Egy korábbi rövid és sikertelen kísérlet után ismét arab nyelvű csatornával próbálja médiahatalmát kiterjeszteni a világ egyik legnagyobb hírbirodalma, a BBC Worldwide. Ezzel a lépéssel az arab világ hírtelevíziós piacán a végletekig kiélezett verseny várható. A nagy amerikai csatornák és a helyi arab médiabirodalmak mellett ugyanis a BBC nem titkoltan azt tervezi, hogy térség legnagyobb műholdas platformjain (Arabsat, Nilesat, Eutelsat) keresztül húszmillió nézőt szerez saját adójának, ez pedig vélhetően csak úgy sikerülhet, ha másoktól vonzza el a hírek szerelmeseit. A BBC mellett az EuroNews is úgy döntött, beszáll az arab hírversenybe. Az immár nyolc nyelven sugárzó, lyoni székhelyű társaság többek között az Európai Uniótól nyert ötmillió eurós támogatásból készít majd arab nyelvű műsorokat.

Három lábon

A jelen lévő híróriások igazán nagy riválisa azonban mégiscsak a BBC Arabic Tv lesz, amely március 11-i indulásakor 12 órás programmal kezdte meg a sugárzást. A mintegy 150 fős stábot tömörítő adó programstruktúráját elsősorban a Közel-Keletről és Észak-Afrikából származású hír-, valamint vitaműsorokra építi, és az év végére már 24 órás hírfolyamot ígér. A csatorna munkáját a világ legkülönbözőbb pontjain működő 72 BBC-irodából is mintegy 250 munkatárs segíti majd.
<#zaras_mm#>
Az új, reklámmentes csatorna éves büdzséje az előzetes tájékoztatás szerint 25 millió font lesz, ezt az összeget a kormányzat garantálja, nem mellesleg abból a forrásból, amely a BBC World Service kelet-európai rádióinak, közte a magyar adásnak a megszüntetéséből felszabadult.

A televízió mellett a szolgáltatás a későbbiekben rádióval és online felülettel is kibővül, ennek eredményeképpen 2010-ben már heti 35 millió felhasználóval számolnak.

Harcos kezdés

A hírtelevíziózásnak immár komoly történelmi hagyományai vannak az arab világban. Az első igazán nagy boomra azonban az 1991-es öbölháborúig kellett várni, amikor az amerikai CNN hírcsatorna a tévézés történetében első alkalommal, élő háborús közvetítésekkel tette még inkább felejthetetlenné a harci eseményeket. A 2003-as iraki háborúban viszont a mintegy 900 millió dolláros éves büdzséből gazdálkodó CNN komoly ellenfélre talált, és végül a médiabirodalmak csatáját a sokkal kisebb költségvetésű katari székhelyű, még 1996-ban indult al-Dzsazíra nyerte meg. Azóta szinte gombamód megszaporodtak a kábelen és műholdon keresztül elérhető csatornák a térségben, ahol ma már mintegy ötszáz adó fogható, s a kínálatban tucatnyi hírcsatorna is szerepel.

Közülük is egyre nagyobb a népszerűsége a dubai al-Arabiának, washingtoni hátszéllel folyamatosan növeli befolyását az al-Hurra és jelen van a nemrég indított francia hírcsatorna, a France 24 arab nyelvű változata is. Rajtuk kívül sok helyi tévétársaság küzd a nézők kegyeiért. Köztük olyan, hírszolgáltatásra specializálódott adók, mint az egyiptomi al-Nil lil-Akhbar, a szaúdi al-Ikhbarieh vagy éppen az Abu Dhabi Television.

A legnagyobb népszerűségnek a helyi társaságok közül továbbra is az al-Dzsazíra és az al-Arabia örvend. Előbbi messze a legnagyobb, 35 milliós közönséget tudhatja magáénak, az Afganisztánból, Irakból, a Perzsa-öböl térségéből, legutóbb pedig a palesztin–izraeli összecsapások eseményeiről sugárzott exkluzív anyagai pedig „megkerülhetetlenné” tették beszámolóit a média világában.

Szavukba vágnak

Az elmúlt években azonban alaposan megváltoztak a nyugati és helyi médiabirodalmak stratégiái. Immár nem a háborúk figyelemfelkeltő erejében bíznak, sokkal inkább próbálkoznak egymás nyelveinek „átvételével”: az al-Dzsazíra 2006-ban indította el angol nyelvű adását annak érdekében, hogy ne csak az arab térség legbefolyásosabb médiumaként tartsák számon, hanem világszerte is a legerősebb lehessen. A France 24 a francia és az angol mellett az arab és a spanyol nézőseregnek is kedvezni szeretne. A BBC pedig korábban egyszer már próbálkozott arab nyelvű adóval, s akkor a vállalkozás elindításához partnerre is talált egy szaúdi tulajdonú társaság, az Orbit Communications személyében. Mindezek ellenére a projekt nem járt sikerrel, így kétéves működést követően, 1996-ban meg kellett szüntetni a BBC arab nyelvű adóját. A független tévétársaság akkor került a támadások kereszttüzébe, amikor egy már Londonban élő arab férfival, Al’ Mesarival készítettek interjút, amelyben kritikus hangvétel fogalmazódott meg a szaúdi királyi családdal szemben. Csak tetézte az arab világ nemtetszését egy másik, Panoráma névre hallgató tévéshow-juk, mivel abban a szaúdi törvényhozás működését kifogásolták.

Független siker?

A korábbi sikertelen kísérlet és a túlzsúfolt piac ellenére a BBC menedzsmentje bizakodó. Nigel Chapman, a BBC World Service igazgatója szerint az új adó egyik legnagyobb előnye, hogy amíg az al-Hurra amerikai, a France 24 Arabic pedig francia perspektívából szemléli az eseményeket, a BBC Arabicra a nemzetközi szemléletmód jellemző. Mindenki egyetért abban is, hogy a BBC World évtizedes jelenléte során jelentős elismertséget hozott a társaságnak színvonalas és független hírszolgáltatásával. Kedvező körülményt jelenthet az is, hogy az arab kormány sokkal toleránsabb a média kritikáival szemben, mint a BBC már említett, 1994–1996-os próbálkozásakor.
Más kérdés, hogy iraki és afganisztáni katonai jelenléte miatt valamelyest csökkent az arab világ bizodalma Nagy-Britanniában, és nem kizárt, hogy emiatt csorbát szenved a tévétársaság korábban makulátlannak tekintett hírneve is. A BBC Arabic indulása ellen szól továbbá, hogy a megsokasodott hírcsatornák ellenére az arabok egyre kevesebb időt fordítanak a hírműsorokra.

Faisal Abbas, az arab nyelvű Asharq al-Awsat napilap szerkesztője szerint komoly hendikepnek számít az is, hogy a BBC félnapos sugárzással indítja el új adóját, mert mint mondja: a médiamárkák közötti kiélezett versenyben a tartalom mellett legalább annyira meghatározó szerepe van a praktikusságnak is.