Ausztrál kutatók azonban most a nemesfém új, eddig ismeretlen forrására bukkantak: a talajvizekben szinte feloldva úszkáló, parányi, a méter egymilliárdod részének megfelelő méretű aranylemezkékre. A CSIRO nevű kormányzati ügynökség bányászati kutatásokkal foglalkozó tudósai szerint a 20 nanométernyi vékonyságú, három- és hatszögletes nanoarany-részecskék természetes úton keletkeztek, ám meglepően hasonlítanak az aranyból mesterségesen előállított nanorészecskékhez, amelyeket elsősorban kísérleti gyógyszeripari célokra, vagy a szupravezetés tanulmányozására gyártottak a különböző laborokban.

A kutatók vízmintákat elemezve vették észre a pásztázó elektronmikroszkópos képeken csak halvány árnyakként megjelenő részecskéket, amelyeket később még jobb felbontású eszközökkel azonosítottak. E parányok más részecskékhez tapadva úgynevezett kolloidokat formálnak, amelyek vagy a laza üledékben hevernek, vagy a vízben lebegnek. A felfedezők szerint a nanoaranynak elnevezett képződményeket önmagukban nem érdemes kitermelni, ám jelenlétük nagyobb méretű aranytelérekre utalhat. Ezért egyelőre olyan módszer után kutatnak, amellyel egyszerűen kimutatható a nanoarany jelenléte – így újabb aranylelőhelyek tárhatók fel. Az már későbbi vizsgálatok tárgya lesz, vajon a természetes nanoarany helyettesítheti-e a mesterségesen létrehozottat.