Tanuljon, lakjon és éljen Bécs kapujában! – olvasható az angol és német nyelvű műszaki, gazdasági, nemzetközi marketing és értékesítési képzésekre szakosodott Wiener Neustadt-i egyetem honlapján. Nem németül vagy angolul, hanem magyarul, továbbá horvát, cseh és szlovák nyelven is, merthogy az intézmény a környező országokból is várja a hallgatókat. Az egyetemen szigorúan mérik a teljesítményt, minden második diáknak már a diploma megszerzése előtt fix munkahelye van, átlagfizetésük havi 2200 euró.

HALLGATÁS
Azt várná az ember, hogy a tandíj horribilis, hiszen Londonban egy üzleti kurzusért minimum másfél millió forintnak megfelelő összeget kell fizetni szemeszterenként. Itt azonban 363 euró, azaz körülbelül 110 ezer forint a tandíj. A határ menti magyar középiskolák diákjainak elmondása szerint az érettségiző korosztály tagjainak több mint a fele évek óta Ausztriában tanul tovább. Rég felfedezték maguknak nemcsak Wiener Neustadtot, hanem Bécs és más városok egyetemeit is. Ausztriában alapvetően ingyenesen lehet felsőfokú intézményekben tanulni (akkor kell fizetni, ha valaki nem teljesíti a vizsgakövetelményeket, ilyenkor utólag behajtják rajta a képzés díját), ám mindenütt vannak fizetős kurzusok, amelyekért elkérnek valamekkora térítési díjat.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

Nálunk most tárgyalja a parlament a felsőoktatási törvényjavaslatot. Jelenleg a tervezet módosító indítványainak bizottsági vitája tart. A tervek szerint még decemberben elfogadhatják a törvényt, ám abban lényegi dolgokról, például a térítési díjak változásáról szó sem esik. Nem szerepelnek benne a keretszámok, sem az ösztöndíjrendszer, illetve a hallgatói szerződések részletei, azokról 2012 elején dönt a kormány. Nyáron arról keringtek hírek, hogy a humán szakokon félévente akár 500 ezer forintot is elkérhetnek, s jobbára a természettudományos, műszaki és informatikai szakok maradnak ingyenesek. <#zaras_figyelo#>A bölcsész-, közgazdász- és jogászképzésben minimálisra apad az államilag finanszírozott férőhelyek száma. Az idén érettségizőknek úgy kell benyújtaniuk felvételi jelentkezésüket, hogy nem tudják, bekerülnek-e a szűkre szabott állami keretbe. Az ugyanis bizonyos, hogy 2014-ig a jelenlegi 53 ezerről 30 ezerre csökken az állami férőhelyek száma, s több tízmilliárd forintot vonnak ki az ágazatból.

RÉSZLETEK CSAK JÖVŐRE
A diákok állami ösztöndíjjal, részösztöndíjjal és önköltséges formában folytathatják tanulmányaikat, ám hogy ez pontosan mit jelent, nem tudni. A részletek csak valamikor jövő februárban derülnek ki. A hallgatókkal ősszel, a beiratkozáskor kötnek szerződést, akkor tudják meg, ki milyen feltételekkel tanulhat. Pósán László, a Fidesz vezérszónoka a parlamenti vitában akként érvelt, hogy 2008-ban konkrét valóság volt a tandíj bevezetésének lehetősége, és népszavazás kellett ahhoz, hogy megakadályozzák. „A jelen helyzetben viszont egy diákhitel-konstrukciót készít elő a kormány, azért a kettő nem egy és ugyanaz”– mondta. Érdekes azonban szavait összevetni Pokorni Zoltán, a Fidesz volt oktatási miniszterének éppen a hivatkozott 2008-as népszavazás utáni nyilatkozatával: „Bármi is fog történni, a következő polgári kormány el fogja törölni a tandíjat, bárhogyan is fogják nevezni, fejlesztési részhozzájárulásnak vagy éppen tandíjnak, mert a lényege ugyanaz. A választók ugyanis a felsőoktatás szélesítését, nem pedig szűkítését várják el a kormánytól.”

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) viszont bújtatott tandíjat lát a jelenlegi szándékok mögött. „Zsákutcába visz, ami most történik, ezért ellenezzük a röghöz kötést, az állami férőhelyek drasztikus csökkentését, s a képzések nagymérvű fizetőssé tételét”– jelentette ki a Figyelőnek Nagy Dávid elnök. A HÖOK érdekérvényesítési képességének sikere, hogy bár Hoffmann Rózsa államtitkársága azt javasolta, a hallgatók a végzést követő 20 évből 15 éven át legyenek kötelesek Magyarországon dolgozni, Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettessel néhány hete megállapodtak abban, hogy 15 év helyett ez „csak” 5 év legyen. Aki nem teljesíti, annak meg kell fizetnie a képzés költségét.

S jóllehet, ezekben a napokban az érintettek figyelme a felvételi követelményekre és a tanulmányok feltételeire összpontosul, azonban azt is érdemes lenne megnézni, hogy a törvény hatékonyabbá teszi-e a szektort, javul-e az oktatás színvonala, s hozzájárul-e a gazdaság versenyképességének növeléséhez. E pillanatban annyi egyértelmű: a változások fő mozgatórugója a forráskivonás. Emiatt van szükség az állami férőhelyek drasztikus csökkentésére, s a térítési díjak (és az ösztöndíjrendszer) bevezetésére. A javaslatból csak halványan bontakozik ki a gazdaság versenyképességét növelő felsőoktatási szerkezet képe. „Igaz ugyan, hogy a kormány rugalmasan módosítja a hallgatói keretszámokat, s azokat évenként a nemzetstratégiai célokhoz, a közép- és hosszú távú munkaerő-piaci előrejelzésekhez, s a végzett hallgatók elhelyezkedési adataihoz igazítja, ám semmi garancia nincs arra, hogy eltalálja a helyes arányokat”– fogalmazott egy forrásunk.

Pedig a felsőoktatás a gazdasági, társadalmi, illetve költségvetési hatását, valamint érdekérvényesítő képességét tekintve az állami szerepvállalás egyik legfontosabb területe – állapítja meg a Bajnai Gordon volt miniszterelnök által alapított Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakértői által készített szektorelemzés. Az írás rámutat: nem transzparens a szektor működése, ugyanis nem állnak rendelkezésre az egyes képzési feladatok (szakok) olyan ráfordítási szintjei, amelyek a szakmai és pénzügyi követelményekkel összhangban a különböző intézményeknél egyaránt elismerhetők és számon kérhetők lennének. Emiatt önmagában pénzügyileg nem mérlegelhető az egyes intézmények alul- vagy túlfinanszírozottsága sem.

MEGTAKARÍTÁSI KÉNYSZER
A támogatások csökkentése miatt jövőre erős megtakarítási kényszer határozza meg az intézmények munkáját. A konvergenciaprogram, a Széll Kálmán Terv, valamint a vonatkozó törvényjavaslat is azzal számol, hogy nem marad meg a felsőoktatás jelenlegi mérete és struktúrája. „Az az igazi kérdés, hogy a konkrét átalakulás, s az így elérhető kiadáscsökkenés és a forráskivonás mértéke és üteme összehangolt-e, illetve mennyiben van mód külső források bevonására” – áll az elemző anyagban, amely szerint bár a hallgatói létszám csökkentésének természetszerűleg kapacitásszűkítéssel és forráskivonással kell járnia, ezek mértéke nem ismert.

A szektor jövő évi költségvetése 430 milliárd forint, ám ebben benne vannak az intézmények saját bevételei is, s az orvosegyetemek mellett működő gyógyító centrumok, klinikák költségvetési támogatása és bevételei is. Nem tartalmazza viszont a felsőoktatási PPP programok kiadásait, továbbá a nem állami felsőoktatás büdzséjét. A 2011. évi, eredetileg jóváhagyott költségvetési támogatás (itt is csak az állami intézményekről van szó) az év közben végrehajtott módosítás előtt mintegy 194 milliárd forint volt, ez jövőre több mint 30 milliárd forinttal lesz kevesebb. Ugyanakkor a Közöskassza.hu internetes oldalon publikált elemzés szerint a kiadások meghatározó része (például az oktatói és más alkalmazotti bérek, a rezsi-jellegű kiadások) eleve elrendeltek, ha feltételezzük, hogy a források szűkítését nem követi a létszám csökkentése vagy teljes egyetemi épületek használatának megszüntetése. Ezekre a kormányzatnak csak igen mérsékelten van hatása, azokról az egyes intézmények vezetése maga dönthet. Kérdés, hogyan alkalmazkodnak a fokozatos forráskivonáshoz, s a változó szakmai-képzési feltételekhez