Munkaebéden, oldott hangulatban találkozott a Magyar Rektori Konferencia elnöksége a múlt héten a miniszterelnökkel s a felsőoktatás vezetésével megbízott kormányzati vezérkarral, ám nagyon is komoly kérdésekről esett szó: a szektor életben maradásáról s a pénzek újraosztásáról. A találkozón Orbán Viktor mellett részt vett Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár. Névtelenséget kérő forrásaink szerint az elsődleges cél az volt, hogy ne mérgesedjen el a helyzet a rektorok és a kabinet között. Az intézményvezetők ugyanis egyre nagyobb döbbenettel tapasztalják, hogy nincs vége a forráskivonásnak, 2013-ban az ideihez képest is szűkül a szektor támogatása, a jelenlegi 157 milliárd forintról 134 milliárdra. Eközben szinte kész az új intézménytámogatási szisztéma. Lapunk kormányközeli forrásból úgy értesült, 2013 januárjától új struktúrában történik a 28 állami egyetem és főiskola finanszírozása. „A miniszterelnök úr megerősítette, hogy nem kívánja korlátozni az önköltséges hallgatók számát, sőt hosszabb távon egy önfenntartó felsőoktatást látna szívesen” – mondta lapunknak Mezey Barna, az ELTE rektora, a Magyar Rektori Konferencia elnöke.

NINCS TARTALÉK
Elmondása szerint a kormány támogatni kívánja a felsőoktatási intézmények európai pályázati tevékenységét, amelynek kapcsán Orbán Viktor az ügyintézés gyorsítását ígérte, s megerősítette, létrejön az az 50 mil-
liárdos alap, amelyből az egyetemek biztosíthatják a fejlesztéseikhez szükséges önrészt. A kabinet nemzetgazdasági szempontból továbbra is stratégiai ágazatnak tartja a felsőoktatást, s a miniszterelnök azt szeretné, hogy a legnagyobb magyar egyetemek nemzetközileg is versenyképesek legyenek. Ennek érdekében kiemelt támogatást kapnak a jövőben. Mezey Barna is megerősítette, a felsőoktatás finanszírozása feltehetően már szeptemberben módosul, hiszen az új évfolyam belépésével megváltozik a támogatási rendszer is. Ennek részleteit a jövő évi költségvetési törvény már tartalmazza, ám kifutó rendszerben együtt mozog a jelenlegi normatívaalapú és az állami ösztöndíjas finanszírozás.

„Az még nem világos, hogy mindezzel milyen viszonyban fog állni az állami költségvetési támogatás csökkentésének jövőre tervezett, kb. 23 milliárdos összege” – mondta a rektor. „Ha a szokásos, támogatásarányos módon hajtják végre, megrogyasztja még a nagy egyetemeket is” – hívta fel a figyelmet az MRK elnöke. A konferencia a támogatáscsökkentés lehetséges mérséklésére kéri a kormányzatot, illetve a szabályozási keretek tágítására ott, ahol az egyetemek piaci tevékenysége, pályázati mozgástere, ipari kapcsolatrendszere, innovációs tevékenysége eredményeket hozhat, s ezáltal bővíthetik bevételi lehetőségeiket.

HÁROM PILLÉR
Az új finanszírozási rendszer – a Figyelő információi szerint – hárompillérű lesz. Ennek egyik alkotóeleme a hallgatói ösztöndíjjal, részösztöndíjjal tanuló diákok után járó normatív finanszírozás. A második pillér az intézményekkel egyenként kötött támogatási megállapodás lesz, amelyet évenként felülvizsgálnak. Ennek eredményeképpen ±10 százalékkal mozoghat az összeg. A lapunk birtokába került koncepció szerint a megállapodások az intézményfejlesztési tervekre épülnek, amelyeket az egyetemek már megküldtek a minisztériumnak, ezek értékelése zajlik. A tárca a kimeneti követelmények mellett vizsgálja, hogy az adott egyetem, főiskola működése mennyire van összhangban az állami fejlesztéspolitikai és nemzetstratégiai célokkal, milyenek a piaci visszajelzések, szüksége van-e a gazdaságnak az adott képzési profilra, s az intézmény együttműködik-e a térség gazdasági szereplőivel. A harmadik pillér egy „kiválósági” támogatás lesz, extra pénz, amelyet azonban csak a kiemelt, kutatóegyetemi címmel rendelkező intézmények kapnak meg. Az állami össztámogatási keret 10 százalékát osztják szét kiválósági többletjuttatásként közöttük.

Egy névtelenséget kérő rektor lapunknak úgy nyilatkozott: kívánatos, hogy a kiválósági támogatást ne a meglévő keret terhére biztosítsák, hanem azon felül, mert így a „semmivel zsonglőrködnek”. A Magyar Rektori Konferencia az elkövetkező hetekben megküldi a kormánynak a felsőoktatás finanszírozásának átalakítására vonatkozó javaslatait, ám a pénzügyi kereteket aligha tudja tágítani. A 134 milliárdos jövő évi összegből a nemzetgazdasági tárca nem enged. A kabinet várhatóan szeptemberben dönt az új támogatási rendszerről. Kis Norbert felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár Krónikának adott nyilatkozata is megerősíti, vége az automatizmuson alapuló elosztásnak, a jövőben a valódi teljesítmény számít. Figyelembe veszik a jelentkezési adatokat, felvételi ponthatárokat és a minőségi mutatókat, ez alapján állítanak fel egy sorrendet. „Természetesen figyelemmel leszünk az elosztásnál a regionális szempontokra, a Budapest-vidék arányos finanszírozására is” – mondta. Az MRK elnöke optimistán úgy vélekedett, a miniszterelnökkel és a kormány illetékeseivel folytatott megbeszélés alapján számítani lehet arra, hogy a kabinet akceptálja az MRK-nak a kiszámítható jogi szabályozás megteremtésére, a vállalkozási mozgástér bővítésére, a finanszírozási szerkezet racionalizálására és a 62. évüket betöltött minősített oktatók alkalmazására vonatkozó kezdeményezéseit.

PECHES ÉVJÁRAT
Az ösztöndíjas, részösztöndíjas képzésekre felvett diákok azonban nem optimisták. A múlt héten megismerhették azt a szerződésmintát, amelyet a beiratkozáskor alá kell írniuk. Ennek lényege, hogy ahány évet tanulnak állami képzésben, annak a dupláját kell idehaza munkában tölteniük a végzést követő húsz esztendőn belül, ellenkező esetben visszafizettetik velük a képzés költségeit. Szakértők szerint embert próbáló feladat lesz a közigazgatás számára, hogy egyenként nyomon kövesse a végzetteket, ki hol van éppen, mikor jár le a húszéves időtartam, s hány évet teljesített itthon.

A Figyelő megkérdezett több, az idén érettségizett diákot, bekerültek-e az általuk megjelölt intézménybe. Ez volt az a peches évjárat, amelyik a felvételi jelentkezés előtt három héttel tudta meg, hogy a kabinet vágott a keretszámokon, s a humán, közgazdász-, jogászképzésben messze kevesebb államilag finanszírozott hely várja őket, mint amire decemberben számítottak. Érdekes módon gyorsan irányt váltottak: egy fővárosi egyházi gimnázium huszonhárom fős osztályából hatan vágnak neki a külföldnek. Közülük ketten főiskolára mennek, ketten távoli rokonukhoz nyelvet tanulni, ketten pedig bele a mély vízbe, egyből munkát vállalnak Nyugat-Európában. Volt, aki örült annak, hogy felvették a SOTE-ra, ám attól tart, hogy nem tudja elvégezni, mert az édesanyja munkanélküli, édesapja gyógyíthatatlan beteg. „Költségtérítéses szakokra bekerülni ciki ” – hallottuk. Nem büszkélkedik vele senki, mert az intézmények sok helyütt rendkívül alacsonyra tették a lécet, a minimális 240 pontban húzták meg a határt, hogy minél több hallgatót vonzzanak.

Sokan ezért nem is iratkoznak be ősszel a költségtérítéses szakra, inkább jövőre újra érettségiznek, hogy magasabb pontszámmal, nagyobb eséllyel induljanak az állami képzéses helyekért. Az önköltséges diákok családjainak egyébként is mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, 150 és 300 ezer forint közötti összeget kell félévente kifizetniük, az orvosi karon egy évre csaknem kétmilliót. Ősztől közel 80 ezer gólya kezdi meg tanulmányait, az elsőévesek száma 10 éve volt utoljára ilyen alacsony. A rektorok is izgatottan várják az őszt, nem tudni ugyanis, hogy ténylegesen hányan iratkoznak be. A romló életszínvonal miatt is sokan dönthetnek úgy, hogy nem vállalják a költségtérítéses képzést.