A közgazdászok többsége elismeri, hogy a fejlődő országok gazdaságának – mint Brazília, Kína vagy India – növekedése lassul, többek között azért, mert a fejlett országok gazdaságaitól függnek. Ennél fontosabb indokok azonban a minden piacon jelenlévő gyengeségek. Ez Kína vagy Brazília esetében jól felismerhető, India esetén más a helyzet: nehéz megérteni, miért csökkent India GDP-jének növekedése 2010 óta 5 százalékkal.

Egy Indiához hasonló szegény ország növekedési politikájának nélkülöznie kell a nagy gondolatokat, és a közjavakat, például az alapvető infrastruktúrát és egészségügyi ellátást kell előtérbe helyeznie - fejtette ki Raghuram Rajan pénzügy professzor a Project Sindicate szakportálon publikált cikkében. Indiában azonban, más országokkal ellentétben, megvan az a vállalkozói réteg, az a középosztály és azok a multinacionális cégek, amelyek ezeket az alapokat biztosítani tudják.

India a ’90-es évek gyengeségei után felismerte a növekedéshez vezető utat, ezt igazolja a 2004-es „India Shining” program, ami a választások későbbi vesztesének vezérhajója volt. Az eset bebizonyította, hogy a gazdasági növekedés hirdetése nem érint elég embert, nem lehet vele választási sikereket elérni. Ettől függetlenül a választás bemutatta a növekedés terjesztésének előnyeit. Ennek két módja van: növelni kell a vidéki bevételi forrásokat, vagy növelni a választók által elkölthető összegeket.

A hatalmon lévő pártok úgy döntöttek, hogy a második mód biztosabb út az újraválasztáshoz. A korábbi évek lendülete ezzel hamar elveszett, a populizmus pedig egyre tovább erősödött a 2009-es választások során. Mialatt a politikusok a növekedés gyümölcsét szétosztogatták a szegény régióknak, egyre nőtt az igény a reformok iránt.

Ahogy a föld iránti kereslet, és ezzel a föld ára is emelkedni kezdett, a korrupció elburjánzott, ami elősegítette a politikusok és a gazdasági elit kétes ügyleteit. Erre már a lakosság is reagált, ellenzéki politikusok és civil szervezetek hívták fel a figyelmet a problémára. Az újságírók közreműködésével a téma valóságos politikai aknamezővé vált.

A középosztály által irányított különböző szervezetek, mint például a bíróság, vizsgálatokat kezdeményeztek. Ahogy egyre több bizonyíték került felszínre, egyre több magas rangú tisztviselő került börtönbe.

Ennek hatásaként ma már a becsületes politikusok sem segítik a vállalatokat a bürokrácia útvesztőiben, így a bányászati és infrastruktúra-fejlesztési projektek nagy része leállt. A gazdaságpolitikai intézkedések inflációhoz, ezen keresztül pedig aranyfelhalmozáshoz vezettek, ami a termelés alacsony volumene miatt nagy rúpia-deficitet jelent. Több nem is kellett ahhoz, hogy a rúpia jelentősen gyengülni kezdjen.

Mint a többi fejlődő országnak, Indiának is saját kezében van sorsa. A nehéz idők együttműködésre késztetik a szakembereket, és ha ők meg tudják mutatni, hogy a közös érdek felülbírálhatja az egyéni érdeket, akkor létre tudnak hozni egy átlátható, fejlődő gazdaságot, újraindíthatják a fejlődés motorjait. Ellenkező esetben az indiai növekedés napjai meg vannak számlálva.

Raghuram Rajan (1963) a Chicagói Egyetem pénzügy professzora. 2008 óta az indiai miniszterelnök gazdasági tanácsadója, a pénzügyi rendszer reformjának kezdeményezője. Az Amerikai Pénzügyi Tanács elnöke. Korábban az IMF vezető közgazdászaként tevékenykedett.