Miközben a magyar nemzeti légitársaság felett már jóval a februári csőd előtt kongatták a vészharangot, sokan a végső pillanatig nem hitték el, hogy a patinás cég egyik percről a másikra leállhat. Lapunk is meglepődve tapasztalta, amikor nem sokkal a Malév-csőd előtt az irodában járt, hogy a munkatársak a közelgő vészhelyzet ellenére is kincstári optimizmussal tekintettek a jövőbe. Egyikük meg is jegyezte: „az úgysem lehet, hogy az állam engedje a céget bedőlni, korábban is mindig megmentette”. Beszéltünk olyan jegyét elvesztő utassal, akit egy jó nevű utazási iroda hetekkel a vég előtt tulajdonképpen rábeszélt egy Malév-jegy vásárlására, mondván, meg van róla győződve, hogy semmilyen kár nem érheti. Ma már nyilvánvaló, hogy a hívők óriásit tévedtek, és ők valószínűleg azt sem gondolták, hogy ha be is következik a legrosszabb, esélyük sem lesz a pénzük visszaszerzésére.

A konkrét számok sokkolók. A felszámolás során a törvény által biztosított határidőig közel 1900 hitelező jelentette be kártérítési igényét, összesen mintegy 180 milliárd (!) forint értékben. Varga Jenő, a felszámolást vezető biztos lapunknak megerősítette, hogy a cég menedzsmentje által rendelkezésre bocsátott adatok szerint a Malév vagyona – azaz vagyonának potenciális értéke, ha azt el lehet adni – jelenleg csak 2,9 milliárd forintra tehető. Ez tehát már arra sem lenne elég, hogy csupán a dolgozói követeléseket (elmaradt bérek, végkielégítések stb.) rendezzék, hiszen azok 7 milliárd forintra rúgnak.

NINCS FEDEZET
A héten az informatikai eszközök árverésével elindult a vagyon értékesítése. A felszámoló elsősorban a dolgozók kifizetésére törekszik, lapunknak azt is jelezte, hogy önmagában a felszámolási procedúra várható költsége mintegy 14 milliárd forint lesz, és egyelőre ennek sincs fedezete.

A Malévben ragadt 180 milliárd nagy része természetesen nem az utasok, hanem a cégnek hitelező bankok kára. Erről csupán annyit lehet tudni, hogy az összeg több mint 90 százaléka a 15 legnagyobb hitelezőhöz tartozik. Vélhetően az orosz Vnyesekonombank (VEB) szenvedte el a legnagyobb veszteséget, amely – kezdetben az orosz tulajdonos pénzintézeti partnereként, később maga is résztulajdonosként – évekig finanszírozta a Malév fennmaradását, és hozzávetőleg 120 millió euró, azaz 36 milliárd forint után fut, hiába. A céges legendárium szerint február 3-án hajnalban, amikor a vezetés a gépek földön maradása és külföldről való visszahívása mellett döntött, Moszkvából meglehetősen ingerült telefonhívásokra kellett válaszolnia a menedzsmentnek. Az üzenetek állítólag azt tartalmazták, hogy a Malév azonnal fizessen annyit, amennyit csak tud, különben a magyarok a tél hátralévő részében fával fognak fűteni.

Mivel a VEB az orosz állam tulajdonában van, a Malév legfontosabb egyéb banki hitelei mögött pedig a magyar állam garanciája áll, a kár oroszlánrészét közvetetten, de lényegében a két államnak kell majd leírnia. Ez még jó ideig okozhat kellemetlen feszültségeket az orosz–magyar gazdasági egyeztetéseken is, talán nem véletlen a fával való fűtésre célzó – persze soha meg nem erősített – utalás sem. További jelentős hitelezőnek számít még emellett az az amerikai társaság, amelytől a Malév a repülőgépeit (amelyek tehát nem voltak a tulajdonában, és sosem képezték a vagyonának részét) lízingelte. A Malév adós maradt a lízingdíjak egy részével, és már sosem fogja azokat kifizetni.

LEMONDÁSOK
E 90 százalékos követelésrész mellett a maradék 10 százalék azoknak a beszállítóknak és utasoknak az elbukott pénze, amelyek (akik) mertek még szállítani a Malévnek, illetve jegyeket vettek a február utáni időszakra. A számok alapján tehát majdnem 1900 személy, illetve cég nem számolt reálisan egy Malév-csőddel, mintegy 18 milliárd forintot bukva az óvatlanságon. Ráadásul feltételezhető, hogy a károsultak köre ennél jóval nagyobb, hiszen a hivatalos adatokban csak azoknak a követelése szerepel, akik a kifizetés halvány reményében bízva a határidőig bejelentették az igényüket. Bizonyos azonban, hogy például a nyaralásra év elején jegyet váltó családok közül rengeteg eleve nem is élt ezzel a lehetőséggel, csak legyintve lemondott a repülésről. Márpedig egy négytagú család esetén átlagosan 200 ezer forinttal számolva a számla valós végösszege valószínűleg még szépen emelkedhetne.

Lapunk megkeresett egy egykori Malév-pilótát, aki elmondta, hogy természetesen hónapok óta nem kapta meg a fizetését. Ez egyébként jóval kevesebb lenne a korábbi átlagos bérénél, hiszen a szerződések szerint a személyzet az elvégzett munka arányában kapta a fizetése döntő részét, munka azonban értelemszerűen nincs február óta. A társaság azonban az alapbért sem fizeti, ráadásul csak több mint négy hónappal a leállás után mondott fel, így a lapunknak nyilatkozó kapitány még bőven a felmondási idejét tölti. Közben társaival együtt perben áll a munkáltatójával, de a számokat nézve gyakorlatilag semmi esélye sincs arra, hogy a pénzéhez jusson. Egyébként már azon is vita van az alkalmazottak és a felszámoló között, hogy mi alapján kell számítani az elmaradt béreket.

Üzleti szempontból a felszámolás eddigi legérdekesebb vonala a Malév három leányvállalatának a sorsa. Azt ugyanis a cég történetét közelebbről követők mindig tudták, hogy a Malévnek nincs vagyona, ám azt is, hogy van két jól működő és egy pozitív nullával ketyegő vállalata, amely értéket képviselhet a piacon. A két jó cég a repülőgépek karbantartásával és szerelésével foglalkozó Aeroplex Central Europe (ACE) Kft. és a gépek földi kiszolgálását végző Malév Ground Handling (GH) Zrt., a szerényebb volumenű mutatókat pedig a Malév AirTours Kft. hozta. (Az ACE milliárdos üzemi vesztesége nagyrészt technikai jellegű, a maléves múlt súlyos örökségéből származik.)

Jogosan merülhetne fel a kérdés, hogy a felszámolás során a vagyon részét képező ACE és GH eladásával esetleg menteni lehetett volna a menthetőt, például kifizetni a befolyó pénzből a követelési sor elején álló dolgozókat. A két céget a Malév nemrég el is adta, csak éppen a magyar államnak, és információink szerint mindössze néhány 100 millió forintért. Varga Jenő ezzel kapcsolatban csak azt erősítette meg, hogy az összeg 100 millió felett volt. A felszámolóbiztos elmondta: a két leányvállalatot három vagyonértékelővel vizsgáltatták meg, és ez alapján határozták meg az árukat. Úgy tudjuk, a vagyonértékelés eredménye az lett, hogy a két cég az akkori formájában fabatkát sem ér, mert szövevényes adós-hitelező kapcsolatban áll a Malévvel. Az anyavállalat és a két leány kölcsönösen tartozott egymásnak, illetve a leányokat a Malév a kifizetetlen adósságaiért cserébe részben el is zálogosította. A felszámolás során az a furcsa helyzet állt elő, hogy az ACE és a GH – mint a Malév hitelezői – elbukták a becsődölt anyavállalatnál beragadt pénzüket, a Malév felé fennálló tartozásaik viszont megmaradtak. Az eljárás során ugyanis nincs lehetőség a két ellentétes előjelű összeg egybevonására.

TISZAVIZET A POHÁRBA
Az ACE és a GH tehát az államot megtestesítő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) és – kissé szokatlan csavarral – a Tiszavíz Vízerőmű Kft. 50-50 százalékos tulajdonába került. A Malév a tartozásaihoz képest csak elenyésző összeghez jutott a tranzakciókkal. Forrásaink szerint a Tiszavízre azért volt szükség, mert a hatályos jogszabályok nem engedték meg az MNV-nek a 100 százalékos tulajdonlást, hiszen az olyan cégekkel is rendelkezik, amelyek köztartozást halmoztak fel. A Tiszavíz bevonása azonban várhatóan csak tiszavirág-életű lesz, a két leány már az év vége előtt teljes egészében az MNV-hez kerülhet, mivel az ezt gátló törvényt a tervek szerint a parlament módosítja. A leányok ezzel a trükkös állami mentőövvel átmenetileg megmenekültek a végveszélytől, fennmaradt 700 munkahely. A technikai segítség nélkül valószínűleg nem bírták volna el a forgalmuk közel felét adó Malév kiesését, tönkrementek volna. Az ACE-nek és a GH-nak azonban mostantól elég gyorsan saját lábra kell állnia, hiszen rájuk ugyanaz a szabály vonatkozik, mint egykori anyavállalatukra: az állam az uniós szabályok értelmében piactorzító módon nem támogathatja a működésüket. A vétellel már így is van állami pénz a két cégben, de a hírek szerint a jogászok ezúttal alaposan megvizsgálták a tranzakciót, amely állítólag nem ütközik az uniós szabályokkal.

A Malév AirTours sorsa ugyanakkor valószínűleg megpecsételődött. A felszámoló még megpróbálja értékesíteni a céget, de nagyon kétséges, hogy ez sikerrel járhat.