Mióta a görögök státusza megingott, sokat hallunk arról, mennyi probléma van ezzel az országgal. A vádak egy része azonban nem feltétlenül helytálló, írja Paul Krugman a New York Timesban június 17-én megjelent cikkében. A politikában, a gazdaságban és a társadalmi berendezkedésben is vannak hiányosságaik, de a krízis eredetét északabbra, Brüsszelben és Frankfurtban kell keresni, ahol létrehoztak egy olyan monetáris rendszert, amely talán végzetesen hibás. Mindezt pedig tovább fokozza, hogy az erkölcs helyett az elemzői szemlélet kerül előtérbe.

Görögország hibái között kétségtelenül szerepel a magas korrupció, a nagyszámú adócsalás és a munkaerő alacsony termelékenysége is. Azonban akadnak olyan kritikák, amelyek nem méltányosak. A görögök nem lusták, és nem rendelkeznek fékevesztett jóléti állammal, ahogyan azt a konzervatívok állítják. A szociális kiadások GDP arányában elmaradnak a válságot eddig túlélő Németországétól vagy Svédországétól.

A krízisért az eurót okolják. Tizenöt évvel ezelőtt Görögország nem volt paradicsomi hely, de válság sem sújtotta. Majd csatlakozott az eurózónához, és a gazdasági szakemberek biztonságos befektetési helyként kezdtek tekinteni az országra, melynek következtében külföldi pénz áramlott be, amelyből többek között a kormányzati hiányt finanszírozták. Ennek következtében a gazdaság fellendült, emelkedett az infláció, és egyre versenyképtelenebbé vált az ország. Aztán kipukkadt az „euróbuborék”, és az eurórendszer alapvető hibáira derült fény. Hogyan lehetséges az, hogy az USA-ban a dollárt nem érik ilyen regionális válságok? Krugman a választ az erős központi kormányzásban és az automatikus mentőcsomagokban látja.

Görögország nem mentes a bűnöktől, a baj mégis az európai hivatalnokok arroganciájának köszönhető, akik úgy vélték, képesek létrehozni az egységes valutát úgy, hogy mögötte nincs egységes kormányzás, és a valutaproblémáért a déli államok felelőtlen viselkedését teszik felelőssé. A rendszer pedig szerintük működni fog, ha az emberek még egy kicsit szenvednek.

Így került sor a vasárnapi görög választásokra, amely nem rendezett semmit, ugyanis a kormánykoalíciónak sikerült hatalmon maradnia. De a görögök nem tudják más úton megoldani a válságot.

A szerző az euró megmentésére egyetlen módot lát: a németeknek és az Európai Központi Banknak kell felismerni, hogy a viselkedésükön változtatni kell, azaz többet kell költeni és el kell fogadni a magasabb inflációt. Ha nem így történik, Görögország mások önhittségének áldozataként vonul be a történelembe.

Paul Krugman (1953) Nobel-díjas amerikai közgazdász. Szakmai hírnevét elsősorban a nemzetközi és regionális gazdaságtan, illetve a pénzügyek területén szerezte. Jelenleg a Princeton Egyetemen tanít, és a New York Timesban publikál, ahol saját blogját is olvashatjuk. Az „új kereskedelmi elmélet” egyik felállítójaként tartják számon. Jelenleg gazdasági és pénzügyi válságokkal foglalkozik.