– Az IKEA áruházaiban nagyjából azonos kép fogadja a világ minden táján a vevőt. Mennyi szabad tere van a döntésekben? Mennyiben szabhatja a régió igényeire a választékot, az üzletpolitikát?

– Vannak bizonyos kereteink és globális irányaink, de ezeken belül szabadon eldönthetjük, az otthonok mely területeire összpontosítunk. A jövő évre a jelszavunk: textíliákkal élni; ez globálisan érvényes, de minden ország kiválaszthatja, a lakás melyik helyiségét helyezi előtérbe. Mi a régióban a hálószobát választottuk, más országok a konyhát vagy a nappalit. Az áruház ugyanolyan mindenhol a világon, de a fókuszban levő helyiségnek több hely jut, mi is átépítjük, újraalakítjuk a hálószobákat, és persze több személyzetet biztosítunk ezeken a területeken.

– Ön a cseh, szlovák és magyar leányvállalatért felel. Milyen különbségeket lát a három piac között?

– A régióban a különbségek kisebbek, mint gondolnánk. Magyarországon a némileg hagyományosabb bútorok dívnak, a sötétebb színek, ez az eladásokon, a stíluspreferenciákon is látszik, és az áruházi installációkon is próbálunk ennek teret adni.

– Eltér a tipikus vevő ezen a három piacon?

– Az Örs vezér téri és budaörsi áruházunk közt is nagy a különbség e téren. A budapesti áruház a központban van, az emberek beugranak metróval, így több a spontán látogató, aki apróságokat, olcsóbb dolgokat vesz, vagy csak eszik az étteremben. Budaörsre célzottan jönnek, és többet költenek.

– Mikor nyitják meg a régóta tervezgetett harmadik áruházat?

– Közel állunk a telek megvásárlásához, talán fél év múlva sikerül, tárgyalásokat folytatunk Soroksár önkormányzatával. Emellett az érvényben lévő, a 300 négyzetméternél nagyobb alapterületű kereskedelmi építményekre vonatkozó rendelet miatt felmentési igényt kell előterjesztünk a minisztériumhoz. Bízunk benne, hogy terveink támogatást élveznek majd, és pár éven belül felépülhet az új áruház.

– A standardizált IKEA-bútoroknál jól működhetne az online értékesítés is. Mikor lehet a neten megvásárolni a termékeket?

– Látjuk erre az igényt globálisan és Magyarországon is. E téren kicsit lassúak vagyunk. Néhány országban már van e-kereskedelmi alkalmazásunk, de nem a legmodernebb, ezt nem szeretnénk kiterjeszteni új piacokra. Magyarországon amúgy sincs elosztó központunk az online értékesítéshez, így ez is az áruházban történne. Ezt még meg kell vizsgálnunk, hogyan lehetséges. De két éven belül létrehozunk egy új online vásárlási platformot, amellyel elindulhatunk. Azt látjuk, hogy azon országokban, ahol már működik, az online értékesítés csak kiegészítő csatorna, akik elektronikusan vásárolnak, azok is eljönnek időnként az áruházba. Franciaországban például a kereskedelem 2-3 százaléka zajlik az interneten.

– Hány magyar beszállítójuk van? Mennyire elégedett velük?

– Jelenleg nyolc magyar beszállítóval állunk kapcsolatban, főleg konyhaajtókat, tömörfa konyhabútorokat és textíliákat gyártanak. A konyha olyan termékünk, amely magas színvonalú, büszkék vagyunk rá, és a magyar beszállítók nagyon jó teljesítményt nyújtanak.

– Kinevezésekor bejelentette, hogy a régióban kétszáz otthonba látogatnak el a munkatársai. Mit tapasztaltak a magyar lakáskultúráról?

– Magyarországon is látogatjuk a lakásokat, az IKEA dolgozóiét és másokét is, ezzel standardizálva felmérjük, hogy élnek az emberek, milyen igényeik, szokásaik vannak, és erre reagálunk a megoldásainkban. Például, hogy az ágyból nézik a tévét, amit az üzlet kialakításánál is figyelembe veszünk. Magyarországon sok helyen látjuk, hogy a ruhásszekrény a nappaliban van, vélhe-
tően a kevés tárolóhely miatt. Az üzletekben most nem szerepel ilyen összeállítás, ami hiba, ezzel reflektálhatnánk az emberek tényleges életkörülményeire. Én éltem Olaszországban, ahol híres a lakberendezési kultúra, de az ottani lakások sem olyanok voltak, mint a magazinokban.

– Magyarországon tavaly sikerült bővülniük, de még mindig nem érték el a válság előtti árbevételt. Hogy látja az idei kilátásokat? Mikor érik el újra a 2008-as szintet?

– Ami a korábbi árbevétel elérését illeti: óvatosak vagyunk, mivel forgalmunkat több külső körülmény is befolyásolja, pontos prognózist nehéz lenne adni. Ami biztos, hogy a jelenlegi körülmények közepette is lassú, de folyamatos piaci részesedés- és árbevétel-növekedéssel számolunk a következő évben. Az idén már látszik, sikerült szinten tartani a bevételünket, és a következő évre is ez a cél. Bár a fogyasztói bizalom alacsony, de nem emeltük az árakat, és igyekszünk a korábbinál kicsit olcsóbb megoldásokat is nyújtani. Hiszek benne, hogy az otthon egyre fontosabb lesz, és az emberek hajlandók többet fektetni bele. Minde-
nütt válság van, csak a négy fal közé menekülhetünk el a kemény világ elől.

– Az IKEA üzleti modelljét menedzsment-esettanulmányokban oktatják, hogy a lokális igényekhez való alkalmazkodásra fittyet hányva lett sikeres világcég. Pont ez a fő kritika is ellene: uniformizálja a világ otthonait.

– Az üzleti koncepció része a költségcsökkentés a minél nagyobb volumenű globális gyártás révén, hogy így minél több embernek megengedhető legyen. Számos elem viszont kezd megváltozni a múltbeli elgondolások közül, mint hogy minden áruház egyforma méretű legyen. A világ gyorsan változik. Sokféle méretű piacunk van, ehhez az áruházak területével is alkalmazkodnunk kellene, például Miskolcra nem kellene akkora, mint az Örs vezér terére, a fele is elég lenne.

– Ön elég sokat költözött az elmúlt években. Van olyan a bútorai között, ami nem az áruházból való?

– Van egy kanapém, amely nem IKEA-s, és ez tükrözi, mennyire vagyunk jók a kanapéfronton. Szívesen vettem volna sajátot, de nem volt elegendő választék olyanból, ami nem túl puha, nem túl kemény, és elég magas a háttámlája.

– Társadalomtudományi fogalom lett az IKEA-jelenség, miszerint nagyobb az értéke számunkra, többre becsüljük, amit mi állítottunk elő, szereltünk össze. Ön szerint ez is közrejátszik a cég termékeinek népszerűségében?

– Igen, ez része a koncepciónak, mi is megtesszük a magunkét és a vásárló is. Ha könnyű megvenni és ésszerű kihívás összeszerelni, akkor működik, akkor jobban becsülik a terméket. De ezzel óvatosnak kell lenni, nem szabad túllőni a célon, ne legyenek túl nehezek a csomagok, vagy ne kelljen két embernek négy órán át szerelni.

– Mostanában több botrány volt az IKEA háza táján. Oroszországban egy alkalmazottat öt év börtönre büntettek zsarolásért, Franciaországban kirúgtak négy felső vezetőt, mert kémkedtek az alkalmazottak után. Németországban pedig azzal vádolják a céget, hogy az egykori NDK-ban politikai foglyokat dolgoztatott a gyártósoron. Befolyásolták ezek az értékesítést? Mit tesznek az ilyen esetek megelőzéséért?

– A bevételeken nem látszott, de ezek a gyakorlatok nem férnek össze az értékeinkkel, az etikai kódexünkkel, nem elfogadhatók, és minden esetben azonnal kivizsgálást kezdeményeztünk. Ezek személyek egyedi akciói voltak, természetesen az IKEA jóváhagyása nélkül. Én Franciaországban voltam három hónapig az ügy idején, és részt vettem a krízis feldolgozásában. Főleg az alkalmazottak bizalmának a helyreállításán dolgoztam. Közöltük, hogy az IKEA vezetése helyteleníti ezeket az ügyeket, ismételten hangsúlyoztuk az etikai kódexünk elveit,
és hogy igyekszünk megelőzni a jövőbeni eseteket.

Marek Feltl
■ Matematikát és gazdaságföldrajzot tanult Prágában.
■ Húsz éve lépett be a csehországi IKEA-hoz.
■ Három évet dolgozott Svédországban a kelet-európai leányvállalatok felépítésén.
■ 2000 és 2004 között Budapesten volt kontrollingigazgató, majd Prágában áruházvezető.
■ Az elmúlt két évben Olaszországban dolgozott helyettes ügyvezetőként.
■ Július 1-jétől Csehországért, Szlovákiáért és Magyarországért felelős regionális ügyvezető igazgató.
■ 46 éves, nős, két felnőtt gyereke van, hobbija az utazás és a görkorcsolyázás.