Az egy-egy nagyobb városhoz tartozó térségek a már kialakult gazdasági pozíciókból kiindulva igyekeznek fejlődni, viszonylag új üzleti lehetőségeket felfedezve maguknak, a hely ismeretéből adódó határozott elképzelésekkel és rugalmassággal. A fejlődés rájuk fér. Gazdasági, versenyképességi, foglalkoztatási, jövedelmezőségi, kereseti téren a keleti országrészhez tartozó Tisza-vidék nem áll túl jól. Az általánosítás persze jelentős eltéréseket takar, főleg a városok és vonzáskörzetük között nagyok a különbségek.

A FigyelőNet kistérségenként vizsgálta meg, milyen gazdasági körülmények jellemzőek a Tisza egy-egy településcsoportjánál, kiindulva a rendszerváltás körüli helyzetből, bemutatva a jelenlegi állapotokat, és rátérve arra is, milyen tervek vannak születőben.

A Tisza-vidék gazdasági fejlődését általánosságban nagymértékben visszavetette a rendszerváltás után a keleti piacok elvesztése, s a regenerálódás bizony különböző ütemben zajlik. A legtöbben visszamentek a kályhához. Igyekeznek életet lehelni a korábban jól menő üzletágakba – iparba, mezőgazdaságba, turizmusba –, és keresik, milyen irányba érdemes bővíteni. Persze vannak abszolút vesztesek is, mint például a könnyűipar.



A területen hagyományosnak tekinthető mezőgazdaság szinte minden településen jelen van, kisebb-nagyobb súllyal. A termálvizet több helyen hasznosítják a melegházak fűtésére, versenyképessé téve a primőr zöldségtermesztést. A termelőszövetkezet megszűnésével keletkező űrt időközben kitöltötték a növénytermesztést koncentráló gazdasági társaságok, szövetkezetek. Emellett jelentős a kis tőkeerejű, ezért a felvásárlóknak igen kiszolgáltatott kistermelők száma is, akik nem biztos, hogy hosszú távon talpon képesek majd maradni. Az állattenyésztés fennmaradt ugyan, de sok helyütt a korábbi töredékére csökkent, kivéve talán a háztáji gazdálkodást. A tiszai halászatról volt, ahol csak mint múzeumi látványosságról beszéltek, de például Csongrádban még fejlesztenék is.

k_fn9_cikk_laphuAz ipar a legtöbb városban újjászerveződött, kevés nagy cég élte túl a rendszerváltást. Az új vállalkozások egy része a régi profilra épített, és megjelentek a külföldi befektetők is. Az utóbbiak bevonása nehezebb lesz talán, mert ahogy a tiszaújvárosi ipari park vezetője, Jordán István is említést tett róla, Románia és Bulgária uniós csatlakozása miatt a magyar pozíciók gyengültek némileg. Náluk legalábbis az utóbbi egy-két évben meghiúsult néhány, már tárgyalás alatt lévő üzlet, amit az új tagállamok vittek el. A kistérségek mindegyikében létesültek ipari parkok, és a hasznosításuk is elkezdődött. Az is kiderült, még sok energiát kell fektetniük abba, hogy a teljes kapacitást értékesíteni tudják. Csongrád és Szentes úgy próbál magának jobb pozíciót szerezni a befektetők körében, hogy egyedi arculatot szabtak az ipari parknak, előbbi a környezetvédelemre, utóbbi az olcsó energiára téve a hangsúlyt.

És van, ahol váltani kellett. A Tisza-tó környékén, Tiszafüreden például a korábbi ipari és mezőgazdasági potenciál összeomlása után támadt vákuumban fedezték fel a turizmust. Az utóbbi pár évben pedig már ez vált a térség meghatározó üzletévé. Még nincsenek megelégedve, úgy érzik, rengeteget kell fejleszteniük ahhoz, hogy szélesebb körű, minőségi szolgáltatásokat tudjanak nyújtani. A tiszai turizmusban érezhető a törekvés a szezon elnyújtására, például termálfürdők nyitásával, illetve olyan szolgáltatásokkal, mint például lovas-, biciklis- és gyalogtúrák, horgászat, vadászat, ökoturizmus, természetvédelmi területek bemutatása, kulturális és szórakoztató programok, rendezvények, amelyek egész évben vonzhatják a látogatókat.

A tiszai települések összefogtak közvetlen környezetükkel, városok a perifériákkal, s közösen dolgozzák ki, milyen területeket fejlesszenek, törekedve az éppen rendelkezésre álló pályázati lehetőségek kiaknázására is. Talán az egyetlen kivétel a szolnoki kistérség. A társulás irodavezetője, Hegmann György úgy nyilatkozott, hogy teljesen értelmetlennek látják a kistérségi együttműködést, sőt a pályázást is, mert politikai alapon kapják a visszautasításokat, valamint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) hozzáállásával sincsenek megelégedve. Más forrásokat kerestek.

Bár a többség hangsúlyozta, a marketinget nagyon fontosnak tartják, mégis vannak foghíjak például az internet adta passzív marketing kihasználásában. Honlapja már minden településnek, kistérségnek van, de a felépítés nagyon változatos képet mutat. Nem mindenhol készítették el a gazdasági, befektetési jellemzőket bemutató felületet, vagy nem teljes az információ. Előfordul, hogy nincsenek feltüntetve az illetékesek és az elérhetőségek, vagy hiányzik az üzleti profil feltüntetése. Talán a legjobban a www.szentes.hu/invest és a www.szegedcity.hu sikerült.

----Záhony és térsége, meg a logisztika----

Fénykorában a hamburgi kikötővel vetekedett évi 21 millió tonnás forgalma, ma alig közelíti a 9 millió tonnát. Összeköti keletet és nyugatot, hiszen itt találkozik a széles és a normál nyomtávú vasút egymással, a Trieszt–Kijev–Moszkva-vasútvonal, ami akár Kínáig is továbbgondolható. Mint Horváth Rudolf, a térségi társulás ügyvezető igazgatója elmondta, van ugyan konkurencia szlovák és lengyel részről, de akkora szállítási volumenről van szó, hogy minden résztvevőnek jut belőle, azaz nem aggódik Záhony miatt. A hajózás sem igazán konkurencia, mert bár az ára hasonló, de időben a vasút a nyerő, megfelezve a szállítási időt.

Vasuti átrakó Záhonynál (Fotó: MTI)

A térség és a kormány elképzelése hasonló: újra fel kell fejleszteni Záhonyt, hogy gyors, korszerű, biztonságos kiszolgálóvá váljon, új munkahelyeket teremtsen, és generálja az egész térség fellendülését. Hozzátehetjük: a MÁV-ot is rendbe kellene szedni, hogy versenyképes legyen az áruszállítás. Éppen a héten tárgyalnak ez ügyben.

A vasút közúti megközelítésén is javítani szeretnének. Tervezik az M3-as autópálya meghosszabbítását Záhonyig, de addig is elkészültek a településeket elkerülő jó minőségű közutak.

Szintén a logisztikához kapcsolódva, ipari parkot létesítenek. A tervezés elindult, sőt a fele területet már lekötötték, köztük egy ezer fő feletti foglalkoztatóval is szerződésben állnak.

Ahhoz, hogy megfelelően ki tudják szolgálni a logisztikai üzletágat – a vasúti átrakóbázist, az ipari park cégeit –, a szakképzésre fognak összpontosítani, köztük a szakmunkásképzésre, továbbá marketing- és nyelvi oktatásra, elősegítve ezzel is a környékbeliek elhelyezkedését.

Eddig kisebb-nagyobb logisztikai beruházások valósultak csak meg, de máris érezhető a változás, kezd például felértékelődni az ingatlanok ára. Horváth Rudolf pozitívan értékelte, hogy a helyi vállalkozók összefogtak, közösen lépnek fel, egymás tevékenységét kiegészítve.
Záhony és térségének életében nagy változásokat hozhatnak a megnyílt uniós források.

----Ha Tokaj, akkor bor, kultúra, idegenforgalom----

Bár a Tokaji Kistérség a harminchárom legelmaradottabb között van nyilvántartva, Májer János polgármester egyáltalán nem pesszimista. Finisben van a vonzáskörzet teljes körű infrastruktúrájának megvalósítása, és több fejlesztési terv tart különböző stádiumban, melyekkel folyamatosan pályáznak. A reneszánsz alapokon nyugvó borkultúra az alap, élénk kulturális jelenléttel párosulva, színes programokkal, sokrétű szolgáltatással kiegészülve, hogy mindez a turizmus további fellendítését szolgálja. Nagyobb rendezvények idején még arra sem sajnálják a pénzt, hogy a főtéren álló Bacchus-kútból bor folyjon!

Tokaj madártávlatból (Fotó: MTI)

Felújították a zsinagógát, konferencia- és hangversenyteremnek is helyet biztosítva, újabb programok és rendezvények helyszínét kialakítva. Új városi színház létesült, XXI. századi technikai háttérrel, ami társulat nélkül, befogadó színházként fog működni. A patkó alakú kőfejtőből 2400 férőhelyes fesztiválcentrumot álmodtak meg, 300 személyes görög színházzal, számítva a város kultúrára fogékony közönségére, valamint az elérhető távolságban lévő városok érdeklődőire is.

A borkultúra méltó helyévé avatták a Tokaj-hegyaljai Borok Házát, turisztikai információs központot hoztak létre, és érintőképernyős tájékoztatókat helyeztek el a város több pontján. A főtéren egy vállalkozó újraépíti az Aranysas Szállót, a Bodrog-parton welness-szálloda épül, sőt tanhotel is létesül, emelve a kissé szűk szálláskínálatot. A fejlesztések szociális létesítményekkel is kiegészülnek, valamint az oktatást is fejlesztik, marketing-, idegenforgalmi és borászati vonalon, hogy elegendő megfelelően képzett munkaerő legyen, és a végzettek el tudjanak helyezkedni.

----Tiszaújváros: arccal az ipar felé----

A Tiszaújvárosi Kistérség húzóereje a névadó város. Tiszaújváros erőteljes ipari háttere nem esett a rendszerváltás áldozatául. Ha privatizálásra sor is került, no meg a korszerűsítések miatt kevesebb embert is foglalkoztat, de még mindig jelentős a három nagyüzem, a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK), az AES erőmű és a Mol már csak kisebb részben finomító, inkább tároló-karbantartó üzeme.

Tíz évvel ezelőtt létrehoztak egy ipari parkot is, amelyben a teljes közművekkel ellátott területek kevesebb mint a felét értékesítették, de igyekeznek a többit is hasznosítani. Igaz, mióta Bulgária és Románia is versenybe szállt az EU tagjaként, ráadásul sokkal kedvezőbb kondíciókkal, kevesebb sikert értek el a befektetés szervezésben, mint korábban, tájékoztatta a FigyelőNetet Jordán István, az ipari park vezetője.

A TVK üzeme Tiszaújvárosban (Fotó)

A parkban több szakma van jelen, közülük is kiemelkedik a legnagyobb foglalkoztató és legjelentősebb forgalmú amerikai Jabil Circuit, mely integrált áramkörök gyártásával foglalkozik, és szerencsére képes volt felszívni a megszűnt varrodák szabad női munkaerejét. Helyet talált még magának autóipari alkatrészgyártó, autóbusz-kereskedő és szerviz, csomagolástechnikai és műanyagipari gyártó és több kisebb vállalkozás is. Tervezik még egy mini logisztikai és egy innovációs központ létrehozását, amikhez befektetőket keresnek. Az ipari park létrehozásakor az utak és a közmű kialakításához pályázati forrásokat is igénybe vettek, most további befektetők felkutatása a legfőbb feladatuk.

A munkanélküliség tíz év alatt jelentősen csökkent, az akkori térségi 20-ról 14 százalékra, a tiszaújvárosi mutató pedig 12–14 százalékról az elviselhető tartományba eső 5–6 százalékra. Az ipari park például kétharmad részben nem a városban lakókat foglalkoztatja.

Az erős ipari háttér mellett még a különböző sport- és kulturális rendezvényekhez, illetve a strandhoz és a termálfürdőhöz köthető idegenforgalmat kell kiemelni. Ez azonban nem minden! Fejlesztéseket nem csupán ezeken a területeken szeretnének. Nem önállóan vágtak bele a fejlesztésekbe, hanem társultak három másik kistérséggel, a lebonyolításra pedig a helyi vidékfejlesztési irodák aktív közreműködésével létrehoztak egy egyesületet, a Délborsodi Leader Akciócsoportot.

A fejlesztési tervnél rögzítették a kiindulást, ahonnan továbblépnének. Térségükben a tőkehiányos mikro- és kisvállalkozások dominálnak néhány multinacionális cég mellett. A települések 30 százalékánál hiányoznak az alapinfrastruktúra egyes elemi, s továbbnehezíti az önkormányzatok helyzetét, hogy jelentős a szakképzetlen munkanélküliek lakossági aránya. Fejleszthető még a mezőgazdaság, a turisztikára és a közlekedésre pedig ráfér a fejlesztés. Ezeken a területeken kívánnak előrelépni pályázati segítséggel.

----Tiszafüred, Tisza-tó, egész évben vakáció----

Tiszafüred is a harminchárom leghátrányosabb kistérség egyike, ami talán nem is véletlen, hiszen 1990 után korábbi ipara teljesen lenullázódott, és mezőgazdasági termelése is nagyságrendekkel csökkent. Ugyan a Tisza-tó már harmincéves, ám az első esztendőkben még nem fedezte fel benne a környék az üzleti lehetőséget.

A horgászattal kezdett kialakulni a turizmus, majd mintegy tizenöt éve elkezdődött az adottságok tudatos kihasználása. Mára a Tisza-tó körüli négy kistérség húzóágazatává vált a vendéglátás. A 2002-es ciánszennyezés után ugyan majdnem a nulláról kellett újrakezdeniük, de ma már nem panaszkodnak. Azon dolgoznak éppen, hogy az idényt megnyújtsák, lehetőleg egész évre.

A Tisza-tavi vendéglátás és kereskedelem már jó néhány családnak nyújt megélhetést, emellett egy rétegnek kiegészítő jövedelmet, másoknak az egyetlen, legalább időszaki kereseti forrást a szociális juttatások mellé. A nyári bevételekből sokaknak telt már fejlesztésre is, de a tiszafüredi Tourinform iroda vezetője, Szabó István azt mondja, sokkal több és színvonalasabb szolgáltatásra lesz szükség.

Tiszavirág Ártéri Sétaúton Tiszafüreden (Fotó: MTI)

A szezon meghosszabbítása érdekében összefogtak a környező települések, létrehozva a Tisza-tavi Túraközpont hálózatot. Kiépült a tó körül a bicikliút, a hálózat tagjai pedig vállalták, hogy legalább húsz biciklit beszereznek, biztosítják a szervizt, a szálláslehetőséget, lovas bázisokat hoznak létre, és kikötőket a vízi sportokhoz. A tó egyedülálló abból a szempontból, hogy míg a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz közel eső védett természeti része az ökoturizmus helyszíne, addig a másik oldalon lehetőség van vízi sportolásra, akár robbanómotoros vízi járművek használatára is, az élőlények megzavarása nélkül.

A szolgáltatás fejlesztése jegyében hamarosan sor kerül az abádszalóki szabadvízi strand esedékessé vált felújítására, majd a szabadtéri színpadot fedett nyári színházzá építik át, és megépül a hiányzó szállodai kapacitás is, kétszáz férőhelyes, négycsillagos hotel épül, mindez pályázati segítséggel. Még nem biztos, de lehetséges, hogy egy látogatóközpont létesítésére is nyernek forintokat. A szállodához kapcsolódóan pedig a helyi vállalkozások saját erőből wellness-termálfürdőt fognak építeni, azzal a céllal, hogy egész évben lehessen fürdeni.

----Szolnokot lepattintották, de nem adja fel----

Szocialista mintaváros volt, évekig birtokolta a Közép-Európa legmodernebb vasútállomása címet, gőzerővel dolgoztak a gyárak. Szolnok még ma is a térség meghatározó nagyvárosa, ha kicsit meg is kopott. Ahogy Hegmann György, a kistérségi társulás irodavezetője jellemezte vonzóerejét: az éjjel nyolcvanezer fős település nappal százhúszezressé duzzad a környékről bejáró dolgozókkal és tanulókkal. Adottságai sokrétűek, közlekedési csomópont, az ipari termelés, a kereskedelem és a szolgáltatás is jelentős foglalkoztatók, továbbá a turisztikai adottságok is kedvezőek.

A kistérségi honlap szerint fejlesztési céljaikhoz felmérik erőforrásaikat. Ismertségüket szeretnék növelni, környezeti kapcsolataikat javítani, gazdasági és üzleti lehetőségeiket jobban kihasználni. Gazdasági, infrastrukturális, turisztikai, agrár, egészségügyi és szociális fejlesztéseket terveznek. Ennél sokkal több (és konkrétabb) információhoz nem jutottunk. Az irodavezető azonban egészen mást mond, nevezetesen, hogy feladták a térségi fejlesztés illúzióját, nem foglalkoznak ezzel az értelmetlen dologgal.

Árvíz Szolnokon (Fotó: MTI)

A kistérség nem fog össze, mindenki pályázik mindenre, keresztbe-kasba, akár egymást is kiütve, mert nem látják értelmét, hogy energiákat fektessenek a kistérségi illúziókba. Szolnok azonban abban készséges, hogy ha valamelyik település segítséget kér a pályázatához, akkor megteszik, amit tudnak. Nem fecsérlik az idejüket irányvonalak tervezgetésére egészen addig, míg – ahogy fogalmaztak – a kormányzati arrogancia meg nem szűnik. Az NFÜ sem segítette pályázataikban őket. Úgy tapasztalták, az egész politikai alapon megy, amibe Szolnok és kistérsége nem fér bele.

Ipari parkjuk fejlesztéséhez igényeltek például támogatást, de nem kaptak. Pedig a betelepülő mamutcégek az állam bevételeit is növelni fogják, és a foglalkoztatás is legalább három-ötezer fővel fog bővülni. Segítség híján önerőből, vállalkozók bevonásával és kötvénykibocsátással boldogulnak, bár így dupla idő lesz a megtérülés.

Jó termálvízes adottságukra fürdőt terveztek, és ugyan ígéretet kaptak pályázati pénzre, de a jelekből arra következtetnek, megint megfúrják őket. Már felkészültek rá, hogy boldoguljanak önerőből is, helyesebben, hogy mozgósítsák a lehetséges helyi forrásokat.

----Csongrád nemcsak a mezőgazdaságra alapoz----

A Csongrádi Kistérség a Tisza és a Körösök összefolyásánál jó természeti adottságokkal rendelkező, mezőgazdasági és ipari múlttal is bíró, bár több területen fejlesztésre terület. A keleti piacok elvesztésével a nagygazdaságok és az ipari üzemek összeomlása után nehezen talált magára a térség.

Az ezeréves hagyományokkal rendelkező szőlőtermelés jócskán csökkent, a primőr-, a zöldség- és a virágtermesztés még mindig jelentős, míg a szántóföldi művelés felére esett vissza, az állattenyésztés is hasonlóan, nagyságrendekkel. A nagyüzemek eltűntek, a létrejövő kisgazdaságok nehezen boldogultak.

A kormányzat által erőltetett Termelő Értékesítő Szövetkezetek (TÉSZ) nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. Ennek ellenére a hatékonyságot javító mezőgazdasági koncentráció megvalósult, mégpedig gazdasági társaságok útján. A gépesítéssel, jobb szervezéssel a mezőgazdasági vállalkozások megerősödtek, ma már megállják a helyüket a versenyben, de ezzel párhuzamosan kevesebb munkaerőt is foglalkoztatnak, mint korábban.

Emellett még mindig jelentős számú a kisgazdálkodó őstermelő, és szinte minden háznál folyik háztáji termelés is. A kistermelők azonban valószínűleg nem elég tőkeerősek ahhoz, hogy hosszabb távon fennmaradjanak, bár a bio- és ökotermelésre való átállás jó lehetőségnek tűnik. A fóliás és üvegházi termesztésnél ki kell emelni a fűtésükre használt termálvizet, ami jelentős versenyelőny.

A mezőgazdaságra épülő feldolgozóipar nagy hagyományokkal rendelkezik (malomipar, borászat, húsfeldolgozás, biotermék-előállítás), de ezen a téren mindenképpen szeretnének előrelépni. Sokan termelnek például szőlőt, de kevés a feldolgozó, nincs zöldség-, baromfi- és halfeldolgozó, pedig elkelne, a malomipart pedig korszerűsíteni kellene. Meg kell említeni az állateledel-gyárat, ami részben a térségből szerzi be a növényi alapanyagot, de jobb szervezéssel növelhető lenne a kistérségi beszállítók aránya.

Az ipari kapacitás nagy vonalakban a rendszerváltás előtti profilra épül, az akkor szétesett cégek utódai vannak jelen, zömmel kis- és középvállalkozások. Többségük a légtechnika, bútoripar, műszeripar, hűtőipari berendezések, húsipar, kisállateledel-gyártás, kötött- és textilruházat területén tevékenykedik. Klasszikus beszállítói rendszer nem alakult ki, de egymás termékeit alkalmanként beépítik. E területen – különösen az ipari parkban – rejlenek lehetőségek az együttműködésben, közös fejlesztés, szakképzés, illetve K+F terén.

Csongrádban Környezetvédelmi Ipari Parkot hozták létre, mondván, a profil fontos versenytényező lehet. A betelepülő cégek felé elvárás, hogy mind termékeik, mind azok előállításának körülményei környezetkímélőek legyenek. Bár a tízéves park forgalma, a foglalkoztatottak száma folyamatosan bővült, kihasználtságában még mindig jelentős tartalék van. Miközben sok a munkanélküli, kevés a képzett álláskereső. Szakképzéssel és a gazdasági szolgáltatások fejlesztésével kívánják még vonzóbbá tenni a befektetők számára a meglévő kapacitást.

A turizmus nem tartozik egyelőre a húzóágazatok közé, pedig részben adott a szolgáltatási háttér. Most gondolkodnak azon, hogyan lehetne fejleszteni, főleg hazai vendégekre koncentrálva. Van mire építeniük: folyó- és állóvizek, gyógy- és termálvizek, vad- és halállomány, vadregényes természetvédelmi területek. Gyógyturizmusban gondolkodnak, de tudják, hogy versenyhátrányból indulnak, ezért valamiféleegyedi vonzerő kialakítását tervezik. A falusi turizmus sem jelentős, fejlesztésre vár.

Szeretnék lelassítani, majd hosszú távon megállítani a lakosság elvándorlását, amihez muszáj fejleszteni, hogy legyen elég olyan munkahely, ami vonzóvá teszi a térséget. Rendszeresen pályáznak.

----Szentes mezőgazdasági gyökerei és ipari törekvései----

A Szentesi Kistérség jellemzően mezőgazdasági gyökerekkel rendelkezik, de már az ipari jelenlét is megszokott, egyedül a ruhagyár ment tönkre, a többi üzletág túlélte a rendszerváltást.

Legjelentősebb vállalkozása a megye legnagyobb munkáltatója, a Hungerit baromfifeldolgozó, amely képes volt arra, hogy a téeszek felszámolása után munkát adjon a környékbelieknek. A helyi tenyésztőknek az is jól jön, hogy biztos piaca van szárnyasaiknak. Bocskay István, a Szentesi Ipari Park befektetés-ösztönzéssel foglalkozó referense kiemelte még a másik három legfőbb foglalkoztatót, a fali kapcsolókat és dugaljakat gyártó céget, a mobiltelefonokhoz átjátszó-tornyokat építő vállalkozást, és a mezőgazdasági termelést koncentráló részvénytársaságot.

Szentes (Fotó: MTI)

Szentesen bőséges termálvíz áll rendelkezésre, amit több célra is használnak. Üvegházakat fűtenek vele, a termesztett primőr- és zöldség pedig nyugat-európai piacra megy. Négyezer lakás indirekt fűtését is meg tudják oldani a meleg vízzel, a termálfürdő-élménypark pedig kedvelt kikapcsolódási, felüdülési lehetőség nem csupán a helybeliek számára.

Legfőbb törekvésük a megújuló energiára, vagyis a termálvízre épülő gazdaságfejlesztés, továbbá terveznek még biomassza hasznosítást is.

----Szeged központi szerepben, kiemelkedő mutatókkal----

Szeged minden szempontból a legismertebb a városok közül, nehéz róla újat mondani. Legyen szó kutatásról, fejlesztésről, oktatásról, kultúráról, szociális ellátásról, infrastruktúráról, iparról vagy idegenforgalomról, Szeged városa mintaadó.

Annak ellenére, hogy a szocialista nagy cégek itt is tönkre mentek, Szeged hamar magára talált. Különösen megerősödött a szalámigyár, a tejüzem és a gumigyár, de a többi ipari terület is szépen boldogul. A környező települések kissé lemaradtak, a munkanélküliség is jelentős, főleg mert csökkent a mezőgazdasági termelés, és mert a szegedi leépítéseknél költségkímélés címén többnyire a vonzáskörzetből bocsátottak el.

Szeged belvárosa (Fotó: MTI)

Az egyetem kutatási, fejlesztési és oktatási szempontból is kiemelkedő intézmény, nemcsak a térségben, hanem országos szinten is vonzerővel bír, amire igen büszkék.

A termálvizet Szegeden és környékén is több célra használják, melegházak és lakások fűtésére, valamint fürdőzésre. Nemrégen újították fel a szegedi fürdőt, és alakították át wellness-létesítménnyé. Meghirdették a biopolisz programot, ami infrastrukturális fejlesztéseket takar: Szeged villamoshálózatát újítják fel, valamint a térségben a csatornázást teljessé teszik.

Annak ellenére, hogy jelentős az ipari jelenlét, Ratkai Imre, a kistérségi iroda ügyvezető igazgatója úgy értékeli, Szeged soha nem volt ipari nagyváros, most is inkább a KKV-k dominálnak. A város keresi a lehetőségeket, és amit lehet, megragad. Az igazgató megemlíti, hogy a kecskeméti Mercedes üzletbe Szeged is megpróbál majd bekapcsolódni. A beszállításba mindenképpen szívesen beszállnának a térség vállalkozásai, de igyekeznek az ügyben is lobbizni, hogy esetleg egy részegység Szeged valamelyik ipari parkjába települjön.

Mivel a Tisza Csonrádig hajózható, megpróbálkoztak egy medencés kikötő beüzemelésével is, de nem hozta meg a várt eredményt. Inkább a közúti szállítás fejlődik, amihez kedvez az M5-ös autópálya és az M43-as Románia felé.

Kamarai kapcsolataikon keresztül a Vajdaság és a Temesség felé is igyekeznek nyitni, új üzleti lehetőségeket felkutatni. Szegedről még sokat fogunk hallani…

Folyóinkról és tavainkról még többet a FigyelőNet Vizes Hetek aloldalán olvashat.