arról nem beszélve, hogy sok helyen a nem dolgozó anyák gyereke is bejuthat a bölcsődébe). Ráadásul az adott intézmények legtöbbjéből általában délután 5-ig el kell vinni a gyereket, ami sok pozícióval nem egyeztethető össze. Eközben a bölcsődék létjogosultságának elfogadottsága még mindig rendkívüli alacsony: a Szonda Ipsos idén nyári felmérése szerint tíz emberből kilenc úgy véli, hogy a gyerek 3 éves koráig az anyának otthon a helye.

Aki mégis dolgozna, és nem kapott helyet az önkormányzatiban, magánbölcsődébe adhatja gyermekét − Budapesten átlagosan havi 70–80 ezer forintért. Ez viszont már nem sokkal olcsóbb, mint naponta néhány órára feketén dadust vagy bébiszittert felfogadni. De egyre keresettebbek a nyolcórás, főállású, legálisan foglalkoztatott, képzett, tapasztalt házi dajkák, óvónők is: ők gyerekszámtól függően nettó 100−150 ezer forintot keresnek.
Olcsóbb megoldás lehetne a családi napközi; ebben otthon vigyáz az erre vállalkozó (többnyire maga is szülő) legfeljebb öt gyerekre, a csecsemőtől a kiskamaszig. Az effajta megoldás azonban itthon még nem elterjedt, tavaly alig 1100 gyerekre felügyeltek ilyen formában. A jelenlegi rendszerben az állam évi 250 ezer forinttal támogatja egy gyermek ilyen jellegű elhelyezését, ezt a szülők 30−60 ezer forintos havi díjjal egészítik ki. Azaz a magánbölcsinél olcsóbb az ellátás, s a gyermekeknek is személyesebb bánásmódot kínál. Ráadásul nem kell külön épületet fenntartani.
SZEKÉR SZIMONETTA

A lapunknak név nélkül nyilatkozó kismamák közül sokan panaszkodtak arra, hogy a kihagyott néhány év után extra erőkkel kellett bizonyítaniuk házon belüli versenyképességüket, és volt, amikor közvetlen főnökük szándékosan is „betett” nekik. „Szóltam, hogy beteg a gyerek, és kivennék egy fél nap szabadságot, mire a főnököm éppen arra a néhány órára hívott össze egy megbeszélést, kötelező részvétellel” – mesélte egy anya, akinek cége történetesen családbarát titulussal büszkélkedik. Neki egy szűk évébe telt, mire ismét „bedolgozta” magát, és ma már nem ütközik efféle korlátokba.

Végletes viszonyulások

A munkáltatók különböző módon viszonyulnak azon dolgozóikhoz, akik gyermeket vállalnak. Egy-egy példa a két végletre:

AZONNALI ELBOCSÁTÁS
Amikor kiderült, hogy gyermeket vár, Egri Anikót azonnal elbocsátották a munkahelyéről. Bár ő jelezte a felvételi beszélgetésen, hogy tervez gyereket, ez a munkaadóját láthatóan mégis váratlanul érte. Anikó mégsem ezért volt dühös munkahelyére, hanem azért, mert alkalmazása első hónapjában elmulasztották őt bejelenteni, így később derült csak ki, hogy nem volt folyamatosan biztosított abban az időszakban, amelyet a gyed igénylésekor figyelembe vesznek. „Amit a szülés előtt nem sikerült a karrierben megvalósítani, arra utána már biztos nem is lesz lehetőség” – mondja borúlátón.

TELJES RUGALMASSÁG
Hartyáni Zsuzsa már azelőtt is az SAP-nál dolgozott tanácsadóként, hogy megszületett volna kisfia. Igaz, akkor még Ausztriában, ott is tért vissza a munkahelyére egy év után, de később Magyarországra költözött, ahol szintén megkapott minden támogatást a cégtől. Kezdetben heti 8 órát dolgozott, ennek is a felét otthonról, Magyarországon már 24 órára emelte a munkával töltött időt, igaz, az irodában így is csak heti egy napot tölt bent, és kettőt otthon dolgozik le. Kisfia szeptembertől megy a cég közelében található óvodába, eddig csak a nagyszülők segítségével tudta megoldani a felügyeletet.

„Én eddig mindig megjártam a kismamákkal” – vallja be őszintén egy közel száz főt foglalkoztató könyvelő cég alapító-tulajdonosa, aki maga is kisgyermekes apuka. Pedig cége mindig is biztosította a rugalmas munkaidőt, a részmunkaidős alkalmazást, a kismamák kimazsolázhatták a kevesebb munkát igénylő cégeket az ügyfélkörünkből, hazavihették a munkát, ha akarták, gyes alatt pedig fizették az extra tanulmányaikat is. „Mégis, kivétel nélkül valamennyi esetben az történt, hogy a gyerekes anyukák többet akartak, és ma már egyikük sem dolgozik nálunk. Még több szabadságot és még több fizetést kértek, különösen akkor, ha a gyes alatt netán egy plusz diplomát is szereztek. Kész ráfizetés tehát egy kismama alkalmazása.” A vállalkozás vezetője azt is hozzáfűzi: öt-hat évnyi kiesés alatt a számviteli szabályok megváltoznak, mindenki kezdőnek számít. Az évek múltával és a gyerekek számának gyarapodásával pedig egyre több szabadságra is jogosultak a kismamák.

Kellemesebb tapasztalatokról számol be Vinnai Balázs, a banki rendszereket fejlesztő IND Csoport ügyvezető igazgatója. Náluk a nők egy-másfél évvel a szülés után mindannyian visszatértek, és azóta is a cégnél dolgoznak, egyikük a társaság felső vezetésében. Szülés előtt jellemzően az utolsó pillanatig dolgoztak, visszatérésük után pedig szinte új lendülettel vetették bele magukat a munkába. „Nyilván ehhez hozzátartozik az is, hogy a mi szakmánk, a bankinformatika kellően kreatív és rugalmas, ily módon viszonylag könnyen összeegyeztethető a gyereknevelésből fakadó váratlan eseményekkel is” − teszi hozzá Vinnai.

VISSZASEGÍTŐ PROGRAMOK. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium közel tíz évvel ezelőtt indította útnak a Családbarát Munkahely című pályázatot. „Családbaráttá persze nem attól válik egy munkahely, hogy nem diszkriminálja a dolgozóit, és betartja a minimális jogszabályi követelményeket, vagy, hogy felkínálja a részmunkaidőt” – vázolja Makár Orsolya, a tárca munkatársa. Kizárólag a kérdést komplexen szemlélő vállalatok tekinthetők családbarátnak, azok, amelyeknél külön hangsúlyt fektetnek például a gyermekvállalás után a munkatársak visszasegítésére, továbbá minden más családi elkötelezettség munkával történő összeegyeztethetőségére. Lehet azért jó példákat találni a köz- és a magánszférában is, a korábbi évek nyertesei közül Makár Orsolya például Budaörs város önkormányzati hivatalát, az alsózsolcai Csavar- és Húzottáru Zrt.-t, valamint az informatikai adatmentéssel foglalkozó Kürt Zrt.-t emeli ki.

A Magyar Posta több szempontból rekorder: e vállalatnál dolgozik a legtöbb nő (a 36 ezer dolgozó 62 százaléka), és az országban itt a legmagasabb a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya is: 15 százalékos. „A részmunkaidős dolgozók 80 százaléka nő, közülük sokan kisgyerekes anyák” – hangsúlyozza Tomecskó Tamás szóvivő. A Posta a 2004-ben lefektetett esélyegyenlőségi tervének szellemében tudatosan figyel arra, hogy igény szerint rugalmassá tegye a munkavégzést, gyermekvállalás után képzéssel támogatják a visszatérő dolgozókat, nyáron pedig tábort szerveznek a gyerekeknek.

KULCS A FŐNÖKNÉL. A nagyobb hazai multik közül a Magyar Telekom tud érdemi családbarát koncepciót felmutatni.A cég külső intranetes oldalán létrehoztak egy felületet a részükre, ahol folyamatosan figyelhetik a belső állásokat, és informálják a kismamákat a fontosabb vállalati hírekről, lehetőséget adnak részmunkaidős szerződésre vagy távmunkára is. Egy önsegélyező pénztárral kötött megállapodás részeként a gyermek-elhelyezési terheket is próbálják csökkenteni. A programnak ugyanis részét képezi a bölcsődei, óvodai elhelyezés és a szünidei táborozás támogatása is. „Azért nálunk is van még feladat azzal kapcsolatban, hogy a kultúra részévé tegyük a rugalmas munkavégzési formákat” – fogalmaz Lauly Patrícia programfelelős, aki másfél éves gyereke mellől nemrégiben tért vissza, és jelenleg részmunkaidőben dolgozik. Tapasztalata szerint elsősorban a közvetlen vezetők hozzáállásán múlik, hogy kinek miként sikerül a visszatérés. Ha a felettes „keresztbe tesz”, akkor a cég központilag előírt törekvései is üres szólamok maradnak csupán.

Európai esélyek
Három nyugat-európai ország gyakorlatát vizsgáltuk meg, miként próbálják meg náluk összeegyeztetni az anyaságot és a munkavállalást. A svéd modella terheket megosztja a két szülő között, a francia megközelítés a nőket mielőbb visszatereli a munkaerő-piacra, Németország viszont most vizsgálja felül eddigi konzervatív, az anyákat otthon tartó rendszerét.

SVÉDORSZÁG: Családi munkamegosztás
Svédországban egyetlen nő sem maradhat le a fizetésemelésről csak azért, mert kisgyerekkel van otthon.

Maj-Britt most várja első gyermekét, és férjével úgy tervezik, felváltva maradnak otthon a kicsivel. A kozmetikai cégnél dolgozó Maj-Britt közel annyit keres, mint férje, és a svéd családtámogatási rendszernek köszönhetően nincs félnivalója, hogy kiesik a munkaerőpiacról.

A titok nyitja – a Svédországban amúgy is bevett gyakorlatnak számító esélyegyenlőség mellett – a nagyfokú rugalmasság. A gyerekkel összesen 480 napot lehet otthon maradni, ennek nagy részében a korábbi fizetés 80 százaléka jár. A szülők döntik el, hogyan osztják fel ezt időben, illetve egymás között. A gyerek nyolcéves koráig vagy az első osztály befejezéséig ugyanis szabadon gazdálkodhatnak a szabadság napjaival, és több részletben is kivehetik azokat.

A kutatások azt bizonyítják, a gyermekgondozás rugalmassága növeli a gyermekvállalási hajlandóságot. S valóban, a svéd népességszám folyamatosan nő, a nők 1,8-as termékenységi rátája európai összevetésben igen magasnak számít. Némiképp meglepő eredmény, hogy minél többet marad otthon az apuka az elsőszülöttel, annál valószínűbb a második gyerek születése a családban. Ez a munkamegosztás pedig nem ritka. A férfiak erre való hajlandóságát akarták növelni a kilencvenes évek közepén bevezetett „apa-hónappal”. Ezt mára 60 napra emelték, ami a 480 napos szülői szabadságból csak az egyik szülőnek jár – többnyire az apának, hiszen általában ő van otthon kevesebbet a gyerekkel. Ezen változtatna az idén bevezetett esélyegyenlőségi bónusz, amelynek összege annál magasabb, minél egyenlőbben osztják el egymás között a szabadság 480 napját.

Az otthonlét letelte után pedig, ha a szülő tanul vagy dolgozik, joga van elhelyezni egyéves kor fölött a gyereket a lakóhelyéhez legközelebbi bölcsődében vagy óvodában. A svéd kismamák a rugalmas rendszernek köszönhetően hamar visszatérhetnek a munkába, bár kezdetben főleg részmunkaidőben dolgoznak. Egy 2006-os intézkedés szerint a gyesen lévő alkalmazottakat ugyanazok a jogok illetik meg, mintha dolgoznának, ezért szóba jöhet az is, hogy a kismamák – vagy kispapák − a gyerek mellől kérjenek fizetésemelést. Per-Ake Hedlund, a „Legcsaládbarátabb munkahely” címet elnyerő PICAB cég vezetője maga is pionír volt a hetvenes években, amikor elment kispapának. A cégnél most nemcsak természetesnek veszik, hogy a gyesen lévő alkalmazottat folyamatosan informálják e-mailben a munkahelyi ügyekről, hanem a fizetésemelésről és szakmai fejlődésről is folytatnak diskurzust. A karrier-tanácsadók folyamatosan hangsúlyozzák: egyetlen nő sem maradhat le a fizetésemelésről csak azért, mert kisgyerekkel van otthon.
ZSÉLY ANNA

NÉMETORSZÁG:Csendes forradalom
A gyerek felnevelését a konzervatív német szemlélet az otthon maradó nőkre bízta. Eddig.

Tíz év az élet − legalábbis a német fiatalok számára, akiknél 30 és 40 éves koruk közé zsúfolódik az összes, felnőttséggel kapcsolatos feladat: a karrier beindítása, a család alapítása és a saját otthon megteremtése. A szociológusok nevet is adtak a jelenségnek: Rushhour des Lebens – az élet csúcsforgalmi időszaka. Az egyetem befejezése ugyanis akár a húszas évek végére is csúszhat, ami után pedig a Generation Praktikum (gyakornok nemzedék) jelenséggel találkoznak a német fiatalok. A munkaadók − a szigorú elbocsátási szabályok ellen bebiztosítva magukat − a pályakezdőket sokszor csak rosszul fizetett és bármikor felmondható időszakos szakmai gyakorlatokkal vagy határidős szerződésekkel foglalkoztatják. Így azok, nem lévén biztosítva a holnap, nem mernek családot alapítani.

A német születési számok amúgy is rosszul festenek: az egy anyára jutó 1,3 gyermek az egyik legalacsonyabb mutató Európában. Minden harmadik családban az anya teljesen abbahagyja a munkát és otthon marad háztartásbeliként. A kétkeresős családok háromnegyedében is az apa főállásban, míg az anya csak részmunkaidőben dolgozik. Gyereket vállalni tehát rossz biznisz a női karrier szempontjából. Ezt a trendet próbálta meg befolyásolni egy dolgozó anya: a hétgyermekes szociális miniszter, Ursula von der Leyen javaslatára 2007-től a korábbi, két évig járó egységes havi 300 eurós gyermekgondozási díj helyébe a korábbi fizetéssel arányos (havi maximum 1800 eurót elérő) juttatás lépett. Ez azonban csak egy évig jár, de még két hónapot a másik szülő (jellemzően az apa) is kivehet. Az intézkedéssel a középosztálybeli, illetve diplomás és vezető pozícióban levő nőket célozzák meg, akik számára a „gyerek vagy karrier” dilemma eddig különösen éles volt. A magasabb juttatás azonban a férfiakat is ráveszi a pelenkázásra: az idei első negyedévben már az apák 19 százaléka élt a lehetőséggel, míg az intézkedés bevezetése előtt csak minden harmincadik maradt közülük otthon. Az apák átlagosan 4,5 hónapig gondozzák a gyermeket. Gazdasági kutatóintézetek immár arra figyelmeztetnek: a tömegesen gyesre menő kispapák veszélyeztethetik a cégek működőképességét, különösen, hogy a férfiaknál ez jellemzően magasabb beosztásban történik meg. Maga a miniszter asszony is meglepődött az intézkedés bevezetése után megugró születési számokon: 2007-ben közel tízezerrel (1,4 százalékkal) több bébi született Németországban, mint a megelőző években. Megoszlanak a vélemények, hogy tartós trendfordulóról vagy a juttatás miatt csak előrehozott gyermekvállalásról van-e szó.

Persze kérdés, „hova teszik” a szülők a 14 hónap letelte után a piciket. Hiányoznak a gyermekintézmények, a 3 év alattiak alig egyhatodának jut bölcsődei hely. Ezt akarja megreformálni Ursula von der Leyen újabb, immár törvényerőre emelkedett javaslata: öt éven belül félmillió új bölcsődei férőhelyet hoznak létre, így már a gyerekek harmadának jutna ellátás. Mindez csendes forradalommal ér fel a német közgondolkodásban, amely mindeddig az anyától várta a gyerek felnevelését, s a dolgozó nők könnyen megkapták a Rabenmutter (hollóanya, azaz utódaival nem törődő anya) titulust. A német adórendszer viszont továbbra is a konzervatív családpolitikát tükrözi: havi több száz eurós büntetőtétellel sújtja, ha egy házaspár mindkét tagja dolgozik.
MÁRTONFFY ZSUZSA

FRANCIAORSZÁG: Vissza az irodába
Az egy főre jutó gyermekvállalás tekintetében Franciaország vezeti az európai statisztikákat.

Mindössze két és fél hónapos volt a kisfia, amikor Peggy Martinez újra dolgozni kezdett. „Folytatnom kellett a saját életemet is, hogy a vele töltött időt minél inkább értékelni tudjam” – magyarázza a Párizsban élő 30 éves idegenvezető, akinek ismerősei közül mindössze egyetlen anya maradt egy évnél tovább otthon a gyermekével. Peggy számára a fő gond a gyermekmegőrzés megoldása volt, amikor a bölcsődében helyhiányra hivatkozva másfél éven keresztül elutasították kisfia felvételét. Ezalatt egy dadus vigyázott a kicsire, ami körülbelül másfélszer annyiba került, mint a bölcsőde.

A francia anyák 2007-ben 1,98-as termékenységi mutatóval az uniós statisztikák élére küzdöttek fel magukat, méghozzá úgy, hogy ezt az arányt alig 0,08 százalékponttal növeli meg a lakosság 12 százalékát kitevő bevándorló családok magasabb gyermekvállalási hajlandósága. A családpolitika arra ösztönzi a francia kismamákat, hogy minél előbb térjenek vissza a munka világába. Az OECD legutóbbi, 2005-ös felmérése szerint a két éven aluli gyermeket nevelő nők 58 százaléka állt alkalmazásban Franciaországban, míg Magyarországon alig minden ötödik mondhatja el ugyanezt magáról.

A francia rendszer igen hamar visszatereli a nőket a munkába, a főállású anyaságot − a magyarhoz képest − igen rövid ideig támogatja az állami. A gyermek világra jötte előtti fizetésekkel megegyező juttatást a francia nők mindössze a szülési szabadság alatt kapnak. Ez az időszak az első gyermek születésekor csupán 16 hét. Ezen felül az első gyermek esetében 6 hónap, a harmadik után maximum 3 év további szabadságot vehetnek igénybe a nők, ám ekkor már alacsonyabb, legfeljebb 536 eurós havi támogatással élhetnek.

Mindazonáltal a családépítést a CEREQ kutatóközpont szerint Franciaországban továbbra is a nők karrierje sínyli meg. Egy tavalyi tanulmány kimutatta, hogy minden harmadik nő vált munkahelyet vagy marad otthon a szülési szabadságnál hosszabb időre az első gyermek születését követően, míg a gyermekvállalás mindössze minden tizedik férfi pályafutását befolyásolja.

A rövidre szabott szülési szabadság miatt Franciaországban különös jelentősége van az évente 800 ezer újonnan születő kisgyermek felügyeletének. A három éven aluli gyermekekre legnagyobb arányban, 28 százalékban valamelyik szülő ügyel, körülbelül ugyanennyien pedig különböző alternatív megoldásokat választanak – alkalmi gyermekmegőrzőktől a kétéveseket is befogadó óvodákig. Népszerű megoldás az assistante maternelle-ek (anyasági asszisztensek), vagyis a bébiszitterek alkalmazása is, akik a három éven aluli gyermekek 26 százalékára ügyelnek Franciaország-szerte. A szülők a polgármesteri hivatalokban megvásárolható csekkel fizethetnek a dadus szolgálataiért, majd az összeg egy részét adókedvezmény formájában leírhatják. Így az állam a feketén dolgozó bébiszitterek problémáját is kiküszöbölte.

Mindeközben a bölcsődékben továbbra is mindössze a gyermekek 17 százaléka kap helyet, ezért évek óta az egyik legfelkapottabb politikai vitatéma, hogy miként gyarapítsák a férőhelyek számát. Az idén Xavier Bertrand munkaügyi és szociális miniszter arra tett javaslatot, hogy a központi költségvetésből 1 milliárd eurót különítsenek el erre a célra. A projekt keretén belül különösen szorgalmaznák a mikro-bölcsődék létrehozását, ahol lakásokban hivatásos dadusok egyszerre legfeljebb 9 gyermekre vigyáznának. Emellett 75 százalékban önkormányzati támogatásokból finanszírozható és adókedvezményekre jogosító vállalati bölcsődék létrehozására ösztönöznék a cégeket, amelyek közül azonban tavalyig alig kétszáz élt a lehetőséggel.
ZEISLER JUDIT