Európában rövidtávon jelenleg Görög-, Spanyol- és Olaszország van szorult helyzetben. A nemrég megalakult görög koalíciós kormány számára kérdéses, hogy végre tudja-e hajtani azokat az intézkedéseket, amelyeket az IMF és az EU követel a segítségnyújtás fejében, a másik két ország pedig lejáró állampapírjaik visszafizetési kötelezettsége miatt aggódhat.
A múlt hónapban tartott G-20-as találkozón is reflektorfénybe került az EU-n belüli szuverén adósság- és bankválság. Kijelentették, hogy a bőséges tartalékokkal rendelkező országok készek a segítségnyújtásra.
Ennek egyik alapja az IMF lehetőségeinek a bővülése. A szervezet finanszírozási képessége gyarapodó tartalékainak köszönhetően jelentősen bővült. Az úgynevezett BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) pedig több mint 70 milliárd dollárral hajlandóak növelni ezt az alapot. Ennek persze ára van, cserébe nagyobb beleszólást követelnek a szervezet működésébe.
Egyes országok más módon próbálnak előnyt kovácsolni a jelenlegi helyzetből. Ezek közül a legjelentősebb Kína, melynek hatalmas valuta-tartalékai arra várnak, hogy befektessék a világ különböző pontjain.
Kína szempontjából Görögország a jelenlegi célpont. A szorult helyzetben levő görög kormány örömmel fogadta Kína pénzügyi támogatásait. Hosszú távon azonban Kína nyerhet ezeken az üzleteken, ugyanis a befektetései révén Kína számára Görögország híd lehet Európába.
Kína politikájának a lényege, hogy az adódó lehetőségeket kihasználva szerezzen meg stratégiai fontosságú pozíciókat az egész világon. Ebből a megfontolásból hajtott végre hatalmas befektetéseket a 2008-as válság következtében szorult helyzetbe került Izlandon is, aminek következtében azonban pánik tört ki a lakosság körében.
Az utóbbi évtizedben felmerült a kérdés, hogy Kína hogyan fogja a rendelkezésére álló hatalmas mennyiségű valuta-tartalékot felhasználni. Most úgy tűnik, hogy Kína saját geopolitikai stratégiáját hajtja végre, és nem pedig a nemzetközi pénzügyi rendszert erősíti.
Nem egyértelmű azonban, hogy mi lesz a helyi kormányok és lakosok válasza Kína viselkedésére. Kérdés, hogy megjelenik-e egyfajta Kína-ellenesség, vagy egy pénzügyi válságtól megrémülve az emberek megfeledkeznek arról, , hogy esetleg egy kínai üzletembertől függ majd a megélhetésük? Ezt majd a jövő fogja megmondani.
Yuriko Koike (1952) japán védelmi miniszter és nemzetbiztonsági tanácsadó. A Japán Liberális Demokrata Párt és a parlamenti ellenzék vezetője.