Az adórendszerrel szemben támasztott egyik legfontosabb elvárás, hogy konzisztens legyen - például a különböző szereplők tőkejövedelmeit egységes elvek alapján adóztassa, és a gazdasági szereplők ne tudják jövedelmeik más csatornákra áramoltatásával adóelkerülést végrehajtani. Persze, tudnak, mindig is tudtak, hiszen gazdaságpolitikai szempontok, „magasabb elvek" alapján jellemzően eltérő adókulcsokkal adóztatták, adóztatják a különböző tőkejövedelmeket, azaz eltér az osztalékot és árfolyamnyereséget sújtó adóteher. Befolyásos befektetők így rávehetik a jövedelmet fizető vállalatot, hogy számukra inkább osztalékot vagy árfolyamnyereséget fizessen, attól függően, hogy adózási szempontból melyik számukra az előnyösebb.

Az adórendszer inkonzisztenciájának minősített esete azonban, ha különböző szereplők adásvételek útján adóarbitrázst tudnak végrehajtani. Az adóarbitrázs azt jelenti, hogy az értékpapír (részvény) eladója és vevője összességében jóval kevesebb adót fizet, mintha adásvétel hiányában maradtak volna az eredeti tulajdonosi viszonyok. Megfelelő árak esetén mindkét szereplő adóelőnyt élvez, sőt, még az adásvétel tranzakciós költségeit is állni tudják az adómegtakarításból. Nem kell hozzá más, mint olyan részvény, amely a piaci árhoz képest sok osztalékot fizet, és két olyan szereplő, melyeknek adókulcsai egymástól eléggé eltérőek.

Az azonban kifejezetten előnytelen, ha az adórendszer a különböző szereplőket adóarbitrázs végrehajtására engedi és ösztönzi - márpedig a magyar adórendszer már hosszú ideje ezt csinálja.

Nézzük például, hogy hogyan alakult 1998 és 2012. között a különböző szereplők árfolyamnyereség- és osztalékadójának kulcsa. (A számításokat Barabás Zoltán kollégámmal közösen végeztük.)

Magánszemélyek és vállalatok adókulcsai osztalékjövedelmekre és árfolyamnyereségből származó jövedelmekre, 1998-2012

 

 

¹ Magánszemélyek 35%-os kulccsal adóznak a kapott osztalék után, ha az osztalék értéke meghaladja a saját tőke értékének 30 százalékát.

² Pozitív adózás utáni eredményt feltételezve.

³ Tőzsdei cég esetében.

⁴ Tőzsdei cég esetében, nem tőzsdei cég esetében 20%

⁵ 25% + 4% Egészségügyi hozzájárulás (EHO; a felső határt elérve már nem kell fizetni).

⁶ 10% + 4% Egészségügyi hozzájárulás (EHO; a felső határt elérve már nem kell fizetni).

⁷ 16% társasági adó + 4% szolidaritási adó.

⁸ 25% + 14% Egészségügyi Hozzájárulás (EHO); a felső határt elérve már nem kell fizetni)

⁹ 10% + 14% Egészségügyi Hozzájárulás (EHO; a felső határt elérve már nem kell fizetni)

¹⁰ 10%-os társasági adókulcs 50 MFt-os majd 500 MFt-os adóalapig

 

Az első, amit megállapíthatunk, hogy 2006-ig nem történt változás a tőkejövedelmek adórendszerében, azután viszont 2007-ben és 2010-ben is jelentős változások történtek. Az ugyanakkor megállapítható, hogy a vállalati befektetők egyértelműen az osztalékfizetésnél élveznek adóelőnyt, hiszen a más vállalattól kapott osztalékuk adómentes, míg az árfolyamnyereség a társasági adóalap részét képezi, ezután társasági adót kell fizetniük. Az egyéni befektetők viszont egyértelműen az árfolyamnyereség tekintetében élveztek adókedvezményt.

A 2. táblázatban kiszámoltuk, hogy a vizsgált három szereplőcsoport (az általános adókulcs alapján adózó magánbefektetők; valamilyen adókedvezményre jogosított magánbefektetők; vállalati befektetők) esetében mekkora volt az osztaléknak az árfolyam-nyereséggel szembeni relatív adóelőnye (árfolyam-nyereség egyenértékese).

Az árfolyamnyereség-egyenértékes azt jelenti, hogy az adott szereplő 100 Ft osztalék helyett hány forint árfolyamnyereség elérésével jut ugyanakkora adózás utáni jövedelemhez. Ha ez az érték 100 Ft-nál nagyobb, akkor az osztaléknak, ha 100 Ft-nál kisebb, az árfolyamnyereségnek van adóelőnye. Mint látható, a vállalatoknak inkább osztalékra és árfolyamveszteségre (osztalékfizetés előtt a magasabb áron vesznek, és osztalékfizetés után az alacsonyabb áron adnak el) kellett játszaniuk, a magánbefektetőknek (különösen, ha kedvezményt nyújtó befektetésük volt) pedig az osztalék elkerülésére és árfolyamnyereségre.

100 Ft osztalék árfolyamnyereség egyenértékese különböző szereplőkre Magyarországon, 1998 és 2012 között (Ft)

1 Olyan magánbefektetőt feltételezve, aki mind az árfolyamnyereség-adóból, mind az osztalékadóból ki tudja használni az éppen létező adókedvezményeket - például tőzsdei részvényt tőkeszámlán tart.
Ez azt jelenti, hogy a vizsgált időszak egészében a két befektetői csoport abszolút adóelőnyöket élvez egymással szemben. Osztalékfizetések környékén tehát az intézményi befektetőknek venni, a magánbefektetőknek eladni volt érdemes.

A lehetséges arbitrázs számítását megnehezíti, hogy bármelyik két szereplő eltérően adózik az árfolyamnyereség (és takarít meg adót az árfolyamveszteség) után. Emiatt az árfolyamnyereség-adó adómegtakarítása más lesz a vállalati szereplőnél az elért árfolyamveszteség esetén, és más a magánszereplő fizetendő adója az elért árfolyamnyereségnél.

1998 és 2012 között minden évre végigszámoltam, hogy a vállalati és a magánbefektetők közötti adóarbitrázs következtében az osztalék hány százaléka csapódhat le a két szereplőnél, mint összesített nyereség.. Az eredmények a 3. táblázatban láthatóak.

100 Ft osztalék kifizetése hány forint együttes nyereséget eredményez vállalatok és magánszemélyek közötti arbitrázsban, 1998-2012 (Ft)

	Normál magánszemély és vállalat kapcsolata		Kedvezményes magánszemély és vállalat kapcsolata
Év	Normál	Vállalat	Kedvezményes	Vállalat
1998	17,56	18,00	41,95	34,40
1999	17,56	18,00	41,95	34,40
2000	17,56	18,00	41,95	34,40
2001	17,56	18,00	41,95	34,40
2002	17,56	18,00	17,56	18,00
2003	17,56	18,00	41,95	34,40
2004	15,24	16,00	39,05	32,80
2005	9,29	10,40	39,05	32,80
2006	14,29	16,00	44,05	37,00
2006.09.01	19,00	20,27	34,00	27,20
2007	29,00	30,93	20,00	20,00
2008	29,00	30,93	20,00	20,00
2009	29,00	30,93	20,00	20,00
2010	17,59	19,00	22,77	23,05
2011	23,70	22,86	19,70	19,00
2012	23,70	22,86	19,70	19,00

(A táblázatban szereplő számok azt jelzik, hogy ha az adott szereplő számára optimális árfolyamon folyna a kereskedés, mekkora nyereséget realizálna, miközben a másik szereplő 0 Ft eredményt realizál.)

Amint az jól látható, az adóreformok célkitűzései között elsősorban nem az arbitrázslehetőségek kiküszöbölése állt.

Ha feltételezzük, hogy a magánbefektető és a vállalat összesen négy tranzakciójára (oda-vissza mindkettejüknek egy-egy adásvétel) mindösszesen 1 százalékos tranzakciós díjjal kalkulálhatunk, akkor 2012-ben

– tőzsdei papír esetében (kb. 19 százalékos arbitrázs-nyereség) legalább 5,3 százalékos osztalékhozamú;

– tőzsdén kívüli papír esetében (23 százalékos arbitrázs-nyereség) 4,6 százalékos osztalékhozamú részvénynél már megéri az adóelkerülő tranzakció. Ilyen papírokat pedig mind a tőzsdén, mind a tőzsdén kívüli kereskedelemben minden évben lehetett találni…

 

Fazakas Gergely egyetemi adjunktus, a Corvinus Egyetem Befektetések és Vállalati Pénzügyek Tanszékén.