Elinor Ostrom olyan rendszer kiépítését javasolja, mely városi, megyei, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt összehangolja a szabályozást, és gyors alkalmazkodásával sikeresen tudja kezelni a rendszerszintű kockázatokat.

Ostrom üdvözli, hogy egyre több polgármester tesz lépéseket a fenntartható fejlődés érdekében, aminek a jelentőségét növeli, hogy üvegházhatású gázok 70 százalékát városok bocsátják ki.

A várostervezésben egyre nagyobb hangsúlyt kap az élhető városi környezet kialakítása, amely vonzza az értékes emberi erőforrást.. A sikeres példákat látva várhatóan egyre több város vezetősége ismeri fel a fenntartható fejlődés elősegítésével járó hasznot.

A fenntartható gazdasági, társadalmi fejlődés és a környezetvédelem a mai válságos helyzetben nem lehet csupán egy ideális jövőkép része. Világszinten a mindennapi gondolkodás, szemlélet részévé kell válnia, és be kell építeni a nemzeti politikákba, mivel a jövőbeli fejlődés alapját képezi.

A Rio+20 konferenciának rá kell világítania ezekre az égető problémákra és konkrét célokat kell meghatároznia az energia, a fenntartható városok, a fenntartható mezőgazdaság, a tisztességes munka, az élelmiszer-biztonság, a vizek és az óceánok védelme és a katasztrófa-készültség témakörében.

Hosszú távon akkor működhet eredményesen a rendszer, ha minden szereplőnek érdekében áll megvalósítani a közösen kitűzött célokat és mindenki sajátjának érzi a problémát. Ideje cselekedni, hogy elkerülhessük a tétlenséggel járó súlyos és visszafordíthatatlan környezeti, gazdasági és életviteli károkat.

Elinor Ostrom (1933-2012) amerikai közgazdász, a Közgazdasági Nobel-emlékdíj első női kitüntetettje a „gazdasági kormányzás elemzéséért" Oliver E. Williamsonnal megosztva részesült 2009-ben a legmagasabb tudományos elismerésben. A politikatudományok Arthur F. Bentley professzora, az Indiana Egyetem Politikaelméletek és Politikaelemzések Tanszékének társigazgatója és egyúttal az Arizonia Egyetem Szervezeti Különbözőségek Kutató Központjának alapító tagja. Megkérdőjelezte azt a közkeletű vélekedést, amely szerint a köztulajdonban lévő erőforrásokkal szükségképpen rosszul sáfárkodnak, ezért a legjobb ezeket központi irányítás alá vonni vagymagánosítani. A Planet Under Pressure konferencia fő tudományos tanácsadójaként részt vett az első State of the Planet nyilatkozat kidolgozásában. Ennek szellemében a fenntartható fejlődés mellett szólalt fel utolsó cikkében, melynek megjelenése napján, 2012. június 12-én hunyt el.